A némettanárnőm

3

Hogy mégjobban ráhangolódjatok a történetre raktam be nektek egy német zenét.

1 órakkor végeztem is a suliba így hazafelé vettem az irányt, hogy kipihenjem a nap fáradalmait és úgy gondoltam megnezek egy filmet, hogy kicsit eltereljem a gondolataim Alexról, de bárhogy is próbálltam mindig azon kaptam magam, hogy a képeit nézegetem.

Blake nyugi ő csak a tanárod
- mondogattam magamba miközbe a plafont bámultam.

- Nincs kedved eljönni vásárolni?
-nyitott be a szobába apám. Beleegyeztem gondoltam addig se agyalok annyit. Elmentünk nekem ruhákat nézni, és rengeteg boltot bejártunk mire választani tudtam egy normális felsőt. Apa meg is jegyezte, hogy nekem lehetetlen valamit venni, de ha nem tetszik akkor meg minek megvenni. Találtam egy krém szinű pulcsit ami tetszett persze arra meg apa húzta a száját. Nézelődésem közbe valaki a hátamra rakta a kezét azt hittem kifutok a világból úgy megilyedtem, amig az illető felé fordultam elgondolkoztam, hogy fordulásból lecsapom de amit megpillantottam minden dühöm elszállt.

- Szia. -mosolyogtam rá Alexre. Valami furcsa volt rajta, de nem tudtam hogy mi is az, majd rájöttem hogy suliba nem volt rajta az orrpircing meg az ajakpircing, ami most úgy vonza a tekintetem a szájára mit egy mágnest.

- Miert nem hordod a suliba is a pircingjeidet?

- Kivetették velem, hogy ne mutassak rossz példát tudod nektek se lehet így kiszedették. -rántotta meg a válát.

- Szomorú, pedig jól áll. -mosolyogtam rá szégyenlősen.

- Segítenél kiválasztani, hogy melyik pulcsi áll jobban? -kérdezte meg tőllem én meg mint egy pincsi már követtem is. Egy pólóba volt és arra kapta rá az egyik, majd másik pulcsit ami közül választanom kellett volna. Amikor az első pulcsit levette láttam, hogy a póló szára alól a felkarján kilátszódott pár vágásnyom.

- Megkérdezed, vagy agyalsz még tovább? -kérdezte tőllem felhúzott szemöldökkel.

- Miert van vágás rajtad? -közelebb lépve feljebb húztam a pólóját és párszor végigsimítottam rajta.

- Mennem kell tette vissza a ruhákat amit már kiválaszott és kifele indul ha utánna nem rohanok.
Alex légyszives nyúltam a keze után. Gyere a parkba 5-re kérlek néztem a szemébe. Nem mondott semmit csak kibontakozott a kezem szorításából és a kijárat felé indult. A kedvenc ruhámat vettem fel, kivasaltam a hajamat, próbálltam a legjobb formámat kihozni amit csak lehet, hisz Alexel találkozok márha eljön. Pontosan 5 órara értem a parkba, de sehol senki sem volt, így egy padra ültem le és kb. percenként az óramra pillantottam. Én vagyok naív nem is tudom mit akartam semmi közöm az életéhez, a tanárom és van köztünk 5 év tuti, hogy nem fog eljönni. 10 perc telt el és még sehol se volt Alex, majd egy váratlan pillanatba mellémhuppant valaki.

-Szia Blake.

-Szia. -köszöntem és akaratlanul is de mosoly szökött az arcomra.

-Mióta is tegezhetsz?

Alex egy szürke pólót viselt ami alól kilátszott a hosszu feher pólója.
Alex miert vannak vágások a kezeden? - kezdtem bele, mert nem akartam feleslegesen húzni az időt azzal, hogy szép lassan terelem oda a témát, így talán könnyebb volt belekezedem.

- Rossz gyerekkor, rossz dolgok történtek velem amit akkor nem tudtam feldolgozni és tudom, hogy nem megoldás de akkor annak tűnt és vagdostam magam.

A kezem a kezere tettem és megszorítottam.
Remélem már minden rendbe jött és olyan az életed amilyet akarsz, és megoldódtak a problémáid, tudod szerintem mindenen túl lehet lépni idővel.

- Próbalom olyanná tenni, mostmár a saját életem élem mint látod a stilusom, kinézetem is olyan amilyen nem hagyom, hogy más befolyásoljon ott hibáztam el, hogy pár emberbe túlságosan is megbíztam.
Alex felé fordítottam az arcom és csak bámultam annyira gyönyörű. -állapítottam meg magamba.

-Köszönöm.

- Tessék? -kérdeztem értetlenül.

- Gyönyörűnek tartassz, bár nem ezt a szót szokták használni. Basszus amúgy nem akartam kimondani erre most itt ülök teljesen vörös arccal.
Alex felajánlotta, hogy hazakisér, ami nagyon jól esett, így lassan elindultunk.
Köszönöm, hogy hazakisértél és hogy eljöttél. Viszont igérd meg, hogy nem fogod többé vagdosni magad. Léptem hozzá közelebb és minden bátorságom összeszedve lábujjhegyre álltam és szájoncsókoltam. Egy részem ezt már ott megbánta, hogy közelebb léptem hozzá és tudtam, hogy nagyon nagy hibát követek el.
Alex egy tizedmásodperc gyorsasággal lökött el magától.

-A tanárod vagyok mégis mit képzeltél amikor szájon csókoltál? A diákom vagy 5 évvel idősebb vagyok nálad, engem ezert ki a rúghatnak. -mondta szinte egy levegővétellel, nagyon idegesen.
Nem tudom mit érzel de a tanárod vagyok és nem lehet köztünk semmi.

- Az jobb lenne ha egy kicsi távolság se lenne köztünk. -vágtam vissza egy enyhén flörtölős szöveggel.

- Szia Blake.
Tudom, hogy nagyon elcsesztem az egészet és minden az én hibám. Leszegett fejjel mentem be a házba.

Sziasztok! Tudom, hogy sajnos mai napig van aki vagdossa magát, ahogy ebbe a részbe leírtam, hiszem hogy van más megoldás mint a vagdosásba,drogba, vagy ivásba menekülés. Te vagy saját magad legjobb barátja, találd meg azt a dolgot ami eltereli a figyelmed a rossz dolgokról ami, boldoggá tesz téged. Sokat segithet egy zene, vagy menj el futni és add ki magadból, de magadat sose bátsd!