Királynő 《S.M.》

21. Ismeretlen ismerős

Hailey és Justin a nappaliban beszélgettek három bőrönd és három hatalmas doboz között. Látszott, hogy én költözök. Hiába van egyszerű stílusom, mégis nagyon sokszínűnek mondható. Rengeteg cuccom van, főleg ruhák. Az egyberuhák egy külön dobozt kaptak, ahogy a kapucnis pulcsijaim is, míg a szoknyák/nadrágok egybe, és a felsők szintén egybe kerültek, ezzel megtöltve két bőröndöt, és a könyves dobozom felét. Egy bőröndbe pedig a legfontosabb dolgaimat raktam, amiket semeddig sem tudok nélkülözni.

A terv szerint Hailey és Justin feladják postán a dobozaimat, míg a bőröndöket majd Shawn és a szülei segítségével elvisszük a kanadai lakásba.

Shawn egyik keze szüntelenül a hasam környékén járkál, míg a másikkal mellkasára hajtott arcomat simogatja. Két napja szinte egy szót sem voltam hajlandó szólni, nem hagytam, hogy a többiek segítsenek pakolni, mindent magam intéztem el. Két napja történt, hogy színt vallottam a családom előtt, de a boldogság elmaradt. Shawn hiába élte bele magát miután megtudta, a nővérem hiába tervezget máris közös babaváró bulit, ha a szüleim még Shawnnál jobban is kiakadtak, és közölték velem, hogy be ne merjem tenni a lábam a házba, amíg el nem vetetem. Nem számítottam erre. Legfőképpen anyutól nem. Nem jött a mindennek oka van hóbortjával, csak csalódottan nézett rám, Shawnt felpofozta, engem pedig a kezemnél fogva kivezetett a házból. Hiába sírtam, hiába ellenkeztem: apa tombolni kezdett, anya pedig mint valami szemetet, "kitakarított" minket a házból.

A reakciók közül ez fájt talán a legjobban. Nem tudom eldönteni. Fájt, mindhárom reakció fájt. Shawn, ha csak egy napra is, de elhagyott, Maylenen tisztán látni lehetett a csalódottságot, a szüleim pedig kitagadtak. Vajon a Mendes családtól is ezt kapjuk majd?

- Shawn - kezdtem bele két nap után rekedten, mire csodálkozva, boldogan felült, magával húzva engem, és megdörzsölte a szemét.

- Jól látom, hogy mozog a szád? Jól hallom, hogy használod azt a csodálatos hangod? - néz rám felvillanyozva, és arcomat két keze közé fogva megcsókolt. Hagytam neki, hiszen rossz hangulatom miatt ezt sem nagyon engedtem eddig. - Végre, már hiányzott - simította meg az arcomat, mire halványan elmosolyodtam és lehunytam a szemem.

- Kérdezni szeretnék valamit - mondtam.

- Kérdezz bármit, Édesem, csak beszélj! - halkan felnevettem örömén, de aztán a kérdésre gondolva el is komorodtam. Shawn arca is komoly volt, bár a szemében az öröm lángja táncolt. Örült, hogy úgymond visszakapta a barátnőjét.

- Mi lesz, ha a te családod is kiakad? És ha az egész világ? Shawn, ha mindenki ellenünk fordul én nem fogom sokáig bírni - ráztam meg a fejem kezei között. Shawn szemébe nézve láttam, hogy eltűnt az öröme. Talán félelem költözött a helyére, de gyorsan lehunyta szemét és sóhajtva megcsókolt.

- Együtt megoldjuk - simította meg újra az arcom. - Egyikünk sem függ igazán a szüleitől. Hailey-ék, a menedzsereink, és a tesód mellettünk vannak. Megoldjuk - puszilta meg a homlokom.

- De Shawn - sóhajtottam fel. - Ők mind itt vannak, New Yorkban, mi meg Kanadában leszünk.

- Megoldjuk - ismételte meg magát, és egy szoros ölelésbe húzott. - Nem lesz semmi baj. Megoldjuk.

- Nem lesz könnyebb attól, hogy ezt hajtogatod - motyogtam a mellkasába, szorosan átkarolva derekát.

- Tudom - támasztotta homlokát a vállamnak. - Csak tudod, jó lenne elhinni, hogy így lesz.

- Nem vetetem el - szólaltam meg újra pár perc után. - Nem érdekelnek a szüleim. Nem fogom megölni a gyermekünket. Hiszen ő a miénk! Ha a világra jön, olyan lesz mint mi kicsiként, de mégis egyedi. Azt kívánom, hogy a te szemedet örökölje. Imádom a színét, és azt is, hogy ilyen furcsa. Neked vannak a legfurcsább szemeid a Földön - nevettem fel megsimítva az egyik lehunyt szemhéját. - Szeretném, ha az érdeklődését a zene iránt szintén tőled kapná. A szemem előtt van az a jelenet, ahogy a két-három éves gyerekünket tanítod zongorázni a lakásunkban. Vagy ahogy édes hangon megszólal: "Apu, játssz nekem valamit!" - utánoztam egy gyermek hangját, mire Shawn felnevetett. Meghatottan töröltem meg egyik szemem, és folytattam. - Ha fiú lesz, ha lány, a gitárral és zongorával, vagy bármilyen más hangszerrel ezerrel hódítja majd meg a szíveket. És tudod mit szeretnék még? Hogy a te mosolyod örökölje.