A némettanárnőm

4

Bementem a házba és rögtön a szobámba rohantam, mert senkivel nem akartam beszélni. Alig aludtam valamit gondoltam, hogy ráírok Alexra és bocsánatot kérek, de úgy éreztem nincs miert legalább tisztába van a dolgokkal. Reggel alig bírtam kikelni az ágyból és az egesz suliba vezető úton majdnem leragadt a szemem. Semmihez nem volt kedvem és mindenki irritállt, szóval senki se szóljon hozzám, vagy leütöm napom kezdődött.
Barátnőm mellém ült és kérdezgetett a napomról de, nem voltam beszedes kedvembe.

- Amúgy Alex kéri, hogy keresd meg. -csak megrántottam a válam nem erdekel Alex, vagyis próbálom elhitetni magammal.

- Mivan veled lefeküdtetek? -kérdezte legjobb barátnőm Frankie.

- Te jólvagy? -kérdeztem vissza ingerülten miért feküdtünk volna le?

- Mondjuk mert úgy néztek egymásra, hogy én félek, hogy melyik percbe estek egymásnak.
Elég ideges volt, szóval tényleg keresd meg.

- Nem fogom megkeresni jó? Nem érdekel Alex. Szálljunk le erről a témaról. Fizikaóram jött legalabb csak filmet nézünk az űrről, hát rettenetesen érdekes volt mit ne mondjak egész végig a padon feküdtem. Frankie a hátam simogatta ami most nagyon jól esett és egy kicsit megnyugtatott.

- Tesi jön ott kiadhatod a feszültséged -súgta a fülembe.
Gyorsan átöltöztem és magamra kaptam a cuccomat és vártam Frankiere, aki seholse volt még. Ez nem rá vallott mindig az elsők között van velem együtt, aki a leghamarabb átöltözik. Pár perc múlva esett be az ajtón és rámmosolygott mire tőllem egy veled meg mi a fene van fejet kapott.

- A csajod bejön tesire tudtad? -kérdezte Frankie.

-Tessék? -kérdeztem vissza és reménykedtem, hogy rosszul hallok.

-Alex jön órátlátogatni.

-Mond, hogy csak viccelsz.

Mondhatnám de nem akarok hazudni.
Felmentem és elkeztük a bemelegítő köröket futni, majd miután lefutottuk őket a tanar magához hívott.
A mai órat Xona tanárnő látogatja meg, nektek csak annyi a feladatotok mint egy rendes tesiórán csináljatok 4 csapatot és röplabdázzatok. Próbálltam kerülni Alex tekintetét, de éreztem, ahogy engem néz, így néha- néha odapillantottam. A játékokba mindig beleéltem magam, a csapatom feladta a labdat és én sikeresen le tudtam csapni, majd mindenki egy pacsival jutalmazott. Alex felé pillantottam aki mosolyogva nézett én meg csak egy szomorú pillantást vetettem rá. A másik csapat jött a szervával ügyesen összejátszottak, majd lecsapásra készültek és pont telibetalált, ami hatására földre kerültem.

- Blake jól vagy erre a mondatra eszméltem és hogy Alex térdel felettem és óvatosan ütögeti az arcom.

-Jólvagyok. -löktem el a kezét, majd ülésbe tornáztam magam.
Lefelé néztem és láttam, hogy fehér pólóm elkezd vörös lenni.

-Basszus vérzik az orrod. -mondta Alex.

-Jólvan nem fog összedőlni a világ.
- mondtam és pólómmal megtöröltem az orrom és felálltam és a mosdóba indultam, hogy megmossam az arcomat, de az orrvérzés nem akart elállni. Gyere ragadta meg Alex a kezem és elkezdett húzni magaután, majd egy pillanat alatt az orvosi szoba előtt álltunk. Alex nem habozott sokat rögtön bement az ajtón húzva maga után engem.

-Alyssa légyszi nézd meg az orrát egy labda találta el és azóta vérzik.
-hadarta el a doktornőnek.

- Szia Alex. Köszönt neki az emített doktornő.

- Alyssa légyszives nézd meg, hogy minden oke e vele legyszives járkállt fel alá a szobába Alex. Nem értettem idegességét hisz nem történt semmi csak vérzik az orrom.

- Diploma óta nem voltál ilyen ideges.
Na gyere megvizsgállak, hogy megnyugodjon Alex és ne vérezzen az orrod. Engedelmesen felültem a vizsgálóasztalra és Alyssa elkezdte letisztitani a sebem, majd be is kötötte. Ezalatt Alex még mindig ide-oda járkált, ami nagyon idegesitő volt. Mintha egy tesziszmeccsen lettem volna és folyton a labdát követném a szememmel, úgy néztem Alexet.

-Nincs valami nyugtatótok? -kérdeztem az épp orromon ügyködő orvost.

- Nyugi, pár perc és megnyugszik.

- Ismeritek egymást? -kzdeményeztem ujjabb beszélgetést, hogy elterelje a fájdalmamat.

- Egy egyetemre jártunk és jóba lettünk, aztán mindketten itt kötöttünk ki.

Egy 10 perc elteltével egy kötéssel a fejemen hagytam el az orvosi szobát nyomomban Alexal. Épp mentem volna le a lépcsőn, amikor Alex behúzott a mosdóba és a falnaklökött kezét a fejem mellett támasztotta meg, homlokát az enyémnek támasztotta és a szemembe bámult, majd kicsit elfordította a fejét és szemét összeszorította.
Láttam, hogy hacot vív saját magaval és az esze győzedelmeskedett, mert elhajolt és kiment becsapva az ajtót. Én meg mintha minden erőm elhagyott volna csak lecsúsztam a fal mentén és erősen a földbe ütöttem.
Akkora egy szerencsetlen vagyok.