A némettanárnőm

7

Nagyon fájt amit láttam persze ha valaki belelát az egészbe mondhatná, hogy hisz semmi nem volt köztetek ami igaz is egyszer csókolóztunk és ennyi. Barátja van és nem akarom szétcseszni a kapcsolatát, de akkor is megvisel ez az egész, ha lecsukom a szemem csak azt látom, ahogy azzal a fiúval csókolózik és egyszerre érzem csókját az én ajkamon. Halottam, ahogy Frankie szalad utánnam és a nevem kiabálja, de semmi nem tudott megállítani céltalanul futottam fel az iskola lépcsőjén.
Első órai terembe mentem és ledobtam a cuccomat a padra, de egyszerűen nem bírtam egyhelybe maradni csak járkáltam fel alá.

- Blake figyelj rám lépett közelebb Frankie és vállamra tette a kezét miközbe szemembe nézett. Nyugi.

Megráztam a fejem és levettem Frankie kezét a vállamról, mert rettenetesen dühös voltam és nem akartam őt bántani. A táskámhoz sétálltam és kivettem belőlle a vizes flakonom ami műanyagból volt. Megfogtam és izomból a falnak dobtam ami hatására az apró darabokra tört és minden vizes lett.

- Gyere velem húzott magával kezemnél fogva és egészen a mosdókig meg sem álltunk.

- Mosd meg az arcod. -utasított.

Hagyjuk már Frankie, menj vissza nem kell semmit se csinálnod.

- Ezért vagyok a legjobb barátnőd.
Eleget tettem a kérésének és teljesen vizes arccal néztem rá.

- Jobb? -kérdezte.

Persze sokkal. -ugye érzed az iróniát. Frankie, semmi nem fog megoldódni ennyivel. Nem tudom az érzéseim megszüntetni egyik napról a másikra. - szinte ordítottam.

- Hagy beszéljek vele. -hallottam az ajtóból Alex hangját.

Tőllem csak egy nagyon dühös pillantást kapott.
Minta ott sem lett volna kisétáltam mellette és a terembe indultam, de megint eleredtek a könnyeim.
Ahogy hozzámszólt, ahogy rámnézett, az egesz személyisége valahogy el kell felejtenem. Frankie egesz nap velem volt és próbállta elterelni a figyelmem. A folyosón úgy közlekedtünk, mint egy kommandósok, hogy elkerüljük Alexet.
Amikor hazaértem kedvetlenül mentem a szobámba és most, hogy igy egyedül voltam teljesen rámzúdult ez az egesz. Filmként forgott le előttem a reggeli jelenet. Egy százas zsepivel feküdtem be az ágyamba és a kispárnámat öleltem magamhoz, ami most könnyeimet itatta fel. Hogy teljes legyen a hatás és megöljem a megmaradt érzéseimet zenét hallgattam. Sajnos a szövege nem segitett kicsit se a helyzetemen. Egyszerűen úgy éreztem, mintha az óra mutatója húzott volna egy kéziféket annyira lassan teltek a percek. Vacsorázni se vacsoráztam nem kivántam semmit se, a tévé se tudott lekötni igy visszakapcsoltam a hangfalam és reppzenét halgattam, ami sokszor meg tudott nyugtatni és reméltem, hogy a mondanivalójuk most is át tud segíteni ezen a helyzeten.
Az ajtómon kopogást hallottam és már nyilt is ki. Frankie lépett be és arcaról egyből lefagyott a mosoly, amint meglátott ágyamon ülve körülöttem rengeteg zsebkendővel.
Odaszaladt a hangfalhoz és kikapcsolta, majd odasétált hozzám és megölelt. Annyira jó volt érezni, hogy valaki itt van mellettem és erősen ölel magához.
Ez nem fog segíteni, hogy bent ülsz és sajnáltatod magad. Nem ilyennek ismertelek. Ezzel az egésszel csak magadnak ártassz.

- Menj mosakodj meg, öltözz fel kicsit kimozdulunk.

- 7 óra van hova menénk?

- Bizz bennem.

Amíg elkészültem Frankie rendbe tette a szobámat, pedig meg se kértem rá, de azt mondta most kell egy kis változás. Magamra vettem egy pulcsit meg a kabátom és egy újjab százas zsepit.
Ilyen hidegbe minek jöttünk ki? Hova megyünk? Értetlenkedtem, mert semmi kedvem megfázni.

- Valahogy ki kell rángatnalok ebből az egészből azert vagyok a baratnőd.

- Annyira jó, hogy mindenki ennyire kurva boldog mondtam mikor már az ötödik pár ment el mellettünk összekulcsolt ujjakkal.
Egyátalán nem biztos, hogy boldogok és csak, azért mondod, mert most szomorú vagy.
Miután meguntam, hogy céltalanul sétálunk így leültem egy padra.

- Olyan vagy mint egy 5 éves.

- Naaaa legalább 6 jó?

Kezd visszajönni az igazi éned. Nem akarom felhozni, de neki is azt kéne mutatnod, hogy minden oké és nem lökött a földre ez az egész.
Nem fogok hazudni pont neki nem, az nem én lennék és rohadtul a földön vagyok most.

Frankie elővett a táskájából egy üveg fehérbort. Remélem jó fog most jönni.
Tudod, hogy semmit nem old meg attól ugyan olyan szar lesz.

- Nem azt mondtam, hogy idd le magad addig, hogy már nem tudod hol vagy ez csak egy kis kedéllyavító. Viszont nem hoztam bornyitót húzta el a szajat.

Gratulálok igazan ügyes vagy.
-tapsoltam neki, végül odadobtam neki a lakáskulcsom hátha sikerül belenyomnia a dugót. Végül ketten megittuk azt az egy üveg bort, ami tényleg jól esett, de nem tudta elfelejtetni velem Alexet.

- Szerinted mit csinál most? -néztem Frankiere könnytől csillogó szemmel.

- Kit erdekel hogy mit csinál Blake. -emlte fel a hangjat. Egy kicsit feljsd már el. Nem körülötte forog a világ.

- De az én világom igen.
Megcsókolt de nem véletlenül van barátja. Gondolkozz el te feladnád a szakmád, a munkád, az életed?

- Ha szeretnék valakit gondolkodás nélkül.

- Miert vagy ennyire Alex ellen?

- Mert látom, hogy mit tesz veled és mert a legjobb barátom vagy, szeretlek és nem akarom nézni, hogy szétesel.
Nem beszéltünk többet hazafelé indultam, így is lassan 10 óra volt. Sikerült magambatuszkolni egy fél szendvicset ezután átöltöztem és lefeküdtem aludni. Egész éjszaka csak forgolódtam egy kicsit se sikerült aludnom, amint elaludtam volna újjra eszembe jutott valami és csak gondolkodtam. Reggel kialvatlanul keltem ki az ágyból és elkezdtem készülődni. A telefonon néztem meg mi lesz az első órám. Német.