My little hybrid |Taekook| ✓

Epilógus

Taehyung szemszögéből:



-Mr. Jeon, egy pár perc és kezdődik az interjú - A szőke hajú fiatal srác, miután leadta nekem az információt, csak egy apró biccentést kapott válaszul, utána futott vissza a helyére, hogy amikor jelzést kap akkor tudjon nekem szólni. Ez az első olyan interjú ahol egy hybridet fognak kérdezni a múltjáról és a jelen kori életéről.
-Kezdés 3, 2, 1... MEHET!
A kint lévő emberek hatalmas tapsviharba kezdtek, ahogy elő bukkantam a színfalak mögül. A nekem kijelölt helyre ültem le, majd miután rendbe tettem magam, a tömeg felé fordultam és vártam a kérdéseket.
-Mr. Jeon, Mr. Jeon, Mr. Jeon - hallom mindenfelől, már választanék is, hogy kinek a kérdését hallgatom meg előbb, de a mellettem álló férfi ezt már meg is tette.
-Igen, mi a kérdés? – szólal meg
-Mr. Jeon, az eredeti neve? – jön az első
-Kim Taehyung, de ez nyilvános információ rólam. Más kérdés?
-Maga az első olyan hybrid, aki az emberek nyelvtana szerint kommunikál mindenkivel, ezt minek köszönheti? – na igen, erről sok emlék ugrik be
-Mikor fiatal hybrid voltam én is ott éltem, mint az összes többi. A hybrid központba. Nem volt könnyű életem, de elvileg engem a páratlan fajtám és szépségem miatt már elígértek egy befolyásos embernek, aki szárnya alá vett és külön tanárhoz járatot, így elég hamar elsajátítottam a nyelvtan helyességét. Neki köszönhetek mindent - mosolyodok el halványan, mikor feltűnik Jungkook alakja a tömegbe, s ahogy ő is mosolyog rám.
-Mr. Jeon-nal a milliárdos üzlet emberel él együtt?
-Igen, házastársként élünk együt, s van egy gyönyörű kisfiúunk.
-A szüleiről semmilyen információt nem kaptunk, élnek még? - A legfájdalmasabb ponthoz is elkell érnünk, ez mindig így van.
-Nem sajnos nem élnek, nem véletlenül kerültem a központba, még egészen kiskoromban. – össze szedve magamat válaszoltam a kérdésekre és a többire amik ez után következtek. Még rengeteg kérdést feltettek nekem a központtal, a családdal és a jövővel kapcsolatban, amikre mind igyekeztem helyesen válaszolni. Amikor véget ért az interjú, boldogan rohantam Kook karjaiba, s doromboltam fülébe, mikor elkezdte cirógatni fülecskéimet.
-Olyan ügyes voltál cicám - ad egy puszit ajkaimra, amit én inkább csókká mélyítek el.
-Apa, apu - Jiho boldogan fut oda hozzánk, Jin kezét elengedve. Karjaim közé kapom a mi kis cicánkat, aki apró karjait nyakam köré fonja és úgy néz rám. Kis huncut tekintetéből egyből leveszem, hogy szeretne valamit.
-Szeretnél valamit rosszaság, hogy így nézel ránk? - Jungkook is egyből észre veszi, Jiho pedig heves bólogatásba kezd.
-Van a közelbe egy fagyis, elmegyünk? - Kis cuki cica szemeinek egyszerűen nem lehet ellenállni. Nevetve követjük mivel természetes, hogy ő a vezér, ha ilyenről van szó. Jungkook össze kulcsolja ujjainkat, s egy puszit ad hajamba. Nevetve bújok közelebb hozzá, mikor is egyszer csak észre veszek valamit.
-Jiho szép napot kíván önnek! - Jiho egy fiatal lány mellet áll meg, aki kedvesen vissza szólva, kívánja neki ugyanazt.
-A történelem ismételi önmagát - suttog fülembe Kook, nekem pedig az emlék hatására és az örömtől kezdenek folyni könnyeim.
-Köszönöm Jungkook - fordulok felé mosolyogva, ahhoz az emberhez akinek hála csodálatos életet tudhatok magaménak.
-Én köszönöm neked, én kicsi hybridem!

~Vége~