Türelemjáték |Befejezett|

31. Fejezet - Nyugi, csak dugunk

Ádám egyik karjával a falat támasztotta, én a vállának dőltem, a légzésünk lassan csendesedett. Mindkettőnk energiáját felemésztette a gyönyör, szükségünk volt ezekre a mankókra. Miután ismét szabályosan vettünk levegőt, és visszatért belénk egy kis erő, a fiú eltolta magát a faltól, a keze immár az arcomat simogatta, ajkai gyengéden becézgették az enyémeket. Ebben a rövid csókban benne volt minden, felért egy szerelmi vallomással.

- Kapaszkodj belém erősen - kérte, mire gyorsan átöleltem a nyakát és lábaimmal körülfogtam a csípőjét. A fiú szorosan átkarolt, megemelt, majd néhány lépés után leült velem az ágy szélére. Egyikünk sem eresztette a másikat, szorosan bújtunk egymáshoz nagyon sokáig, csendbe burkolózva. A hosszúra nyúlt hallgatást Ádám törte meg.

- Hiányoztál - nézett mélyen a szemembe gyönyörű kékjeivel.

- Én hiányoztam, vagy a szex velem? - tettem fel a merész kérdést, a fiú pedig felkacagott.

- Létezik erre helyes válasz? - kérdezett vissza, ami arra késztetett, hogy komoly hangvételre váltsak.

- Nem helyes választ szeretnék. Őszintét.

- Ez esetben mindkettő - mondta egy kedves mosoly kíséretében.

- Elfogadom - pusziltam meg a száját. Óvatosan leszálltam róla, és fürdeni indultam, Ádám alsónadrágot húzott, és hanyatt feküdt az ágyon, talán neki mégsem sikerült teljesen összeszednie magát.

Gyorsan letusoltam, és kiszállni készültem a kádból, ám hamar meggondoltam magam. A fiú jelenlétében nehezen tudtam gondolkodni, inkább kihasználtam még az egyedüllétet, és egy habfürdő mellett döntöttem. Fejemet a térdemre hajtva elemezgettem a helyzetem, miközben a víz egyre csak emelkedett, és körülöttem egyre jobban beborított mindent a tusfürdő habja.

Ádám szeret engem. Nagyon is. Én is szeretem őt, de biztos jót tesz nekem, ha vele vagyok? Valóban ilyen fiúra lenne szükségem? Olyan egyértelmű volt, mikor idejöttem, hogy Joshhoz hasonló srácokkal nem kezdek, mégis, egyre több hasonlóságot véltem felfedezni a két fiúban, nem is értettem, miért nincsenek jóban. A cél mindkettejük számára szentesítette az eszközt, anélkül vágtak bele dolgokba, hogy számoltak volna a következményekkel, vagy ami még rosszabb, egyszerűen nem törődtek velük. Sőt, Ádám egy tisztességtelenebb verziónak tűnt, az ő eszközei olyan mocskosak voltak, amilyen szintre Josh soha nem süllyedne le. Amikor beleszerettem, egy tisztalelkű srácnak hittem, aki a légynek sem ártana, de mi van, ha a valóság nem is ez? Mi van, ha az az Ádám, akit szeretek, igazából nem is létezik?

Ádám bekopogtatott az ajtón, mielőtt túlságosan mélyre süllyedtem volna a negatív gondolatokban, ez kellőképpen kizökkentett.

- Csatlakozhatok? - nyitotta résnyire az ajtót, amin épp csak bedugta a fejét.

- Gyere csak - invitáltam egy halvány mosoly kíséretében.

Lassan pillantottam végig a csodás testen, amint belépett, de nem akartam, hogy zöldjelzésnek vegye egy következő alkalomra azt, hogy végigmérem, ezért elkaptam a tekintetem, ahogy a boxeréhez nyúlt. Óvatosan ült be mögém, a súlyától tovább emelkedett a vízszint, ami már túlhaladta a kád háromnegyedét. A fiú két karjával átölelte a vállaim, belecsókolt a hajamba, amitől elöntött a forróság, hiába volt eddig is meleg körülöttem a víz, ez az érzés belülről fűtött.

- Maradnál még? - kérdezte. - Mert ha nem, szeretnélek elkísérni. Fontos nekem, hogy biztonságban tudjalak.

- Miért mennék ezek után bárhová? - Oldalra fordultam, és úgy helyezkedtem el, hogy láthassam az arcát.