Királynő 《S.M.》

Epilógus

- Mesélnél nekünk a kislányodról? - kérdezte a velem szemben ülő riporter. Göndör hajamba túrva zavartan felnevettem, és egy pillanatra a kamerába nézve bólintottam.

- Csodálatos kisbaba - vigyorodtam el. - Én vagyok a legbüszkébb apa és vőlegény most, de komolyan! Mabel elképesztően csinálta végig az egészet. Minden tiszteletem az övé, láttam rajta, hogy mekkora fájdalmai vannak, mégsem gyengült el.

- Mi a kislány neve?

- Angel Skylar Sofia Mendes - büszkén elvigyorodtam a gyönyörű név hallatán. A kis Mendes. Ennél szebb dolog nincsen.

- Miért pont ezt a nevet kapta? Úgy értem, az Angel nem túl gyakori - faggatott tovább a nő egy furcsa nézéssel illetve engem.

- Azért kapta ezt a nevet, mert ő nem tehet semmiről - vontam meg a vállam. - A szülei voltak bénák, és emiatt a bénaság miatt született meg életem legszebb hibája.

"- Bébi - suttogta Shawn, és a lehetségesnél közelebb araszolt hozzám. Az ajtó halkan csukódott, mire a fiú válla felett átnézve elkönyveltem magamban, hogy a két menedzser bizony itt hagyott minket kettesben. - Miért voltunk ilyen barmok?"

- Óh, ez nagyon édes - támasztotta meg állát a tenyerében. - Közösen választottátok a nevet?

- Egyáltalán nem gondolkodtunk a nevén - mondtam. - Csak mikor odakerült a sor, hogy név kell, Mabel hirtelen benyögte ezt a hosszú nevet. Az Angel az ártatlansága miatt, amit már említettem, a Skylar pedig az én kedvenc nevem, a Sofia-t pedig Mabel nagymamája után kapta. Ezzel szeretett volna tisztelegni előtte, szerintem pedig gyönyörű név.

- Valóban az! - helyeselt. - Mikor láthatunk majd fotót a kis angyalkáról?

- Hát, nem mostanában - nevettem fel kicsit feszültebben. - Még csak egy hetes - ráztam a fejem. - Majd biztosan megmutatjuk, de még nagyon picike. Még nem szeretnénk úgymond kipakolni őt a kirakatba - mosolyogtam a nőre, aki bólintva tért át az újabb kérdésre.

- Az elkezdett turnéval mi lesz?

- Nyáron folytatódik - mosolyogtam a kamerába. - Egészen decemberig tart, aztán én vissza is vonulok egy kis időre.

- De nem végleg, igaz?

- Dehogy - ráztam meg a fejem. - Csupán kevesebb fellépést fogok elvállalni, turnékat egyelőre meg semmiképp. Ennyiről van szó - vigyorogtam.

- Akkor rendben - bólintott. - Az esküvőt tervezitek?

- Őszintén még nem - ráztam meg a fejem. - Mabel fantáziált már róla, még a terhessége utolsó heteiben, de most minden percünket Angel köti le. Ennél szebb elfoglaltság jelenleg egyikőnknek sincs, úgyhogy az esküvő még várat magára.

- Gratulálok nektek, biztosan szörnyen aranyos a lányotok. Jó babázást kívánok nektek és innen is jó egészséget a menyasszonyodnak is - tárta szét a karját egy ölelésre. - Köszönöm, hogy itt voltál.

- Köszönöm a meghívást - végre mehetek haza a családomhoz. Az én egyetleneimhez.

*

"- Hé! Ez teljesen normális magasság egy lánynak! Jobb lenne, ha százkilencven centis felhőkarcolóként sétálgatnék melletted? - keltem magasságom védelmére kissé eltávolodva a fiútól. Kibújtam védelmező karja alól, és dacosan álltam szórakozott tekintetét.

Shawn fejét megcsóválva nevette el magát:

- Jó, nyertél. Normális a magasságod, én vagyok torony - húzott vissza magához. - De mindketten így vagyunk tökéletesek."

*

"Shawn szinte megbabonázva simított végig összekócolódott hajamon, és vissza feküdt az ágyra. Feje nem sokkal az enyém felett volt, karja derekamig lecsúszott, és ott kezdett simogatni. Az egész olyan volt, mintha egy nyálas, romantikus regény főszereplői lennénk. Shawn mosolyogva nézett le rám, én pedig fel rá. Aztán beharapta alsó ajkát, és sóhajtva kezdett közeledni felém, míg szánk össze nem ért. Gyengéden megcsókolt, többször is, és derekamat fogva fordult a hátára és húzott mellkasára, miközben ajkaink elválaszthatatlanul forrtak össze. Csókunk közben egyre kétségbeesettebben kapaszkodtunk a másikba, emiatt pedig már valóban egy rossz filmben éreztem magam. De nem tudtam mit tenni, abban a pillanatban úgy éreztem, Shawn az egyetlen menedékem, nyugalmam ebben a folyamatosan pörgő, kíváncsi, és nyugtalan világban."

*

"- Sajnálom, de ez az igazság - rázta meg a fejét szomorúan. - Itt fekszel alattam a csókmarta, dús ajkaiddal, a kócos hajaddal, a gyönyörű szemeiddel és megszeppent arckifejezéseddel. A légzésed részben egyenetlen, az arcod kipirult, a szíved pedig biztosan hevesen dobog. Most... most úgy érzem, hogy senki, ismétlem senki nem kell nekem. Téged akarlak, csak téged - kezeimet fejem fölé szorította, és óvatosan leereszkedett az arcomhoz, és egy apró puszit nyomott a számra."

*

"- Hiányoztál - suttogta egy kicsit elhajolva tőlem.

- Te is nekem - kezemmel a tarkóján göndörödő tincseit piszkálgattam, ő pedig homlokát az enyémnek döntötte, és megpuszilta az orrom."

"- Hé! - simította meg az arcom, mikor felültem vele szemben. - Bébi, mi a baj?

- T-terhes vagyok!"

*

"- Bolond vagy, remélem tudod - támaszkodott a falnak két karjával a fejem mellett. Arca iszonyatosan közel volt az enyémhez, ajka szinte súrolta az enyémet. Hitetlenül mosolyogva megrázta a fejét, és idegesen lehajtotta azt. - Miért nem veteted el?

- Nem ölöm meg - nem akartam, de a hangom elcsuklott, ahogy a fájdalom a szívembe mart. Ő nem akarja a babát. Most akarna rávenni egy abortuszra? Belegondolni is rossz, de ha kell, egyedül nevelem fel a babát."

*

"- Veletek maradok - nézett le rám vigyorogva. - Az Isten szerelmére, csak mellettetek akarok lenni most. Baromira félek az apaságtól, Bébi, érzem, hogy mennyire dobog a szívem, és gyűlik a gombóc a torkomban. Izzad a homlokom, annyira befostam. De veled akarom ezt az egészet átélni, Bébi - kapott fel derekamnál fogva és boldogan felnevetve megpörgetett, mire sikítva kezdtem mocorogni a karjai közt."

*

- Életem legjobb döntése volt veletek maradni - suttogtam bele alvó menyasszonyom fülébe, kinek mellkasán ott szundikált a mi kicsi kincsünk.

V É G E

*

Nem hiszem el, hogy ennek is vége. Most, hogy leírtam azt a nyomorult vége szócskát, annyira közelinek tűnik, mikor kiraktam a prológust! Pedig az se tegnap volt.

NAGYON NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖK NEKTEK MINDENT!
A sok vote-ot, kommentet és követést, m i n d e n t !
Szeretlek titeket!

Tervezőben van az új könyvem, ami most kivételesen nem Shawn ff lesz, remélem azt is szeretni fogjátok! Viszont nem szeretnék teljesen leszokni a Shawnos történetekről, és remélem, hogy kifogok még találni párat nektek, de most egy időre elhagyom ezt a Fanfictionos vonalat. Aztán reményeim szerint egyszer-kétszer (vagy százszor) még visszatérek rá egy-egy sztori erejéig.

Köszönöm, hogy elolvastátok a Királynő-t és ennyien támogattatok! Kívánom a legjobbakat nektek!
Szeretlek titeket!😍💕💕