Türelemjáték |Befejezett|

30. Fejezet - Adam Clark

A szoba kész romhalmaz volt, akárcsak a kapcsolatunk. Az asztalról lesodort tollak, ceruzák, füzetek és könyvek borították be a padlót, és ha ez még nem lett volna elég, a ruháink is szép nagy területet foglaltak el a földön, hozzájárulva a kialakult káoszhoz.
Nem is emlékeztem, mi, mikor és hogyan került le rólunk, olyan gyorsan történt minden. De lehet, hogy ez is csak az alkohol hatása volt.
Csupán a rajtam lévő ing akadályozta, hogy a bőrünk tökéletesen egymáshoz simuljon, a fiú valamiért nem érzett késztetést, hogy megszabadítson tőle.
Összeolvadva öleltük át egymást, ő a nyakamba fúrta a fejét, a fekete hajszálak kicsit csiklandoztak, de nem bántam. Az erős karok biztonságban tartottak, furcsa volt megint ezt érezni. Furcsa volt ismét vele lenni.

Csendes és meghitt pillanatok voltak ezek, olyan békés volt az ölében ülni.
Miközben a kezeimmel és lábaimmal is öleltem a testét, egyszerűen elszállt az iránta eddig olyan erősen érzett dühöm. Már hosszú percek óta nem szóltunk semmit, csak bújtunk a másikhoz. Az imént történt események olyan sebesen vitték magukkal mindkettőnket, az agyunk teljesen kikapcsolt, most volt lehetőségünk arra, hogy átgondoljunk mindent. Volt is mit, hisz a legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy a buli végeztével az ő ágyában kötök majd ki.

Vanessa iszonyú lelkesen készülődött velem, mintha legalábbis az év legnagyobb eseménye lenne a karácsonyi buli. Izgatottságának fő oka az öltöztetésem volt, mindenáron rám akart adni valami olyat, amitől majd „elakad Ádám lélegzete". A barátnőm ezt bosszúnak gondolta, én viszont úgy éreztem, ez tök átlátszó húzás, amivel csak kimutatnám, hogy még mindig foglalkozom vele, de Vanessa hajthatatlan volt. Győzködött arról, hogy vessem ki más pasikra a hálómat, és akkor olyan lesz, mintha amiatt kelletném magam, mert a vadászösztön hajt, nem az ex majdnem-barátom szemeit akarnám elkápráztatni. Én ugyan ebből semmit nem értettem, de nem akartam letörni a lány jókedvét, így rábólintottam.

Amúgy sem volt kedvem menni, Nessy szerintem tudta ezt, legalábbis más magyarázatot nem találtam arra, miért ragaszkodott annyira ahhoz, hogy engem vigyen magával, mint plusz egy főt, és ne Josht. Aki ráadásul kicsit mérgelődött is amiatt, hogy újdonsült barátnőjének nem őt jutott eszébe meghívni.

A lány végül egy szűk, fehér miniruha mellett döntött, amit ezüst, nonfiguratív minták borítottak, valamint garbós nyaka és hosszú ujja volt. Az ezüst mintázat miatt kicsit úgy éreztem, mintha egy terítőt húztam volna magamra, de Vanessának nagyon tetszett a végeredmény.

- Imádom a sztreccs garbónyakú cuccokat, kiemeli a melled, anélkül, hogy látszódna belőle bármi. Egyszerre prűd és szexi.

- Nem is tudom... - nézegettem magunkat a tükörben. Nessyn egy iszonyat csinos, sötétkék ruha díszelgett, bő, térd alá érő magasderekú szoknyával, és V-kivágású, ejtett vállú felsőrésszel, ami a hasából hagyott kivillanni néhány centit, a hátán viszont már egybeolvadt a szoknyával. - Olyanok vagyunk, mint a hercegnő és a kurva - állapítottam meg. - Azt hittem, karácsonyi buli lesz, nem egy újabb halloweeni.

Nessy csak legyintett, ő egyáltalán nem értett velem egyet, szerinte simán dögös voltam, és pont. A készülődés többi részét egy üveg pezsgővel kísértük, ami el is fogyott, mire a rúzsunk fixálására került sor. A hajunk szögegyenesen hullott a vállunkra, Vanessa kivasalta mindkettőnkét, az enyémet szintén az én érdektelenségem miatt vállalta. Én barackszínű ajkakat kaptam, ő vöröset, indulásra készen álltunk.

Josh a nappaliban duzzogott. A barátnőm hiába próbált egy puszival elbúcsúzni tőle, a fiú elrántotta a fejét, így a lány feladta a harcot. Kisétált a nappaliba öltözködni, én közben kaptam az alkalmon, és diszkréten jeleztem a bátyámnak, hogy egy idióta.