Türelemjáték |Befejezett|

16. Fejezet - Mi a helyzet a barátnőddel?

Ennyire izgatottan talán még soha nem ébredtem. Ádám ölelését ugyan már nem éreztem, de úgy gondoltam, ennek oka egyszerűen annyi, hogy alvás közben helyet változtattunk, és eltávolodtunk a másiktól.

Az itteni franciaágyam hatalmas volt, így nem volt nehéz két embernek elkeverednie egymástól. Vártam egy kicsit, mielőtt kinyitottam volna a szemem, elképzeltem néhány variációt arról, milyen is lesz az a bizonyos csók.

Az összes elképzelésem a kukában landolt, miután az ágy másik felét üresen állva pillantottam meg, Ádám nem volt mellettem. Gyorsan összeszedtem minden energiám a felkeléshez, és a nappaliba indultam, ami üresen állt.

Hiába kopogtattam az enyém mellett lévő szoba, vagyis Josh ajtaján, onnan sem jött válasz. Magamra maradtam a lakásban, de ezt pozitívan fogtam fel, így legalább nem kínos, ha felhívom Ádámot, hogy mégis mi van. Ha csak ő nem lenne itt, baromi nyomulós lenne hívogatni, így viszont volt rá mentségem.

- Jó reggelt, szépség! - köszöntött vidáman a vonal másik végén.

- Miért vagyok itthon tök egyedül? - tértem rögtön a lényegre, mintha tényleg ez zavarna, és nem azt sajnálnám, hogy nem ébredhettem mellette.

- Nyugi, Josh már elindult vissza. Felajánlotta Nessának, hogy hazaviszi, Ness viszont megkért, hogy jöjjek én is, mert nem akart kettesben maradni vele. Úgyhogy elkísértem, remélem, nem baj.

- Nem, persze, csak nem értettem, mi van - magyarázkodtam.

- Leila... - szólított meg félénken -, nagyon jó volt veled aludni. A csókot pedig nem felejtettem el - adta hozzá sunyin. Magam elé képzeltem az ilyenkor szokásos mosolyát, és teljesen elolvadtam.

- Kapd össze magad, nem várok ám örökké - ugrattam. Próbáltam nem a tudtára adni, mennyire vágytam rá. Ádám édesen felnevetett, majd hozzátette: nem is kell.

Kulcsok csörgésének zaja csapta meg a fülemet a bejárati ajtón túlról, néhány másodperc múlva pedig Linda lépett be a lakásba, a szokásos vidám hangulatában. Hálát adtam az égnek, hogy a bátyámék korábban fel tudtak kelni nálam, elpakolták a tegnap este nyomait, és a romokból tiszta lakást varázsoltak. Nem volt kedvem megismerkedni Linda ideges oldalával.

- Mi a helyzet? Látom, még egyben van a ház - jegyezte meg halvány vigyorral, miután körbevizslatta a nappalit. - Jó volt a buli?

Zseniális egyszerűséggel hazudtam, hogy igen, teljesen felesleges volt ráhozni a frászt Lindára. Arról nem is beszélve, ki tudja Joshnak mennyi gondot okoztam volna azzal, ha kitálalok az anyukájának a tegnap estéről. Előadtam, hogy összegyűlt egy tizenöt fős társaság, volt egy kis iszogatás, és hajnali egy-kettő körül lelépett mindenki. Dióhéjban tehát a számomra ideális szombat estét mutattam be neki, ami messze állt a valóságtól.

- Nem is kérdezed, hogy nekem milyen volt? - biggyesztette le az ajkát látványosan, és előadta a sértődött anyukát, amin muszáj volt nevetnem.

- Mesélj, Linda, milyen volt?

- Uh, ne is kérdezd... - viccelődött tovább, kezdett nagyon hasonlítani a fiára, humorérzékében legalábbis biztosan.
Fura volt minden alkalom, mikor apró párhuzamokat véltem felfedezni, de mellette szórakoztató is volt Lindában felfedezni egy kis Joshra jellemző tulajdonságot, és fordítva.
Eleresztett egy halvány mosolyt, jelezve, hogy végzett a rossz poénokkal, és mesélni kezdett.

- Képzeld, még pár éve vettem egy szuper cuki ruhát, amiben tök jó beülni koktélozgatni a csajokkal, de eddig nem volt alkalmam felvenni. Tegnap megpróbáltam és úgy kihíztam, mint a fene, ráadásul az én korommal már elég kurvásan is nézett ki. Szeretném neked adni, ha tetszik, én már úgysem fogom hordani soha.