Türelemjáték |Befejezett|

13. Fejezet - Nyomozás

Tatianával egymással szemben ültünk az ablakmenti két fős asztalnál, ami az ő kedvence volt, és ahova épp ideje volt már visszaköltöznünk. A hatalmas ebédlőben csak azért nem nyelt el minket a tömeg, mert ide tökéletes volt a rálátás az ajtótól. Hamarabb lehetett megpillantani az elhelyezés miatt ezt a néhány asztalt, mint a konyhásnénit a pult mögött.

Justinnak még se híre se hamva nem volt, ami nem jelentette, hogy nem bukkanhat fel bármelyik percben. Én mégis halálos nyugalommal tömtem magamba a duplahúsos hamburgeremet, barátnőm nagy bánatára. Ő szuperérzékeny vegetáriánus mivolta révén ugyanis nehezen viselte a hús látványát és illatát. Az ehhez hasonló húsos hétfők számára kész rémálomnak bizonyultak, ezért ma saját ebédet csomagolt.

- Hogy tudod ezt megenni? - kérdezte fintorogva.

- Épp ugyanezt kérdezhetném tőled - esett a pillantásom a tányérjára. Meg sem tudtam mondani, mit láttam magam előtt. Karfiol vagy brokkoli volt neki kirántva némi tofuval, azt hiszem, és egy kis grillzöldség. A lány egy fejrándítással jelezte, hogy nem kíván vitába szállni, nehezen viselte ezt a napot, amit rajta és néhány hozzá hasonló diákon kívül mindenki imádott.
Talán nekem is diszkrétebben kellett volna választanom, de ezek a hétfők, amikor a húsé a főszerep, csak három hetente voltak a menzán, nem tudtam ellenállni a csábításnak.

- Pont olyanok vagytok a hambiddal, mint Josh és Vanessa - jegyezte meg, mire elnevettem magam.

- Szerintem köztünk nagyobb a vonzalom - erősítettem rá a dolog humoros oldalára azzal, hogy az arcomhoz emeltem a burgert, és úgy tettem, mintha hozzábújnék. Tia nem is bírta ki, hogy ne csináljon rólam egy képet, majd miután ez megtörtént, visszakanyarodtam a témához. - Egyébként jól összevesztünk megint. Az egészet azért csinálta, hogy bizonyítsa az egyik elméletét, én meg kiakadtam, amiért erre a célra másokat használ fel. Láttad Nessyt, szerintem neki valahol mélyen bejön, Josh meg csak kedvére szórakozik.

- Sose ismerte el, hogy a furcsaságai következményekkel is járnak... - elemezte a bátyámat a lány. Josh a népszerű srácok táborát erősítette a sulinkban, Tiával ide jártak több éve. Habár sose mozogtak ugyanazon körökben, Tia eleget tudott róla ahhoz, hogy ne lepje meg egy olyan szituáció, mint a legutóbbi. - Mi is volt az elmélet?

- Az összezavart lányok könnyen rávehetők, nagyjából bármire, ha jó az időzítés.

- Egyre kevésbé értem, miért vagytok barátok.

- Van egy édes oldala. Ritkán mutatja meg és keveseknek, de ha egyszer megtörtént, többé nem tudsz úgy tekinteni rá, mint a beképzelt seggfejre a suliból. Sokkal több annál, mint gondolnád. Ne címkézz.

- Tetszik ez a tüzes Leila - biccentett elismerően a lány.

Majdnem végeztünk az ebéddel, már kezdtem azt hinni, megúszhatom az exemmel való találkát, de felbukkant az ajtóban. A tekintetünk összefonódott, onnan pedig nem volt visszaút. A fiú egyenesen a mi asztalunk felé haladt, ahová kérés nélkül egy plusz széket húzott, majd leült.

- Mondtuk, hogy szabad? - mordult rá Tia, de Justin nem foglalkozott vele.

- Csak egy perc. - Mogyoróbarna szeme elszántan csillogott, kedves mosoly ült az arcára. - Örülök, hogy úgy döntöttél, nem kerülsz tovább.

- Úgy döntöttem, nem foglalkozom veled, emiatt nem fordítok energiát arra, hogy elkerüljelek. De ha ez téged boldoggá tesz, legyen. - Justin ajkait egy megadó sóhaj hagyta el.

- Sajnálom a múltkorit. Felfogtam, hogy nem akarsz velem lenni. Tudatni akartam, hogy leszállok rólad - közölte, majd odébb is állt.

Barátnőmmel meglepetten néztünk egymásra, mindketten a homlokunkat ráncolva elemeztük a hallottakat. Egyikünk sem számított arra, hogy Justin ilyen hamar fel fogja adni, ami apró gyanút ébresztett bennünk.