fuckin' bad guy

part 11

"i am here alone inside of this broken home"

Az ikrek Easton Franciaországban tett utazásáról dumáltak, engem meg megbíztak, hogy csináljak kaját.
- Mit akartok enni? - néztem rájuk felváltva.
- Pizzát - vágták rá egyszerre.
- Azt rendelni is tudtok - grimaszoltam.
- Igen, de minek rendelni, ha te úgyis itt vagy? - kérdezte Easton.
- Ha továbbra is ilyen udvarias leszel, akkor nem sokáig leszek itt.
- Eston, viselkedj már - sóhajtott fel Ethan.
- Jó, jó. Légy olyan kedves és csinálj nekünk pizzát - nézett rám kutyaszemekkel, mire elvigyorodtam.
- Megtisztelsz!
- Tetszik a nőd tesó - kacsintott rám Easton.
- Na is álmodj róla - rázta a fejét hevesen Ethan.
- Ünneprontó! Lehet, hogy fel sem tűnne neki, hogy melyikünk van éppen vele - gondolkodott Easton.
- Ó, ne izgulj, neked kétszer akkora az arcod mint Ethannek - legyintettem.
- Ez szép volt - nevettek fel mindketten.
Végül csináltam kaját a srácoknak, akik megjegyezték, hogy befogadnának szakácsnőnek. Ezt bóknak vettem, azt hiszem.
- Ne nyírjátok ki egymást, nekem mennem kell - köszöntem el a srácoktól, majd felvettem a cipőmet. Ethan a falnak támaszkodva nézett.
- Hazavigyelek?
- Csak ha nem gond - vontam vállat.
- Viccelsz? Mióta Easton itt van, be sem áll a szája - mosolygott, majd megmarkolta a kulcsait.

- Na várj, te most ugye nem ezzel akarsz elvinni? - néztem tátott szájjal a motorra.
- Nem fogok kiállni a kocsimmal csak azért, hogy elvigyelek vele - nevetett, majd a fejemre húzott egy sisakot.
- Ha meghalunk én esküszöm kinyírlak - "fenyegettem" meg, mire biccentett, és felült a motorra. Nagy nehezen felültem mögé és átkaroltam a derekát.
- Drágám, ennyire nem kell szorítani - motyogta.
- Kuss és indulj már - mondtam, majd egy kicsit lazítottam a szorításon.

Berúgta a motrot, ami lassacskán elindult, majd begyorsított. Mentünk vagy százhússzal, ami egyszerre volt ijesztő és megnyugtató. Tíz perc után leparkolt a házunk előtt.

- Milyen volt? - vigyorgott pimaszul.
- Egy rosszfiútól...hmm, egész jó - gondolkodtam.
- Reméltem is - mondta, majd magához rántott és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba, mire mégjobban tapadt össze a szánk. Még utoljára megcsókolt, majd eleresztett.

- Jó éjt - köszönt el, majd felvette a sisakot és hazaindult.
- Ethan...
- Igen?
- Szeretlek.
- Én is, Bethany Tate. Én is.

Mosolyogva toppantam be a házba, de arra nem igazán számítottam, hogy a kutya rámugrik.

- Ó, jézusom, csupa nyál vagyok - nevettem fel, mikor végre leszállt rólam a kutya.
- Bethany, te vagy az? - kiáltott anya a konyhából.
- Neeeem.
- Vacsorázol?
- Nem vagyok éhes. Felmegyek a szobámba - kiabáltam, majd feltrappoltam az emeletre.
Ledobtam a táskámat és bevonultam a fürdőbe.

***

Épp a délutáni edzésen voltam, amikor megcsörrent a telefonom.
- Igen?
- Hol vagy? - szólt bele Ethan.
- Öhmm, edzésem van, miért?
- Most végeztem, megvárjalak?
- Negyed óra és végzek.
- Addig beülök a kávézóba.
- Ott találkozunk - mondtam, majd letettem.

Edzés után a suli melletti kávézóba mentem.
- Szia - köszöntem, majd megcsókoltam Ethant.
- Szia.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, mert láttam, hogy valamit a laptopján ügyködik.
- Esszét írok.
- Ú, basszus, azt totál elfelejtettem - csaptam a homlokomra.
- Nyugi, jövőhétre kell - mosolygott, majd lekapcsolta a gépet és eltette.
Ethan megitta a kávéját majd hazaindultunk.
- Kocsival vagy? - kérdeztem.
- Csak mert szeretlek... - puszilt arcon, majd egybefonta az ujjainkat.

- Ez meg mi? - néztem a kocsijára.
- Kocsi.
- Nekem ez inkább egy monstrumnak tűnik. Miféle kocsi ez?
- Jeep Rubicon - simogatta meg büszkén az oldalát, mire kérdőn néztem rá.

- Nem jössz át? - nézett rám, majd vissza az útra.
- Dobj haza előbb, majd később átlépek.
- Oké.

Gyorsan megírtam a házikat majd írtam Ethannek, hogy indulok. Írtam anyának, hogy majd valamikor hazajövök, majd kiálltam a kocsimmal és elindultan Ethanék háza felé.

- Szia tesó nője - nyitott ajtót Easton.
- Nem az a nevem, hogy "tesó nője" - néztem rá szúrós szemmel, de közben mosolyogtam.
- Tudom - vigyorgott - Ethan fent van a szobájába.
- Jó, és az melyik?
- Lépcsővel szemben.
- Kösz.

Bekopogtam, mire egy szinte meztelen Ethan nyitott ajtót. Csak boxer volt rajta.
- Hogy is gondolhattam, hogy Easton jött. Ő nem szokott kopogni. - mondta, majd megcsókolt - Ne állj már ott, gyere.
A szobája a házban uralkodó fehér szín helyett fekete volt, és a falon mindenféle poszterek lógtak.
- Mit csináljunk? - kérdezte.
- Te hívtál át, és most azt kérdezed, mit csináljunk?
- Hát, igen.
- Nézzünk filmet - vontam vállat, majd leültem az ágyra törökülésbe.
- És milyen filmet szeretnél nézni?
- Valami horrort - gondolkodtam.
- Remek választás.

Bekapcsolta Az apácát a tévén majd visszafeküdt az ágyba.
- Nem tudnál felöltözni? - néztem rá összehúzott szemmel. Direkt a fejére öszpontosítottam, nehogy más dolgokat lássak...khmm...nos, értitek.
- Tán zavar, cica?
- Dehogy - hazudtam, majd visszafordultam a tévé felé. Az állam alá nyúlt és maga felé fordította az arcomat. Közelebb hajoltam és hosszasan megcsókoltam. Amint elszakadtunk egymástól a mellkasára tettem a fejem és úgy néztem tovább a filmet. Nem lehetett túl izgalmas, mert bealudtam rajta. Arra keltem, hogy valaki bejön a szobába.
- Itt egy csaj az ajtóba. Betht keresi - mondta valaki, de még nem nyitottam ki a szemem, hogy lássam.
- Beth, cica, kelj fel, itt van Hannah - simogatta meg a karom Ethan, mire kinyitottam a szemem és rásandítottam.
- Hány óra van?
- Fél nyolc.
- Mindjárt lemegyek - mondtam az ajtóban álló Eastonnek, aki bólintott, majd kiment.
- Mennyit aludtam?
- Úgy egy órát - válaszolt Ethan szórakozottan - összenyálaztál.
- Hé, nem igaz - csaptam mellkason röhögve.
- De, nagyon is az - tápászkodott fel mellőlem. Végre sikerült felöltöznie. Ezért még egyszer díjat is kaphat.

Hannah a konyhában ült az egyik bárszéken.
- Szia Hannah, miért vagy itt?
- Nem fogod elhinni - ugrott fel a székből.
- Na!
- Tudod, volt az a srác, akivel kilencedikben jártam, Jason. Szakítottunk, mert elköltöztek.
- Igen...
- Hát, visszajött - fejezte be.
- És ebben mi olyan rossz?
- Hogy most rámírt, hogy lenne-e kedvem találkozni vele.
- De hát te most Keithel vagy.
- Igen, de nem akarom megbántani Jasont azzal, hogy nem találkozok vele.
- Vidd el magaddal Keith is - vontam vállat, mire Hannah szeme felcsillant.
- Ezért vagy te az ész - sóhajtott megkönnyebbülten.
- Te most ezért jöttél ide este fél nyolckor? - értetlenkedett Easton, aki mellesleg végighallgatta az egészet.
- Igen - szólaltunk meg egyszerre.

-----
Haliii! Bocsi ez most nem lett túl izgalmas, de remélem tetszett! 😘