Királynő 《S.M.》

15. Kilépni az akadály előtt

Shawn szótlanul lépett be az ajtón, mikor beszélgetésünk után pár nappal valóban, meglepetésszerűen a semmiből meglátogatott. Mosolygott ugyan, szórakoztatta kétségbeesettségem és meglepettségem, de rajta is látszott némi izgalom és talán félelem. Távolságtartónak tűnt, hosszú percekig nem kezdeményezett semmit, sem ölelést, sem csókot, sem beszélgetést. Én nem tettem semmit ez ellen, inkább csak álltam és bámultam rá a bambi szemeimmel. Kár tagadni, iszonyatosan megijedtem. Nem beszéltük meg, hogy jön, nem tudtam felkészülni. Pedig ma mindenképp el kell neki mondanom!

- Szia Bébi - lépett egy lépést felém, így mellkasunk majdnem összeért, és különösebb nyújtózkodás nélkül megragadta a derekam. - Hiányoztál - mosolygott szélesen, és lejjebb hajolva megcsókolt volna, ha nem fordítom el a fejemet nagyot nyelve. Összevonta szemöldökét, és elengedve engem, hátrébb is lépett.

- Ne haragudj - ráztam meg gyorsan a fejem, és a nyakánál átkarolva lehúztam egy csókra, de Shawn alighogy belekezdtünk, el húzta tőlem arcát.

- Valami baj van? - simította meg az arcomat, és halvány mosollyal nyugtázta, ahogy cica módjára dörgölöm arcomat puha tenyeréhez, de hamar visszatért aggódó arckifejezéséhez. - Mabel, mi a baj?

- Szerintem nem akarod tudni - morogtam csukott szemmel és a mellkasába bújtam. Shawn sóhajtva puszilta meg fejem búbját, és eltolva magától rám mosolygott.

- Szeretném tudni, de ahogy látom, te még nem állsz rá készen.

- Ez így van - sóhajtottam fel. - Menjünk innen. Szűkös a hely - fogtam meg a kezét és a szobám felé kezdtem húzni.

- Először - állított meg, - hol a mosdó? Behugyálok - nevetett fel, mire fintorogva mutattam a folyosó végén lévő ajtóra. - Köszi - puszilt arcon. - Amúgy Hailey? - kiáltott vissza a folyosó közepén.

- Justinnal van - rántottam vállat és a falnak dőlve kezdtem várni rá.

Sóhajtva hátrahajtottam a fejem. Szorosan lehunyt szemem előtt táncoltak a napokkal ezelőtt elképzelt szituációk: ahogyan elmondom Shawnnak a mi "kis" bajunkat, ő pedig vagy kiborul vagy csak magához ölel és azt mondja "megoldjuk". Vagy esetleg örül a babának... Amire elég kevés esélyt látok.

- Nagyon kis otthonos a lakásotok - lépett elém vigyorogva Shawn, mire én is magamra erőltettem egy mosolyt és a szobámba kísértem.

- Érezd otthon magad - mutattam körbe a kis szobán. Shawn azonnal megcélozta az ágyat, és pólóját lekapva bedőlt a párnák közé. Karját ölelésre tárva jelezte, hogy bújjak hozzá, mire egy viszonylag őszinte mosollyal lerúgtam a papucsom, és szorosan hozzá bújtam.

- Mi volt veled mostanában? - simította meg a hajamat, mire sóhajtva elrejtettem arcomat a mellkasában.

- Nem sok minden - ráztam meg a fejem. Talán most kéne elmondanom neki? Ehh, olyan nehéz! - És veled? Milyenek a fesztiválok? - mosolyogtam fel rá.

- Eszméletlenek - nevetett fel. - De a színpad mögül mindig hiányzik valaki.

- Ki? - néztem rá összevont szemöldökkel.

- Te - simította meg arcomat, és fejét felemelve megpuszilta a homlokomat.

- Te is hiányoztál - hunytam le mosolyogva a szemem. - És kicsit furcsa nekem, hogy még nem meztelenül nyomjuk az ágyat - nevettem fel hangosan, mire Shawn perverzen elvigyorodott, de aztán megrázta a fejét.

- Nem jó, ha csak szeretkezésből áll a kapcsolatunk - mondta bölcsen megpöckölve az orrom. Hát... talán nem sokáig leszünk kapcsolatban.