Királynő 《S.M.》

19. Időhúzás, nehéz indulás

- Most komolyan el kell mondanom anyuéknak? Ilyen hamar? - rontottam be idegesen a lakásba Shawnnal a nyomomban. Egész úton próbált nyugtatni, de hiába, még a hotelben is robbanás veszély volt miattam, pedig oda aztán tényleg csak öt percre ugrottunk be Shawn cuccaiért és a kijelentkezésért. Andrew kis tervén rágtam magam, mióta kiejtette a száján. Ebben az öt napban mondjam el a szüleimnek, hogy mi a szitu, csak azért, hogy Shawnhoz költözhessek. Jó, ez nagyon bunkón hangzott. Természetesen izgatott és boldog vagyok, hiszen hé, összeköltözök a szerelmemmel, de a színvallásos résztől rendesen beparáztam. Valahogy nem vonz a gondolat. Egy hónapos terhesen odaállni a szüleid elé azzal a mondattal, hogy "Tudom, tizenkilenc vagyok, de hahó kétszeres nagyszülők lesztek! Hát nem csodás?" - Jaj, Istenem! - kiáltottam fel kezemet a szám elé kapva. - Ennél rémesebb ember nem lehetek - ráztam hitetlenül a fejemet. Shawn értetlenkedve karolta át hátulról a derekamat, és az arcomra nyomva egy puszit, előrehajolt.

- Mi a baj? - simította kezét pólóm alá.

- Jaj, Shawn, a nővérem, Maylen már van vagy négy hónapos terhes, de én mióta bejelentette, felé se néztem - fordultam meg karjai közt, és arcomat a vállába fúrva hozzá bújtam. - Azt hiszem sírni fogok - motyogtam, mire Shawn hangosan felsóhajtott és megsimogatta a hajamat.

- Olyan jó lélek vagy, Bébi - rázta meg hitetlenkedve a fejét. - Nálad jobb egyszerűen nincs.

- Nem vagyok én olyan jó - rántottam meg vállam elválva tőle. - Itt a példa - tártam szét a kezem. - Rémes vagyok - vállat vonva töröltem le egy apró könnycseppet a szemem sarkából, mire Shawn halkan felnevetve magához húzott és gyengéden megcsókolt. Közben kihalászta telefonomat a farzsebemből, majd elválva tőlem a kezembe nyomta.

- Hívd fel a tesód - számat elhúzva bámultam a készülékre, és nagyot sóhajtva megráztam a fejem. Az nem olyan...

- Inkább... inkább meglátogatom. És akár - nyeltem egy nagyot hirtelen ötletemre -, el is mondom neki a dolgot - Shawn megdöbbenve bámult rám, és ajkát rágcsálva bólintott egyet. Ez az a fajta "ha te így látod jónak, ám legyen" fajta beleegyezés. - Csak tudod... félek, hogy mit fog szólni - néztem fel rá ijedten.

- Mabel - simította meg ellágyult tekintettel az arcom. - Ő a testvéred. Hidd el, akármi legyen is, ő itt lesz neked - bólintott egyet mosolyogva, mintha ezzel is győzködni akarna engem. Számat összeszorítva én is bólintottam egyet, aztán eltoltam magamtól Shawn simogató kezeit.

- Azt hiszem hányni fogok - nyögtem ki zöldülő fejjel, a hasamra szorított kézzel. Shawn ijedten kapkodta szemem közt a tekintetét, majd kapcsolt és vállamnál átkarolva sietett velem a fürdőbe.

- Hol tartjátok a törülközőt? - kérdezte idegesen, miközben a hátamat simogatva görnyedt felettem. Kezemmel egyszerűen mögénk böktem a kis szekrényre, de pár másodperc után már újra szükség volt a karomra, nehogy belefejeljek a vécébe. Shawn elengedett, a hajam készségesen a pólóm alá tűrte, és pár lépéssel elsietett egy színes anyagért. - Ahogy látom, ezért nem kár - emelt ki egy elnyűtt darabot, amit legtöbbször hajmosás után használ Hailey, hogy felitassa hajáról a vizet. Shawn az egyik sarkát hideg vízzel átitatta és a tarkómra nyomta. - Jól van, nincsen semmi baj - mellém guggolva átkarolta a vállam, amint elhajoltam a vécétől és rácsaptam a lehúzó gombra. - Jól vagy?

- Már hiányzott a hányás - ráztam meg fáradtan a fejem. A hányás kemény meló baszki!

- De jól vagy azért? - nézett rám aggódva, mire halkan felnevetve felálltam a földről.

- Persze, nincs semmi bajom - vettem a kezembe a fogkefém, és alaposan sikálni kezdtem a mentolos fogkrémemmel kiegészítve. Shawn mögém állva sóhajtva átkarolt és állát a fejemre támasztotta.