fuckin' bad guy

part 1

" too young, too dumb to know things like love"

Ma van az új tanév első napja. Egyetlen olyan embert sem ismerek, aki szívesen megy suliba a két és fél hónap szünet után. Az a sok koránkelés meg tanulás. Minden gyerek rémálma.

- Bethany, itt van Hannah - mondta anyám, aki ez alapján még nem ment el dolgozni.
- Egy pillanat.

Hannah a konyhapult mellett álldogált és anyámmal társalgott.

- Szia. - Hannah csak intett egyet, majd tovább hallgatta anya monológját, a fogalmam sincs miről.

Amin elkészültem elindultunk a suliba. Mivel még csak negyed nyolc volt, ezért ráérősen sétálgattunk az alig tíz perces úton.

- Kié ez a motor? - kérdezte Hannah, amint a suli elé értünk.
Az épület egy régi, de hatalmas épület rengeteg hatalmas ablakkal és vörös téglafalakkal. Semmi extra.
- Passz. Mind tudjuk, hogy ebben az iskolában csupa fura személy jár. - Ez így is van. Az ittenik mind különcök, csak ki-ki hogyan.

A suli előtt már jópáran beszélgettek és meséltek a barátaiknak a "fergeteges nyarukról".
Legtöbben arról számoltak be, hogy mennyit ittak a nyáron, és hogy ebből kifolyólag milyen eszeveszett hülyeséget követtek el. Nos, köszöntelek Petersburg-ben.

A bejárathoz közeledve mi is megpillantottuk a barátainkat. Nem volt nehéz, hiszen elég hangos társaság.

- Hellosztok - Mindenki visszaköszönt, majd tovább hallgatták Patrick sztoriját.
- ...aztán anyám felhívott, hogy megtudakolja mi van velem, és persze Sawyer a háttérben éppen videójátékozott, és a játékból olyan hangok jöttek, mintha valakit éppn keményen döngetnének, és anyám meg folyamatosan kérdezgette, hogy: Fiam, kivel vagy te ott? Ugye csak játszotok? Válaszolj, az Isten szerelmére! - mesélte Patrick, miközben mi többiek folyamatosan röhögtünk.

- Mi ez a nagy vihogás? - kérdezte az éppen akkor odaérő Clary.
Úgyhogy újra meghallgattuk a sztorit, és persze megint jót röhögtünk rajta.

- Mélyen tisztelt 11.C! Nem zavar titeket, hogy már öt perce megy az első óra?? - rikácsolta az igazgatóhelyettes.
- Nem igazán - felelte Jazz hanyagul, mire az igazgatóhelyettes feje olyan vörös lett, mint egy érett paradicsom.
- Azonnal takarodjatok a terembe - ordított torkaszakadtából, mire komótosan elindultunk az osztályterem felé.

- Nocsak, az osztályom megtisztel azzal, hogy bejön órára - mondta az ofő mosolyogva.
Mindenki helyet foglalt, és kezdetét vette a szokásos első napi monológ.

Lediktálták az órarendet, kiosztották a könyveket majd aláírattak velünk egy nagy rakás papírt.

Valaki kopogott.
- Szabad.
Benyitott egy srác, és azonnal a terem vége felé indult.
- Elnézést, az igazgatónál voltam - mondta, majd ledobta magát az egyik hátsó üres padba.
- Gondolom, te Ethan vagy - nézett rá az ofő, mire a srác kurtán bólintott, majd lehajtotta a fejét a padra.
- Rendben, majd kérd el az órarendet, óra után pedig menj el a könyveidért a könyvtárba. - A srác egy feltartott hüvelykújjal jelezte, hogy érti.

Szakadt fekete farmer, fekete kapucnis pulcsi, világosbarna, szembelógó haj, és kitudja milyen színű szem. Ez lenne Ethan.