11. Becsapni egy badarsággal

1.7K 138 18
                                    


Augusztus. Sokaknak jel, hogy bizony hamarosan suli. Én azok közé a szerencsések közé tartozom, akik kijárták a poklot és az álmaimat élem. Igyekszem rendszeresen találkozni a követőimmel, akik ezért nagyon hálásak. Imádom tartani velük a kapcsolatot, hiszen tudom, mindent nekik köszönhetek.

- Sziasztok - mosolyogtam körbe kilépve a függöny mögül. Layla, a menedzserem mindig intéz egy eldugott, nyugodt kis épületet, például egy éttermet, amit kibérel egy egész napra a találkozóinkra.

A tömeg sikítva köszöntött, mire nevetve igyekeztem csitítani őket. Mutatóujjam a szám előtt volt, én pedig vigyorogva ráztam meg a fejem. Magam körül láttam az engem fotózó telefonokat, a vigyorgó, velem egyidős tiniket. Mosolyogva felültem a mögöttem álló asztalra, és ismét végignéztem a tömegen.

- Na, ismét eljutottam ide - kezdtem vigyorogva. - Hogy vagytok? Beszélgessünk - csaptam a combomra és egy jelentkező lányra böktem. - Tessék, mondd csak.

- Nekem nagyon régóta álmom, hogy végre találkozzak veled. Tudod, a nővérem nagyin beteg. Leukémiás. Imádja a könyveidet, mindig küzdöttem, hogy szerezhessek neki egy autogrammot. Eseteleg...?

- Gyere velem - pattantam le az asztalról, és megvártam a lányt. Vállát átkarolva vezettem hátra egy helységbe, ami mostanra az én öltözőmmé lett felavatva.

Belépve a helységbe előszedtem egy papírlapot, és egy alkoholos filcet.

- Hogy hívják a nővéred? - fordultam mosolyogva a lány felé.

- Linda.

- Tessék - nyújtottam felé mosolyogva a lapocskát, mire a lány elérzékenyülten átölelt.

- Nagyon köszönöm. Linda szörnyen boldog lesz.

- Remélem is. Menjünk vissza.

Fél óra után is nagyszerű hangulatban nevettünk a rajongókkal. Éppen egy lány kérdezett engem az egyik legkínosabb élményemről, mire rögtön rávágtam a nagy nevetést kiváltó válaszom:

- Az első randim. Véletlenül egy vécékefével mentem, nem egy normális fiúval.

A vége felé a bulinak egyre laposodott a hangulatom. Émelyegtem és szédültem, talán gyomorrontást kaptam. Nem tudom, de sajnos már másoknak is feltűnt az incidens.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva az egyik lány az első sorban. Biztatóan rá mosolyogtam és bólogatni kezdtem. A hatodik sorban ülő kérdezőre böktem, aki erre letette kezét, és kihúzva magát a szemembe nézett.

- Mi van köztetek Shawnnal?

- Hát - kezdtem óvatosan, és igyekeztem meggyőződni arról, hogy a reggeli palacsinta a helyén marad. - Mióta megismertem megy a pletykálás arról, hogy ő meg én... És Shawn is válaszolt már erre a kérdésre, ami még nagyobb port kavart. Randizgatunk, ennyi - tártam szét műmosollyal a karom. Tényleg nem voltam jól.

- Mindig azt mondjátok, hogy randizgattok - szólalt fel egy előrébb ülő. - Miért olyan nehéz kimondani, hogy együtt vagytok? - tárta szét ő is a karját. Baszki, a palacsinta kikívánkozik!

- Ne haragudjatok! - motyogtam a szám elé kapva a kezem, és lepattantam az asztalról. Futva vágtam át az átrendezett étkezőn, és a kis folyosóra befordulva próbáltam benntartani a rókát, amíg elérek a mosdóig.

- Mabel! - kiáltott fel Layla mögöttem, és utánam szaladva próbált beérni. - Jaj, Mabel - hajamat hátrafogva derekával elfordult, amíg a folyosó közepén kiadtam magamból mindent. - A mosdóig igazán kibírhattad volna - paskolta meg a hátam, és táskájából elővett egy üveg vizet.

- Nem tudtam már tartani - pár öklendezős köhögés után a falnak támaszkodva feltápászkodtam és sóhajtva néztem gyomrom tartalmára. - Feltakarítom - vontam meg a vállam, és a folyosó elejénél lévő raktárhoz sétáltam.

- Ugyan, hagyd - tette vállamra a kezét Layla. - Ha jobban vagy, menj vissza, tartsd meg a találkozót, még van egy negyed óra - bólintva és sóhajtva hagytam ott menedzseremet a helység előtt, és egy műmosolyt villantva visszasétáltam a többiek közé. Minden oldalról "rendben vagy?" tekinteteket és kérdéseket kaptam, mindenki nyüzsgött és mindenki idegesített. És én mégis mosolyogva próbáltam kimagyarázni magam, és saját magamat is próbáltam becsapni azzal a badarsággal, hogy túl sokat ehettem abból az isteni palacsintából.

- Srácok nyugalom! - nevettem fel erőltetetten. - Jól vagyok. Inkább folytassuk.

*

Egy rövidke résszel jelentkezem ma! Végre itt a szünet, ami azt jelenti: LESZ IDŐM ÍRNI! El sem hiszem, de komolyan.😩

Shawnos szép estét nektek! Holnap (vagy talán még ma😏) hozom a következő részt!💕

Királynő 《S.M.》Où les histoires vivent. Découvrez maintenant