Királynő 《S.M.》

5. Elmélyült tekintet

- Szia - néztem fel az előttem magasodó énekesre egy kis zavartsággal a tekintetemben, mire Shawn mosolyogva fogta meg derekam, és egy rövid, de szoros ölelésbe húzott, miközben egy halk sziá-t mormolt a fülembe.

- Mehetünk? - kérdezte megsimítva a karom, mire mosolyogva bólintottam. Shawn már éppen indult volna, mikor elakadt a lélegzete, és arcomat bámulva lejjebb hajolt egy kicsit. - Rajtad nincs smink?

- N-nincs - válaszoltam zavartan, és egy hajtincset a fülem mögé tűrtem. - Baj? - néztem fel rá megszeppenve, Shawn pedig hangosan felkacagott és átölelte a nyakam.

- Dehogy baj, te kis bolond - simította meg a hátam. - Csak meglepett. Még egy lány sem randizott velem vakolat nélkül. Ráadásul te modell vagy, meg minden - kínosan megvakarta a tarkóját, és elindult a hotel előtti járdán, szorosan maga mellett tartva engem.

- A modelleknek kötelező sminkelniük? - néztem fel rá megrökönyödve.

- Jézus, dehogy! Sőt, már most imádom, hogy szó szerint a természetes arcod mutatod. Ez annyira király, és aranyos, meg szép!

- Ja, jó, oké, csak én ezt szűrtem le - tettem fel a kezem. Shawn sóhajtva morgott magának pár szitokszót, és bűnbánóan felém fordult.

- Ezzel el is csesztem a hangulatod, ugye?

- Tessék? - torpantam meg hirtelen, és két kezem közé vettem Shawn mancsát. - Dehogy rontottad el! Miket beszélsz te? Sőt, nagyon is érdekelne, hogy mit fogunk csinálni - karoltam bele izmos karjába, mire kíváncsi tekintetemen felnevetve átkarolta a vállam, és fejét megrázva sétált tovább.

- Nem terveztem konkrétan semmit. Csinálhatunk bármit, amihez csak kedved van - vonta meg a vállát. - Ráérünk, sok mindent tudunk csinálni.

- Fú, nekem nincs ötletem - ráztam meg a fejem és ijedten felnéztem rá, mire Shawn egy "akkor csak sétáljunk" mondattal megvonta a vállát.

- Te mikor mész haza? - nézett rám érdeklődve Shawn egy parkban andalogva.

- Holnap reggel - mosolyogtam fel rá. - Szóval nekem lesz időm kipihenni a találkánk fáradalmait - nevettem fel.

- Nekem is lesz, haha! - kiáltott fel. - Nem tudok repülőn utazni, anélkül, hogy ne aludnék be - nevetett kínosan saját magán.

- Én meg pont az ellentettje vagyok - nevettem fel. - Sosem aludtam el még repülőn. Egyszerűen nem megy - vontam meg a vállam Shawn karja alatt. Shawn mosolyogva simította meg a vállam, és egy kávézó felé bökött.

- Azzal idefelé is szemeztem. Van kedved meginni valamit? Meghívlak - vigyorgott huncutul.

- Micsoda lovag - kaptam drámaian szám elé a kezem. - Elfogadom a meghívást, uram - kuncogtam fel, miközben célba vettük a kis épületet.

- El sem tudja képzelni, mekkora örömet okozott ezzel, Hercegnőm - nyomott puszit a halántékomra.

- Khm... Akarod mondani, Királynőm... khm... - produkáltam műköhögést, mire Shawn nevetve biztosított tévedéséről.

- Természetesen úgy értettem, Királynőm - nyomta meg a rangot jelölő szót, és lovagiasan kinyitotta előttem az ajtót.

- Köszönöm - motyogtam ismét teljesen zavarba hozva, és belépve a helységbe egy szimpatikus asztal felé vettem az irányt. - Ott jó lesz? - mutattam a választott asztal felé félig hátra fordulva Shawnhoz.

- Persze - bólintott, és odaérve kihúzta nekem a széket, és helyet foglalt velem szemben.

A helységben a barna, és a krémszín dominált. Barátságos, sőt, családias berendezésű, nyugodt, képekkel tarkított kis kávézó volt. Rajtunk kívül még sokan tartózkodtak itt, és teljesen fesztelenül, felszabadultan beszélgettek bizalmas, vagy éppen mindennapos témákról.