A némettanárnőm

12

Felszálltam a buszra és a helyemre ültem vissza. Még mindig elég para, hogy egy szobába leszünk Alexel.

- Miért nem Alexel ülsz?

- Félek, hogy csalódok és bekapcsolt a védem magam mehanizmusom. Mivan ha nem tudjuk visszafogni magunkat?

- Mitől véded magad Alextől? -kezdett el nevetni Frankie attól, hogy szeret, hogy veled akar lenni? Nézdcsak meg ki kabátja van rajtad.
Ahhjjj Frankie hajtottam hátra a fejem.

- Válaszolj nekem pár kérdesre. -fordult felém.

- Tetszik?

- Igen

- Szereted?

- Nemtudom nagyeséllyel igen.

- Vele tudnál lenni?

Jó tudom mire megy ki ez az egész, aranyos leszek vele igérem.

Akkor miert vagy még mindig itt. Nyomás előre intett a fejével Alex felé.
Miközbe felé sétáltam megbizonyosodtam arról, hogy én nekem ő tenyleg kell és nem fog utánnam futni folyamatosan, ha nem látja értelmét.

- Szia köszöntem rá idegesen. Füléből kivette a fülest és elmosolyodott mikor meglátott.

- Visszahoztam a kabátod. -nyújtottam oda neki.
Van még kedved velem ülni?
-hajtottam le a fejem.
Gyere csúszott odébb én meg beültem mellé. Kezemmel az ő kezét kerestem, óvatosan alácsúsztattam és összekulcsoltam kezeink, hogy senkinek ne tünjön fel a visszaadott kabátot a kezünkre húztam. Fejemmel a válához bújtam és éreztem, hogy egyre nyugottabb vagyok a puszta jelenlététől is. Az összekulcsolt kezeinket szétszedtem, hogy derekánál fogva tudjam még közelebb húzni magamhoz megszüntetve a köztünk lévő lehellettnyi távolságot. Így utaztunk tovább. A következő emlékképem az, hogy a busz leáll és végre megérkezdtünk. Megkaptuk a szobánk kulcsát és felmentünk. A szobába 3 ágy volt én rögtön elfoglaltam a fal melletit és elterültem rajta, telefonomat a kezembe véve feküdtem. Egy fél óra elteltével Alex nyitott be és ő is elfoglalta a saját helyét, majd ágyamhoz sétállt és kikapta a kezemből a telefont és az ágy melletti polcra tette, majd mellém feküdt. Mondanom se kell az egyszemélyes ágyon elég közel feküdtünk egymáshoz. Csak feküdtünk egymással szembe és neztünk egymás szemébe. Így feküdtünk perceken keresztül, ami nekem óráknak tűnt. 15 centire nincs az tőllem akit szeretek. Nagy önkontrolla volt szükségem, hogy ne támadjam le az ajkát, de nem szerettem volna elrontani ezt a pillanatot. Én átkaroltam kezemet végigcsúsztattam fején és a hajába túrtam, miközbe még minig a szemébe néztem. Annyira meghitt volt köztünk ez a pillanat, szavak nélkül értettük egymást, tudtuk mit akar a másik vagyis mindketten ugyanazt akartunk és úgy éreztem most mindketten elengedtük azokat a korlátokat amik valaha felmerültek bennünk. Én még mindig a hajával szórakoztam de a pillantását egy pillanatra sem engedtem el.

- Rég megöltem volna ha ezt más csinálja. -bosszankodott Alex, de arcán mosoly volt.

- Mire gondolsz?

- Széttúrod a hajam -mosolyodott el. De neked megengedem. - tette hozzá.

Imádom a hajad. Túrtam újjra a közepén meghagyott hajába.

- Szóval csak a hajam tetszik jólvan. -húzódott távolabb.

- Te tetszesz. -mondtam ki és meglepődtem magamon, hogy tényleg kimondtam.
Kezemért hátranyúlt és előre húzta, hogy összekulcsolja, majd szájához emelve egy puszit adjon rá.

- Miért bántjátok egymást ha ennyire oda vagytok egymásért, ha nem birjátok egymás érintése nelkül?
- kérdezte Frankie, majd folytatta tovább. 20 perce fekszetek és bámultok egymás szemébe, ami rohadt aranyos.
Alex közelebb húzódott és összeérintette homlokainkat, így ajkunkat pár centi választotta el. A következő pillanatba Alex a nyakamba fúrta az arcát és derekamat ölelte magához lábát is derekamra tette így félig rajtam feküdt én közbe megint a fejét simogattam néha-néha a hajába túrva.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire bújós vagy adtam egy puszit a fejére. Így feküdtünk csendbe egymás mellett és én nem tudtam letörölni a mosolyt a számról.

- Na keljünk fel. -mondtam és ezzel egyidőbe szétborzoltam a haját.

- Fuuu csak egyszer kerülj a kezeim közé. Nézett rám bosszúsan, de elnevette magát.

9- től van a vacsora addig nem fekszel vissza mellém? Naa légyszi kérlelt úgy, mint egy gyerek, de persze már tudtam, hogy mindenképp visszafekszek mellé csak vártam mivel próbál magához csábítani.

Visszafeküdtem mellé ő meg ujjra a nyakamba fúrta az arcát, majd egy pillanatba amikor nem számítottam rá a nyakamba harapott.
Auu -nyögtem fel fájdalmamat egy puszival enyhitette.
Ezt a hajamért kaptad. Kezét párnaként használtam és kénylmesen elhelyezkedtem vála és nyaka hajlata között, hallgatva ütemes szivdobogását.

- Kényelmes így neked? -kérdeztem tőlle nehogy túlságosan nyomjam a kezét.

- Neaggódj tökéletes így, hogy a karjaim közt vagy.
Olyan szorosan öleltem magamhoz amennire csak tudtam, sokszor próbálltam magamhoz húzni, amennyire csak lehet néha a derekánál fogva néha a nyakánál, amin ő elkezdett nevetni.

- Cuki vagy nagyon.

Ölelt valaha így magához valaki vagy a szivtipró pasid csak a kocsinak tud lökdösni és úgy megcsókolni.

- Jajj Blake. -sóhalytott egyet, majd folytatta. -utálom azt az embert, örülök, hogy megszabadultam tőlle. Mellesleg te jobban csókolsz.

- Mertél volna mást mondani.

- Akkor csókolj meg. -húzodott közelebb, úgy hogy ajkaink már összeértek.

- Nemlehet nekem gyors ez az egész, egyik nap még ki nem állhatlak, gyűlöllek most meg itt fekszek a karjaidban.

- Már csókolóztunk nem mindegy akkor? -nézett rám szinte könyörögve.

- Csókolj meg te. -szemöldökét felhúza és egy "azt hiszed nem merem megtenni" nézéssel jutalmazott.
A takatót a fejünkre rántotta, majd két kezével arcomhoz nyúlt és ráhúzta ajkaira. Egy apró puszit lehelt az alsó ajkamra. A takarót, amit a fejünkre rántott elkezdtem lehúzni róllunk, mert fontosnak tartottam a levegőt.

- Csajok el tudom viselni ha csókolóztok, nem muszáj eltakarnotok. -mondta Frankie.
Este együtt indultunk el vacsorázni, és amint kiléptünk az ajtón Alex kezembe csúsztatta sajátját, hogy összekulcsolhassa őket. Kéz a kézben sétálgattunk, de mielőtt megláthatott volna minket valaki kihúztam a kezem ujjai közül, ami nagyon nagy hiányt okozott, hogy nem érezhetem testét valamilyen szinten.

- Én felválallak téged minden téren, nem muszáj eljátszanunk, hogy nincs semmi köztünk, úgy is sejtik már szerintem. -reagállt Alex.

- Örülnék neki kicsim, de fontos a munkád és nem akarom, hogy miattam rúgjanak ki.

- Te fontosabb vagy.
Kicsit elpirultam ezen a mondatán, de hatalmas boldogsággal töltött el,hogy így gondolkozik róllun. Egy gyors körülnézés után egy puszit nyomtam a szájára.
Végül megértette, hogy igy lesz a legjobb még senki nem tudja hogy mi van köztünk.