My little hybrid |Taekook| ✓

16 rész

Taehyung az utóbbi időben sokkal többet volt rosszul, minden reggel gyötrelmes fejfájás és hányinger kerülgette, aminek nem tudta az igazi okát, de betudta, hogy biztos csak ideges még mindig a beszéde miatt. Hiába ígérte meg Jungkooknak, hogy ő is, mint a többi ember, egyes szám első személyben fog kommunikálni, néha rájött a pánik, hogy lehet most fogja elrontani, ha meg nem az elsőt, akkor tuti a következőt.
Egyik reggel Taehyung egyedül kezdett el reggelizni a konyhába, Jin társaságában akinek rögtön feltűnt a hybrid fura viselkedése. Nem ette olyan intenzíven a tojás rántottát, a finom citromos teáját is csak úgy kortyolgatta, mint egy beteg gyerek a gyógyszert.
-Taehyung, jól érzed magad? – Jin, mint aggódó nevelő anya, félve nézet a kis cicára, aki holt sápadtan dülöngélt a széken ülve. Jinnek felkészültnek kellet lennie, hogy ha esetleg Tae éppen úgy dönt, hogy találkozik egyet a padlóval, akkor időbe eltudja kapni.
-Persze jól vagyok, csak egy kicsit szédülök – A szőke hajú próbált normális hangon válaszolni, nehogy az idősebb gyanút fogjon állapotára. De sejtette, hogy ezt már elbukta, ugyanis Jin szigorú arckifejezése azt mutatta Taehyung felé, hogy most bizony, anyai kezelést fog kapni. De mielőtt Jin, Taehyung mellé ért volna, addigra a hybrid csukott szemmel borult le a székről, koppanva feje egy nagyot a parkettán.
-Taehyung! – Az idősebb szempillantás alatt ott termet, hogy mint egy kisbabát úgy kapja fel Taehyungot és, mint a gepárd fusson az autóhoz. – Taehyung! – Egyik kezével kezdte el lágyan pofozgatni Tae hófehér bőrét, de a cica nem mozdult. Jin-en átfutott a félelem, s már a legrosszabb dolgok ugrottak gondolatai közé.

~~~

-Jó napot, ön a hozzátartozója a most behozott hybridnek!? – Az orvos mosolyogva állt Jin elé, aki nem értette az orvos mit vigyorog, mikor ki tudja mi van az ájult barátjával. Jungkookot, míg Taet vizsgálták, értesítette Jin, s ő pedig mindent otthagyva, indult el azonnal a kórházba.
-Igen, de a párja is mindjárt ide ér
-Rendben, de addig jöjjön be, mert Taehyung nem kicsit van megijedve, egyfolytában valami Jungkookot emleget. S, hogy jöjjön ide és mentse meg. – Jin felkuncogott Tae aranyosságán, majd elindult az orvossal a vizsgálóba. De Jin se vette észre, hogy mégis melyik részén van a kórházba.
A szobába érve egyből a kis ijedt cicához futott, aki ahogy észre vette az idősebbet már bújt is karjai közé.
-Taehyung semmi baj nem lesz! – cirógatta meg fülecskéit, hogy hamarabb megnyugodjon.
-Hol van Jungkook? Én miért vagyok kórházba? Ez nem tetszik nekem Jin, vigyél haza könyörgöm!
-Még nem lehet, az orvos elmondja, hogy mi bajod. Ne félj, ha beteg vagy Jungkook elintézi, hogy megszabadítson tőle.
-Szerintem nem fogják ezt mondani, ha mutatok önöknek valamit – Az orvos kedvesen mosolygott el, s a név szerinti ultrahang felé igyekezett, hogy megmutassa a két férfinak, mi okozta Taehyungnak a rosszullétet.
Megkérte Jin-t, hogy vegye le Taehyungról a pólót és miután a hybrid felső része csupasszá vált, fogta a gélt amit lassan kent  Tae hasára, hogy ne ijedjen meg a hirtelen jött hidegtől. A szerkezet fejét a szőke hajú hasára helyezte, ezután elkenve bőrén a gélt, kezdett el kutakodni. Egy apró mosollyal az arcán fordult a két kíváncsi szempár felé, akik izgatottan várták, hogy mit talált az orvos.
-Tae, látod ezt? – Az orvos a képernyőn egy kis fehér pontra mutatott, ami tökéletesen jól látszódott a monitor képén.
-Igen, mi az a kis fehér folt?
-Ő a te gyermeked. Terhes vagy Taehyung, méghozzá hat hetes terhes!
Jin hangosan sírt fel, s párás tekintetével nézett Taehyungra, akinek könnyei ugyanúgy folytak, miközben szemeit le sem vette az ultrahangról.
-De hisz, ez csak egy pici pötty – nézett cukin Jin-re, aki egyszere sírt és nevetett is. Megköszörülte torkát, hogy tudjon válaszolni.
-De ez a pici pötty megfog nőni, tarthatod karodba, s Jungkook most már két angyalra vigyázhat – Ahogy megemlíti az idősebb a fekete hajút, az említett úgy rohant be a szobába, majd mikor meglátta, hogy az ő angyala sír, egyből oda futott és számon kérte a két férfit.
-Jin, miért sír az édesem, ugye nincs semmi komoly? Ugye nem fog meghalni? Ugye gyógyítható? Én minden szálat megmozdítok az ügy érdekében – Jungkook vörös fejjel ült le a Jin mellet lévő székre, majd szorosan fogta meg babája kezét, egészen addig, míg Tae rá nem emelte tekintetét és intett a monitorra, hogy vegye észre Jungkook, hogy egyáltalán nem betegségről van szó.
-Babánk lesz Jungkook, apa leszel – A kis hybrid sírva közölte a hírt a fekete hajúnak, aki először csak nézett, ezután szemeit az  ultrahang képére vezette, s feltűnt neki is a kis fehér pont.
-T-Tessék?
-Apa leszel Jungkook, már hat hete apa vagy – Paskolja meg Jin nevelt fiának vállát, de Jungkook még mindig képtelen volt felfogni, hogy mit is mondtak neki az előbb.
Egy baba, belőle és szerelméből. Egyik legnagyobb álma vált valóra. Tényleg igaz, hogy az álmok valóra válnak?
Közelebb bújt szerelméhez, aki ahogy megérezte Jungkook kellemes illatát, nem törődve semmivel húzta közelebb, hogy ajkaik tökéletes szinkronba kezdjenek el mozogni. Jungkook kezét pedig óvatosan tette cicájának hasára, hogy ezzel is védje születendő kiscicáját.