A némettanárnőm

8

Amikor megtudtam, hogy német lesz az első óránk elgondolkoztam rajta, hogy nem megyek be, de örökke nem menekülhetek előlle. Frankie megint megigerte, hogy együtt megyünk be a suliba. Mivel egész éjszaka alig aludtam valamit úgy keltem mint egy élőhalott. Magamra kaptam a tegnapi cuccomat és ásítások közepedte indultam le, hogy Frankie ne várjon rám.

Csá. -köszöntem neki.

Szia. -elég szarul nezel ki.

- Na ne mond, ha tudni akarod semmit nem aludtam.

- Be akarsz menni első órára?
- kérdezte felém fordulva.

- Aha nem szeretnék megbukni ha kérdez válaszolok ennyi.

Bekanyarodva a suli udvarára egyből megpillantottam Alexet, ahogy a kocsijának dőlve várakozik. Egy fekete nadrágba, egy fekete pólóba és egy fekete dzsekibe volt, a teljesen fekete képből csak a szőkés haja lógott ki ami mint mindig most is tökéletesen állt. Lehet nekem is feketébe kellett volna jönni, hogy lássa gyászolom az érzéseimet, amiket megölt egytől egyig. Egy hatalmas sóhaly hagyta el a számat. Frankie a combomra rakta a kezét.

- Nyugi túl fogod élni, csak ne foglalkozz vele.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a bejárat felé én közbe imátkoztam, hogy ne vegyen észre, de persze Alex észrevett és jött is utánnunk.

- Blake várj meg. -kiabált.
Nekem a lábaim felmondták a szolgálatot és csak ott álltam nem tudtam mozdulni. Alex közelebb lépve elkapta a csuklóm.

- Halgass meg.

Én felé se fordultam, mert tudtam, hogy ha ez megtörténne és ránéznék minden érzésem előjönne és éppen elég volt keze a kezemen ami égette a csuklómat. Frankie kirángatott Alex szorításából és a terem felé kezdett el huzni, én mintha csak most eszmeltem volna fel az előző percek történéseiből. Elfoglaltuk a helyünket én meg újjra visszazuhantam a saját magam álltal keltett gondolatokba. Alex belépett a terembe és körülnézett, nyugtázta magába, hogy ott vagyok és leült.

- Elég szarul néz ki ő is. -hajolt hozzám Frankie és súgta a fülembe. Teljesen karikás volt a szeme arcán apró gyűrődések nyomai látszódtak.
Az óra megkezdődött, de hosszú percekig csak csend volt, Alex bámult magaelé a többiek meg feküdtek a padon. Engem meg a tetrix foglalt le a legjobban.

- Tanárnő éjszakája jó lehetett, ha ennyire kifárasztották. -nevetett saját poénján az egyik fiú és csatlakoztak hozzá, páran pacsival jutalnazták "menő" társukat.

- Vegyetek elő egy lapot, írunk. -jelentette ki Alex. -és ezt köszönjétek a nagyon vidám kedvű osztálytársatoknak. Mindenki elcsendesedett és engedelmesen elővett egy lapot. Már épp a nevem írtam volna fel, amikor Alex megszólalt.

- Blake te felelsz!

Alexel szembe ültem és vártam, hogy kérdezzen, de csak nézett.

- Tanárnő fog kérdezni valamit vagy itt fogunk ülni?

- Blake. -szólalt meg és kezét a kezemre tette, de azonnal kihúztam onnan. Halgass meg csak erre kérlek. Takálkozzunk délután és mindent elmondok. -próbálkozott mindennel, de próbálltam nem figyelembevenni.

- Nem tartozik nekem elszámolással, meg van a maga élete nem fogom ebből kirángatni. -válaszoltam. Eddig Ön hajtogatta, hogy a tanárom, akkor ez maradjon is igy. -mondtam ki azokat a szavakat amik nekem fájtak a legjobban, de úgy éreztem mindkettőnknek így lesz a legjobb.
Amit aznap reggel láttál eddig jutott, mert megálítottam. Egyátalán nem akartam hallgatni , a helyemre sétálltam és leültem. A többiek még írták a dolgozatot én csak ültem, de éreztem, hogy Alex néz. Teljesen égetett a tekintete. Vége lett a németnek túléltem, de elég nehezen, végig zakatolt a szívem annyira imádom, imádok ránézni mindent imádok benne és mégis utálom egyszerre.