Türelemjáték |Befejezett|

14. Fejezet - Drog, alkohol, szerelem

Se Danitól, se Krisztiántól nem kaptam további információt a rejtélyes sms küldőről egész héten, és elismerem, én sem agyaltam rajta túl sokat. Valamiért már egy rosszindulatú kosaras sráccal azonosítottam a tettest, aki ki akart szúrni a csapat egyik legtehetségesebb játékosával, hogy aztán Krisztián meginogjon, és többé ne álljon az útjában. Ez segített is a hétvégére koncentrálnom.

Linda ugyanis péntek este egy barátnőjéhez ment át, tartani egy csajos estét, Josh pedig a szülőmentes házat kihasználva bulit szervezett. A szokásos bátyám-féle házibulival álltam szemben, melyben utoljára nyáron volt részem. És, amit az igazat megvallva, nem is bántam. A fiú túlzásokba szokott esni, nem limitálta soha a meghívottak számát, hasonlóan nézett ki a ház ilyenkor, mint a tipikus amerikai filmek esetében. Nem is értettem, hogy akarta holnap délelőttre eltüntetni a nyomokat, mire Linda visszaér.
Josh jó srác, de kicsit fura értékrenddel volt megáldva, ebből következhetett az, hogy szólt ugyan anyukájának a buliról, de azt mondta, csak néhány barátot fog áthívni. Hát... majdnem.

Fél kilenc körül járt az idő, de már kezdett megtelni a ház. Még a konyhában ügyködtem egy kicsit, de örültem, hogy most nem mindent az utolsó pillanatban készítettünk elő, mert úgy látszik, sokan nem értik, mi az, hogy időpont.
Josh borzasztóan sok mindenkit meghívott, még csak olyan harmincan voltak, de már ezeknek a felét nem ismertem. Miért kell meghívni az egész sulit?!

A lényeg, hogy a szobám ajtaját bezártam, tehát ott nem történhet olyan, ami meglepetésként érne. Körbenéztem, de a számomra fontos emberek nagyrésze még nem érkezett meg. Annyira elég lett volna összesen tizenöt-húsz ember, akit én is ismerek, de ha hagyom, hogy Josh szervezzen mindent, akkor biztos, hogy nem egy zártkörű baráti buli lesz belőle. Az én hibám, meg kellett volna említenem, de már nem számít.

Egyesek a kanapén ülve iszogattak, már látszott rajtuk, hogy nincsenek teljesen tisztában a dolgokkal. Mások táncoltak, Vanessa pedig Joshsal beszélgetett egy kisebb társaságban.
Észrevettem egy három fős fiútársaságot is, akik nagyon néztek, próbáltam megfejteni az okát.

Végignéztem a ruhámon. Nagyon halvány levendulaszínű, térd fölé érő, V kivágással. Aha, akkor megtaláltam a gyenge pontot. Előredobtam a hajamat, úgy gondoltam, ha kevesebbet látnak a dekoltázsomból, majd elfordulnak, és találnak mást. Néha lopva odapillantottam, de akárhányszor megcsináltam ezt, a tekintetünk mindig találkozott. Kirázott a hideg, nem akartam, hogy bármelyikük is megközelítsen. Krisztián és Justin után egyszerűen nincs szükségem arra, hogy még valaki nyomuljon.

Ahogy figyeltem a srácokat, megláttam Ádámot belépni az ajtón. Köszönni akartam, de ahhoz át kellett gázolnom hármójukon, de eldöntöttem, hogy ha rájuk sem nézek, akkor talán nem lesz gond, így elindultam a bejárat felé. Különben is, ha már lesz velem egy fiú, biztonságban leszek.

A számításaim romba dőltek, mikor ki akartam kerülni őket, az egyik srác megragadta a kezemet, és magához rántott.

- Nem akarsz boldoggá tenni ma este, cica? Mondjuk így hármunkat egyszerre? - kérdezte gonosz vigyorral a képén.

- Nem jótékonykodok patkányoknak - válaszoltam higgadtan, majd ellöktem magamtól. Megpróbáltam elérni az eredeti célomat, de Ádámot hirtelen elnyelte a szoba, elkerülhettem őt valahol. Egyre többen voltak, és nagy tömeg alakult ki.

Miközben így nézelődtem, valaki hátulról átfogta a derekamat és annál fogva húzódott közelebb. Próbáltam szabadulni, de erősen tartott, szorított magához, úgy, hogy fájt. Rángattam a fejemet, próbáltam a lábára lépni a tűsarkú cipőmmel, de sehogy sem ment. Nem láthattam, ki volt az, de nem volt nehéz kitalálni, hogy az előbbi három srác egyike lehet.
Megjelent a másik két jómadár is, az egyik az volt, aki az előbb rántott magához, így megbizonyosodott, hogy a hátam mögött lévő fiú is hozzájuk tartozik.