A némettanárnőm

11

Reggel úgy keltem, hogy egész jól aludtam sikerült hamar elaludnom, nem állmodtam semmit. Frankie nem volt mellettem, de hallottam a konyhából kiszűrődő hangokat.

- Kaphatok én is? -kérdeztem, amikor megláttam a kezébe gőzölgő kávét. Egy kis pohárkába öntött nekem és elémrakta.

- Mit tervezel a hétvégére? -kérdeztem hátha összedobunk egy csajos hétvégét, de valójában féltem egyedül maradni a gondolataimmal, magammal.

- Nem szivesen hagylak itt, de muszály hazamennem. A hét további részébe otthonról alig mozdultam ki, tudat alatt vártam a hétfőt és hogy németen lássam Alexet. Annyira feltöltött, amikor megöleltük egymást. Legszivesebben el sem engedtem volna csak örökre magamhoz láncolnám. Vasárnap egész nap a kedvec sorozatomat néztem a rejtjeleket. Frankie minden nap többször rámírt, hogy minden rendben-e velem és hálat adhatok, hogy ilyen barátnőm van. Reggel minden a szokásos kerékvágásba indult felöltöztem, elkészültem és a konyhába indultam. Esküszöm profi vagyok, hogy anyám előtt el tudom rejteni ezeket a dolgokat és nem látja, hogy min megyek keresztül, vagy csak nem akarja megkérdezni.
Becsengő előtt 20 peccel kanyarodtunk be a suli udvarára, így kint maradtunk cigizni. Egy motor kanyarodott be az udvarra persze mindenki rögtön odakapta a fejét, hogy ki lehet az. A motor fekete szinű volt és a tulajdonosán szintén tiszta fekete védőfelszerelés. Sisakját levéve Alexet pillantottam meg. Hajába túrva próbállta hellyreállítani a sisak álltal lelapult tincseket.

- Lehet ennél még jobb nő?
- kérdeztem leesett állal.

- Ha ennyire oda vagy érte kérd meg, hogy vigyen el egy körre....... meg a motorral is. -tette hozzá.

Én még mindig csillogó szemekkel és leesett állal álltam ott nem tudom, hogy ezt Alex vagy a motorja váltotta ki belőllem.

- Sziasztok lépett mellénk Alex.

- Viszlát léptem le és befelé indultam az épületbe.

- Most ez mi volt ?? -kérdezte idegesen Frankie. Oda jön hozzánk, próbál közeledni, mindent megtesz érted erre te csak úgy otthagyod.

- Nem értem miért vagy kiakadva, hisz mindent tudsz, hogy mi volt.
- néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Tessék ezt neked küldi tett le az asztalra egy tábla milkacsokit, amire egy szivecske volt rajzolva. Megmosolyogtatott ez az egesz.
A jelző hangja zökkentett ki a gondolatmenetemből és elkezdetem összepakolni. Azt se tudtam, hogy milyen órán ülök, de már vége is van szerencsére. Osztályfőnököm lépett be a terembe és tájékoztatott minket, hogy van lehetőség idén a végzősöknek egy Lengyelországi kiránduláson résztvenni és gondoljuk át, hogy akarunk-e menni.

- Menjünk már. -mondta csillogó szemekkel Frankie.

-Minek? -most nagyobb gondjaim is vannak mit elmenni kirándulni.

- Naaa légyszives utolsó évünk együtt. Kirándulunk egyett. Tök szép arra a táj. Lövünk pár király képet, még szorosabb lesz a barátságunk ezekkel az élményekkel.

- Menjunk ha ennyire akarod. Adtam be a derekam, hisz ő is mindig mellettem volt bármire is kértem.

- Yess imádlak mondta és szorosan magához ölelt.

Holnap reggel 4 kor találkozunk itt a sulinál.
Nagyon nehezen ébredtem fel sose voltam az a korán kelő tipus, illetve nagyon keveset tudtam aludni ami miatt úgy néztem ki mint egy előhalott, de nincs visszaút amit egyszer megigértem én azt tartom ez az első elvárásom magammal szembe. A buszon úgy is tudok majd aludni a hosszú út miatt. Frankie és én 4 előtt egy fél órával már a talalkozasi helyen voltunk, rajtunk kívül még pár ember várakozott a buszra. Telefonomon mobilnetet kapcsoltam még indulás előtt felnéztem egy ket közösségi oldalra, ahol láttam, hogy Alex új képet töltött fel.