A némettanárnőm

9

Délutánra nem terveztem semmit és nem akartam kimozdulni
a biztonságot adó otthonomból az ágyam és kispárnám biztonságából. Persze amit egyszer elgondolunk az sose lesz úgy. Frankie szó szerint rámtörte az ajtót, hogy van egy ötlete és keszüljek el.

- Frankie én itthon akarok maradni.

- Meddig akarod sajnáltatni magadat?

- Addig amig rohadtul nem szeretek ki belőlle. -ordibálltam szinete vele, de azonnal meg is bántam. Ne haragudj nem akarlak megbántani.

- Tudom, hogy mit érzel, bocs illetve nem tudom de segíteni akarok, szóval emeld fel a segged és gyere. Edzőterem olvastam az épületen, amihez egyre közelebb mentünk. Elvitt egy boxklubba.
Átöltöztünk és bementünk egy terembe, ahol volt pár boxzsák.

- Frankie minek jöttünk ide? Semmi értelme, otthon legalább csináltam is volna valamit.

- Mit Blake? Mégis mit csináltál volna azon kivül hogy sirsz, magadba roskadsz és Alexen agyalsz? Add a kezed utasított és ráhúzott két kesztyűt. Frankie megütögette a zsákot. -tessék képzeld ide Alexet.

- Nem akarom bántani, sose bántanám roskadtam a térdemre és zokogni kezdtem, egyszerűen most minden kitört belőllem és nem tudtam visszatartani.

- Akkor ne Alexet képzeld ide, csak üsd meg bizz bennem egy kicsit.
Elkezdetem ütögetni kedvtelenül.

- De gyenge vagy. -szólt közbe Frankie.
Egyre jobban és erősebben kezdtem ütögeni a zsákot, ahogy egyre idegesebb lettem. Annak a baromnak a fejét képzeltem oda aki napmint nap hozzáérhet, átölelheti, megcsókolhatja és sajnáltam, hogy én ezt nem tehettem meg. Tisza erőmből ütöttem a zsákot és hallottam, hogy hátam mögül elkezdenek fütyülni, erre még jobban elborult az agyam.
Leültem a földre kezemet a térdemen támasztottam és fejemet lehajtva próbálltam visszaállítani a légzésem.

- Na jobb? -kérdezte Frankie mellém gugolva.

- Aha terültem el teljesen a szőnyegen és továbbra is kapkodtam a levegőt. Be kell vallanom jó terv volt ez Frankietől és valamivel jobban érzem magam. Hazaérve vacsoráztam egy keveset végre 3 nap után megettem egy szendvicset. 8 óra lehetett, amikor valaki csengetett. Az ajtóhoz sétálltam és kinyitottam, de egyátalán nem erre a látványra számítottam. Frankie és Alex álltak az ajtóm előtt.

- Ti meg mit kerestek itt? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- Bejjebb mehetünk? -beszélt Frankie Alex meg csak meghúzódott a háta mögött.

- Te igen

- Alex is be jön.  -mondta és hátranézett Alexra, de ő nem mozdult, ezért  Frankie bejjebb húzta.

- Ti mióta vagytok ennyire jóba?

- Hallgasd meg. Egyszer hallgasd végig. - jött közelebb Frankie és kérte, hogy üljek le a konyhába, majd ők is elfoglaltak egy-egy széket.

- Eddig nagyon ellene voltál.

- Blake szólalt meg mostmár Alex napok óta nem alszok, és nem eszek, nem tudok másra gondolni csak rád és, hogy fájdalmat okoztam neked, amit sohase akartam. Az a csók nem volt véletlen én is akartam nagyon. És sose szerettelek volna megbántani. - ismételte meg újjra magát. A családom nem egy elfogadó család rám erőltették azt a kapcsolatot. Én meg befolyásolható ember vagyok, gondoltam jó lesz nekem az a kapcsolat, de már az elején úgy éreztem becsapom magam. Akivel láttál én utánna vele rögtön szakítottam.

- Ájjj. -álítottam le. Minden egyes szava a lelkemig hatolt, és amit eddig szép lassan felépítettem az most újjra romba dölt.

- Alex nem kellett volna miattam szakítanod vele én elfogadtam, hogy vele vagy, hogy meg van a saját életed, hogy van kihez hazamenned. Olyanok voltunk mint a dominók én belédestem te másba és ezzel nincs semmi gond. Azt akarom, hogy boldog legyél.

- Magam miatt szakítottam vele.
- nézett fel rám olyan tekintettel amibe minden fájdalom benne volt.

- Ennyi? -kérdeztem.

- Találkoznál velem valamelyik nap?

- Még mindig a tanárom vagy. Tudod milyen egy tanár-diák kapcsolat téged ezért kirúghatnak.

- Blake nem érdekel. - rázta meg a fejét.

- Most menj el légyszives. Nem kelett többet mondanom kisétált az ajtómon.

- Mire volt ez jó? Újjra visszazuhantam, ez jó neked ? Mit akartál ezzel? Szerinted idehozod és rögtön elfelejtek neki mindent? -kiabálltam Frankievel.

- Figyelj ma miután hazamentem megkeresett elmondta, hogy nemeszik,nemalszik és hogy bármi áron veled lenne. Te mit tettél volna az én helyembe? Én csak neked akarok jót, hogy boldog legyél.

Felálltam és az ajtóhoz futottam. Szó szerint feltéptem azt és Alex után indultam. Megpillantottam és utánna is kiáltottam. Amikor meghallotta megfordult és azzal szembesült hogy nagy erővel neki fotok és derekánál fogva magamhoz ölelem. Amikor rájött mi történik ő is magához ölelt. Erősen öleltük egymást és nem akartuk elengedni a másikat.

- Ettől még utállak, de értékelem, hogy őszite voltál velem. Jóéjt.- váltam el tőlle nagynehezen.
Kezemnél fogva húzott vissza és mélyen a szemembe nézett.

-Blake nem érdekel ki mit mond és gondol, mert bármit feladnék azert, hogy csak egy percet veled lehessek.