A némettanárnőm

15

Reggel Frankie költött minket, ugyanis az este után nem nagyon volt eszünkbe, hogy állítsunk ébresztőt, így haláltempóba öltöztünk és pakoltunk össze.

- Köszönöm az estét. -suttogta Alex az ajkamra, majd gyengéd csókot kezdeményezett. Szeretlek. -mondta és már libbent is ki az ajtón. Visszagondolva az éjszakára életem legjobb éjszakája volt, arcomról nem tudtam letörölni a mosolyt. A buszon már a szokásos helyemen ültem, de az út alatt nem sokat beszélgettünk csak ültünk egymás mellett. A busz a sulihoz vitt minket vissza és Alex felajánlotta, hogy hazavisz engem, mert épp elkezdett esni az eső.
Hölgyem nyitotta ki az ajtót és egy kacsintás kiséretébe elmosolyodott. Már a buszon is gondolkodtam rajta, hogy bemutatom Alexet anyának, csak Alexel kéne ezt még megbeszelnem. Nem tudom, hogy hozhatnám fel  neki ezt a témát, mert azért annyira régóta nem vagyunk együtt. Oldalrafordítottam a fejem és láttam Alex gondterhelt arcát, amit nem tudtam mire vélni illetve az egész utas hallgatása is furcsa volt. Láttam rajta, hogy valami gond van és görcsösen markolja a kormányt.

- Megbeszéljük? -kérdeztem felé fordulva.

Kérdesemre nem kaptam sokáig választ már bele is törődtem, amikor lehúzodott az út szélére, leállította a motort és felémfordult.

- Nembiztos, hogy jó az ami köztünk van. -pillantott a szemembe de utánna rögtön kerülte a szemkontaktust.

-  Tessék? -dűltem előrébb, mert azt akartam hinni csak rosszul értettem amit mondott, de megismételte.

- Elbizonytalanodtam veled, velünk kapcsolatba, hogy működhetne-e, ez igy nemjó azt érzem.
Visszadőltem az ülésembe és néztem, ahogy az eső pattog a szélvédőn. Valahogy ki akartam menekulni ebből a helyzetből, mert nem tudtam mit cseszhettem el vagy érthettem félte ennyire. Az idő pontosan azt mutata ami jelenleg a lelkembe zajlott.

- Most ezt komolyan gondolod? Mondott valaki valamit? Mi történt? Alex reggel még egy szeretlekkel búcsúztál. Tisztába vagy a szavak jelentésével?
Alex kit érdekel, hogy más mit mondott vagy mit gondol. Az amin az elejetől keresztül mentünk és küzdöttünk, hogy legyen valami köztünk, ezért adsz valakinek a szavara. Mi volt az amikor sirva kerestél meg, hogy szeretsz és velem akarsz lenni?
5 év igen 5 év igen de ha találkozunk egy szórakozóhelyen pont nem lenne fontos akkor most miért az? A diákod se leszek már sokáig.

Alex nem szólalt meg csak bámult magaelé, úgy gondolom ez nekem többet mondott bármelyik szónál, így nem gondolkoztam tovább. A táskámból kivettem egy képet, amin mi vagyunk es összebújva alszunk még Frankie csinálta én meg úgy gondoltam nekiadom. Ezt a képet néztem, majd odadobtam az ölébe és kinyitottam az ajtót és kiszálltam.

- Remélem boldog leszel. -csuktam vissza az ajtót.

Elkezdtem hazafé sétáni a szakadó esőbe a ruhám 2 perc alatt csurom vizes lett, úgy néztem ki mint aki most lépett ki a zuhanyzóból ,de legalabb nem látszódtak a könnyeim, amit idő közbe nem tudtam tovább visszatartani. Visszanéztem Alex kocsija még mindig ott állt és ahogy láttam ő a kormányra hajtva a fejét ült. Nem tudtam mit csinálni muszály voltam hazamenni, pedig nagyon nem akartam ilyen állapotba. Amint beléptem az ajtón anyám jelent meg, de amit meglátott leharvadt a mosoly az arcáról. Elküldött, hogy fürödjek le jó meleg vizzel és öltözzek át utánna meg beszélünk. A szobámba érve ledobtam magamról a vizes ruhákat és befeküdtem az ágyamba. Az aki mindig azt hangsúlyozta nem megoldás, hogy bántod magam most egy pengével ül a kezébe. Tudtam, hogy erős vagyok és túl lehet lépni mindenen, ezért végül letettem a szekrényre a pengét es elindultam a konyába beszelni anyámmal. Nem akartam neki semmit mondani, de végül meggondoltam magam és nem akaratoskodtam.
Sose volt jó a kapcsolatom anyával, most mégis a napaliba egy teával a kezembe úgy éreztem mintha egy barátnőmmel beszélgetnék.
Elmeseltem neki, hogy beleszerettem a tanáromba, közöltem vele, hogy lány és hogy lefeküdtünk egymással. Egyszerre zúdítottam rá mindent, mégse a várt reakciót kaptam csak megölelt és hozott nekem a kedvenc kajámból. úgy éreztem semmit nem kivánok és egy falat se menne le a torkomon, így csak turkáltam az ételt.

- Gondolom neki se könnyű azok alapján amiket elmondtál biztos, hogy szeret téged.

- Akkor itt ülne mellettem és úgy mutattam volna be mint a barátnőm.
Feloldottam a telefonom bízva, hogy fogad egy üzenet, hogy nem úgy gondolta, de úgy látszik nincsen szerencsém.

- Ő az? -kérdezte a telefonom képernyője felé biccente anya, mire bólogatni kezdtem és ránéztem a kepernyőre. A minket ábrázoló kép egyre homályosabbá vállt, ahogy szemembe könnyek gyűltek. Igaz még csak 8 óra lehetett, de úgy éreztem muszály megpróbállnom aludni, addig se emésztem magam. Elkezdtem kipakolni a táskámból, amikor a kezeim közé akadt egy póló, ami nem az enyém volt. Méretéből itélve csakis Alexé lehet, de beleszagoltam és a már jól ismert illatot éreztem, amitől annyiszor de annyiszor görcsberándult a gyomrom. A pólójával a kezembe feküdtem be az ágyba nyakig magamra húzva a takarom. Átöleltem a pólóját mintha csak őt ölelném és úgy aludtam el. Nem tudom mennyit aludhattam mikor arra keltem, hogy valaki simogatja az arcomat. Óvatosan kinyitottam szemeim. Anya gugolt az ágyam mellett mögötte Alex testének körvonala rajzolódott ki.

- Te mit keresel itt? -pattantak ki egyből a szemeim.

- Ezt neked hoztam nyújtott át egy virágcsokrot, amit magammellé dobtam az ágyba. Anya kiment hagyva minket megbeszelni a dolgokat.

- Blake. -ült le mellém az ágyba és combomra tette a kezét, de én felpattantam.

- Ott a pólód ha azért jöttél.

- Hülye voltam, megilyedtem az érzéseimtől, szeretlek téged bocsáss meg nekem.

- És meddig leszel biztos benne 4 napig? Egy hétig???

- Veled akarom leélni az életem. -állt fel az ágyról. Nincsennek bennem kételyek igérem. -lépett elém. Ez a pár óra nélküled elmondhatatlanul fájdalmas volt. - mostmár szinte ajkamon beszélt. Épp ezért szeretném ha minden nap velem lennél. -ajkát óvatosan az enyemre simitotta és csókolózásba kezdett. Eleinte nem csókoltam vissza hisz nagyon haragudtam rá, de amikor a hajamba túrt elvesztettem az önkontrollt és belesimultam a csókjába. Együtt döltünk be az ágyba és egymással szembe feküdtünk.

- Költözz hozzám. -mondta miután elvállt tőllem.

- A délután még elküldtél, hogy te nem tudod mit akarsz most meg azt kéred, hogy költözzek hozzád bocs de ez kicsit gyors nekem.

- Jó nem mondom, hogy dönts most,de hagyd, hogy itt legyek veled.
- húzódott közelebb ujjabb csókot lopva, mire anya nyitott be mi azonnal szétrebbentünk.

- Aranyosak vagytok mosolyodott el.  Viszont Alex ne bántsd a lányomat, mert rettenetesen szerelmes beléd. Alexhez bújtam mintha csak a pólóját öleltem volna, fejemet mellkasába fúrtam és beszivtam az illatát.

- Nagyon szeretlek. - húzott magához.
Nem akarlak elveszeiteni, nem birnám nélküled.

- Ugye nem bántottad magad ugrott fel az ágyról és az éjjeliszekrényen lévő pengét elvette onnan.

- Közel voltam hozzá de nem. Húztam fel a pólóm ujját, hogy meggyőződjön rólla.
Felmászott az ágyra és magáhozölelt.

- Neharagudj ez az en hibám.
-suttogta.

- Az a gond hogy nem tudok rád haragudni. Nem tudom szavakba önteni, hogy mit érzek irántad, de megpróbálom kimutatni amennyire csak tudom. -csókoltam meg.

-  Megrémít, hogy a diákoddal fekszel itt?

-Nem.

- Gond vagy kényelmetlen neked, hogy van köztünk 5 év?

- Nem.

- Szeretsz?

- Igen. -válaszolt azonnal a kérdeseimre egy perc gondolkodás nélkül és tudtam, hogy mostmár teljesen biztos a mi kapcsolatunkba, bennünk.

- Akkor maradsz estére? -suttogtam szinte alig hallhatóan.

- Maradok és még nagyon sokágig maradni fogok.

Vége