Királynő 《S.M.》

7. Izzadt fürtök

Lihegve váltam el Shawn édes ajkától, amíg még lehetett. Félő volt, hogyha nem szedem ki kezét pólóm alól, már egyikünk sem tudna megállni. Megfogalmazódott bennem a kérdés: kihasználásra vagy kapcsolatra megy ki a játék? Esetleg a kalandjai közé sorol? Vagy maradandó személyként vágyik rám az életében?

- Ez meg mégis mi volt? - tenyeremet mellkasára tapasztva ültem fel hasán, és hajamba túrva kifújtam egy nagy adag levegőt.

- Egy csók - vonta meg a vállát, miközben kezével mosolyogva megsimította karomat és derekamat. Mozdulatába beleremegve markoltam másik kezemmel a pólójába, és a levegőt kapkodva mellé feküdtem.

- Addig én is eljutottam - motyogtam a szememet forgatva. - De nem értem, hogy miért kaptam - néztem a szemébe.

- Mert már egyáltalán nem bírok magammal - ült fel sóhajtva, és térdét felhúzva fejét rázva rádőlt a lábára. - Ne haragudj, de... most, hogy megéreztem a csókod ízét - sóhajtott közben, - még többet akarok.

- Shawn, Jézusom - temettem arcom tenyereim közé. Percekig figyeltem egyre egyenletesebbé váló légzésem, és Shawn motoszkálását, aki egy kis mocorgás után felettem térdelt és óvatosan lefeszegette kezemet az arcomról.

- Sajnálom, de ez az igazság - rázta meg a fejét szomorúan. - Itt fekszel alattam a csókmarta, dús ajkaiddal, a kócos hajaddal, a gyönyörű szemeiddel és megszeppent arckifejezéseddel. A légzésed részben egyenetlen, az arcod kipirult, a szíved pedig biztosan hevesen dobog. Most... most úgy érzem, hogy senki, ismétlem senki nem kell nekem. Téged akarlak, csak téged - kezeimet fejem fölé szorította, és óvatosan leereszkedett az arcomhoz, és egy apró puszit nyomott a számra.

- Shawn - sóhajtottam fel, és tekintetét kerülve az ablakpárkányt kezdtem tanulmányozni tőlem jobbra.

- Mondd meg, ha nem akarod. Szólj, ha valami nem jó. Szólj, ha sok vagyok, ha nyomulós vagyok, ha elakarsz menekülni tőlem, ha többet látni sem akarsz - suttogta közel az arcomhoz. - Meg fogom érteni.

- Ha továbbra is ilyen közel leszel hozzám, és ilyen aranyosan törődsz velem - sóhajtottam fel újra. Mellkasom Shawn mellkasának nyomódott, mire szorosan lehunyta a szemét és beharapta ajkát. - És így harapdálod a szád, biztos, hogy nem fogok tudni leállni, nem fogok tudni betelni veled, mindig csak többért fogok könyörögni, és nem foglak kiengedni ebből az átkozott szobából még húsz év múlva sem - Shawn szeme egy pillanat alatt pattant ki, szája egy édes, és széles mosolyra húzódott, és könyökére támaszkodva lejjebb eresztette magát felém.

- Hihetetlen vagy - suttogta, mielőtt vágytól fűtve megcsókolt volna.

- És még mindig nem ismersz teljesen - mosolyogtam fel rá, sokadik csókunk után elveszve gyönyörű szemeiben.

- Alig várom, hogy teljesen megnyílj nekem - húzta végig orrát államtól az orromig, és összedörgölte két testrészünket.

- Azt ki kell érdemelni - nevettem fel megpuszilva az orrát. Shawn mosolyogva ingatta a fejét, és kicsit feltérdelve megfogta pólóm alját.

- Még mondhatod, hogy nem - nézett le rám aggódva. - Komolyan Mabel, most szólj, mert később, ha akarnék se tudnék leállni, és nem akarom, hogy neked rossz legyen - rázta meg a fejét, és ajkát rágcsálva, félve várta a nevető arcom felől a válaszomat.

- Vedd már le azt a retkes pólót - nevettem fel, és felsőtestemmel megemelkedve felnyújtottam két kezemet. Shawn vigyorogva húzta át fejemen a pólót, én pedig kezemet rögtön a nyaka köré fontam, és az ágyra visszadőlve húztam hosszú csókba őt. Orra összeütközött az enyémmel, keze nyakamat és derekamat simogatta, míg az én két kézzel túrtam a hajába, majd az egyik kezemet arcára simítottam.