Királynő 《S.M.》

17. Összezavart nézetek

- Annyira nem akarom ezt - dünnyögtem Laylanak, mikor háromnegyed négykor benyomta az iroda ajtaját. Szemét forgatva lépett be előttem a helységbe és táskáját az asztala mellé dobva leült a székébe.

- Ülj le - mutatott az asztal előtt álló egyetlen székecskére, én azonban dacolva keresztbe fontam a karom és nekidőltem a falnak. Layla sóhajtva megrázta a fejét, majd felkelve a székből kiment az irodából, pár perccel később pedig egy másik székkel tért vissza. - A vendégeinknek - magyarázta meg egy vállrántással, mire elfordultam én is így tettem. - Befejezted a durcázást?

- Nem - mentem a szoba sarkába, hogy ott támasszam tovább a falat. A percek valahogy nem akartak elmúlni. Óráknak éreztem azt az időt, ami után az órára pillantottam, de az még csak három óra ötvennégyet mutatott. Sóhajtva döntöttem tarkómat a fehérre mázolt falnak, és magamban egy random eszembe jutó számot kezdtem dúdolni.

- Nagy hatással lehetett rád - szólalt meg hirtelen Layla, mire értetlenül ránézve összevontam a szemöldököm. - Ez a Lost in Japan, nem? Azt dúdoltad - mutatott rám. Én vállamat megvonva lehajtottam a fejem, és szememet lehunyva folytattam a magam szórakoztatását. Baszki, ez tényleg a LIJ... Sóhajtva megráztam a fejem, és inkább abbahagytam minden tevékenységemet, nehogy más is Őt juttassa eszembe, így új elfoglaltságom lett az óra bámulása. Számoltam a másodperceket, és magamban bólintottam, mikor végre letelt egy perc. Aztán még egy és még egy... Hamarosan beesik az ajtón Shawn és Andrew. Jézusom, Shawnt én csupán pár órája láttam kimenni a lakásom ajtaján, aztán már megint felbukkan itt nekem... Csak el ne bőgjem magam.

És BUMM!

Kinyílt az ajtó, Andrew pedig szó szerint belökte Shawnt rajta. Nekem oldalazva érkezett a szobába, mégis rögtön észrevett, és akár egy kölyök kutya a mamájára, nagy szemekkel bámult rám perceken keresztül. Torkát köszörülve aztán elkapta a fejét, és tarkóját vakarva a velem szemben lévő falhoz sétált, és karba tett kézzel nekidőlt. Layla ennek láttán halkan felnevetett, és a két vendégre nézve a székek felé intett. Andrew el is foglalta az egyiket, Shawn azonban meg sem moccant, inkább ajkát rágcsálva nézett az én irányomba, de mégsem rám. Andrew a fejét rázva nézett a srácra, aztán a menedzserem felé fordította a fejét, és szóra nyitotta a száját, azonban szó nem jött ki rajta. Helyette a hirtelen falba csapó Shawnra kapta a fejét, aki nagy léptekkel, összesen hárommal seperc alatt előttem terem.

- Bolond vagy, remélem tudod - támaszkodott a falnak két karjával a fejem mellett. Arca iszonyatosan közel volt az enyémhez, ajka szinte súrolta az enyémet. Hitetlenül mosolyogva megrázta a fejét, és idegesen lehajtotta azt. - Miért nem veteted el?

- Nem ölöm meg - nem akartam, de a hangom elcsuklott, ahogy a fájdalom a szívembe mart. Ő nem akarja a babát. Most akarna rávenni egy abortuszra? Belegondolni is rossz, de ha kell, egyedül nevelem fel a babát.

- Bébi - suttogta Shawn, és a lehetségesnél közelebb araszolt hozzám. Az ajtó halkan csukódott, mire a fiú válla felett átnézve elkönyveltem magamban, hogy a két menedzser bizony itt hagyott minket kettesben. - Miért voltunk ilyen barmok? - nevetett fel Shawn idegesen és megdörzsölte az arcát. - Iszonyúan haragudtam rád - rázta meg a fejét -, de aztán idefelé rájöttem, hogy én ugyanúgy hibás vagyok, ha nem jobban - sóhajtott egyet, miközben végigsimított az arcomon.

- Nem akarod a babát, igaz? - kérdeztem a pólómba markolva, sírva a levegőt kapkodva. Shawn ellépett tőlem, és két kézzel a hajába túrt. - Mondd meg, ha nem akarod! - kiáltottam rá, mire megrezzent. - Mondd el, és hagyj itt! Megoldom egyedül is - léptem határozottan elé kiabálva, mire könnyáztatta arcomra nézve összeszorította az állkapcsát.