fuckin' bad guy

part 10

"the blood in my veins is made up of mistakes"

Eathen bizonytalan tekintettel nézett rám, mire felnevettem.
- Nem is olyan rosszfiú a rosszfiú? - kérdeztem.
- Kikérem magamnak! - "durcizott" be.
- Bizonyítsd be!
- Óhó, te azt nem szeretnéd aranyom! - vigyorgott gúnyosan.
- Honnan tudod, mit szeretnék?
- Hát...
- Kuss, és csókolj meg! - több se kellett neki, újra megcsókolt.
- Ez nem igaz! Bethany Tate itt Vegasban! - hallottam meg egy idegesítő hangot. Felé fordultam, de azonnal öklendeznem kellett.
- Tara - motyogtam.
- Na mi az, nem is örülsz nekem? - vigyorgott.
- Dehogynem, most akartam hozni neked egy tortát! - villantottam egy hamis mosolyt.
- De kedves! - "hatódott" meg.
- Azt azért hozzá tenném, hogy csak azért, hogy a képedbe nyomjam.
- Jajj, ne is tagadd, hogy bármit megadnál azért, hogy olyan szép legyél, mint én!
- Inkább lennék öngyilkos, mint hogy egy napig is úgy nézzek ki, mint te - mondtam, mire Ethan mellettem felnevetett.
- Jajj, de aranyos, mikor féltékeny vagy!
- Tudod, ki rád a féltékeny... - motyogtam.
- Mondjuk te.
- Kopj már le! Egyébként is, minek vagy itt?
- Apucival jöttem - nyávogott mire megforgattam a szemem.
- És most apucival menny is haza, sziaa - köszöntem el, majd Ethant rángatva elindultam a hotel felé.

- Még egy ilyen ribancot - morogtam.
- Ki volt ez? - kérdezte Ethan.
- Az apja a szomszédos kaszinó tulaja és amikor kicsik voltunk folyton együtt játszottunk, aztán két éve nyáron itt volt a barátom, Logan is, és Tara lesmárolta. Aztán azt mondta, hogy Logan smárolta le őt, és ezen annyira összevesztünk, hogy én szakítottam Logannel, Taraval meg azóta nem beszéltem... - magyaráztam el.
- Jó, szóval utáljuk a csajt? - következtetett.
- Amennyire csak lehet - bólintottam.

***

Kedden reggel már ismételten az iskolapadban körmöltem, mily' meglepő, épp föci volt, amikor Hannah csurom vizesen betoppant a terembe.

- Miss Gertler, maga itt? - "lepődött" meg a tanár.
- Nem, még az utcasarkon... - motyogta, mire páran felkuncogtak.
- Hogy mondja?
- Sehogy - grimaszolt Hannah.
- Ez húsz perc késés!
- Lerobbant a busz - mentette magát.
- Tudom, hogy nem busszal jársz.
- Igen, de előttünk lerobbant egy busz, és nem tudtuk kikerülni - magyarázta Hannah.
- És miért csupa víz, Miss Gertler?
- Nézett már maga ki az ablakon, vagy netán vak? - mutogatott Hannah az udvar felé, ahol bizony szakadt az eső.
- Kicsit hangosabban, ha kérhetném...
- Na, maga nem csak vak, de süket is - felelte, mire az egész osztály felnevetett.
- Elegem van magából! Üljön le! - ordibált a tanár, mire Hannah levágta magát mellém és elővette a telóját.
- Most meg mit csinál? - háborodott fel a tanár ismét.
- Írok anyámnak.
- Az én koromban még levelet írtunk, nem SMS-t... - motyogta, majd reménytelenül visszafordult a táblához.

- Mi van veled ma? - kérdeztem Hannaht, miközben Ethan padján ültem.
- Szar a kedvem. Reggel beparkolt egy teherautó a garázs elé, és nem tudtam kiállni a kocsival, úgyhogy elindultam gyalog, mert hát kizártam magam a házból, és arra már nem volt időm, hogy írjak anyámnak, hogy jöjjön haza a kulcsokkal...- hadarta el, én pedig megpróbáltam követni.

Utolsó óra matek volt. Éppen a füzetembe firkáltam, amikor a mögöttem lévő padban ülő Harry egyszercsak lefejelte a padot.
- Harry, mit művelsz? - szólította meg a tanár.
- Pihenek - szólt.
- De miért az órán?
- Mer unatkozok...
- Mindjárt adok én neked olyan unalmat - emelte fel a hangját.
- Inkább valami feladatot adjon már, az unalommal nem sokra megyek - szólalt meg Harry, mire mindenki dőlt a nevetéstől.
- Útálom ezt az osztályt! - motyogta a tanár.

Suli után Ethannel mentem haza. Épp a házuk előtt álltunk meg, amikor Ethan szeme megakadt valamin.
- Mi a...
- Mi a baj? - néztem rá.
- Gyere - kezdett el rángatni a ház felé.

Ledobáltuk a cuccainkat és besétáltunk a konyhába. Egy srác kotorászott a hűtőben.

- Easton - kiáltott fel meglepetten Ethan.
- Áh, szia tesó...és tesó nője - köszönt mindkettőnknek.
- Mi a faszt keresel itthon? - mondta Ethan, majd hátulról átölelt.
- Kirúgtak a suliból - vont vállat, mire Ethan felnevetett.
- Te javíthatatlan vagy...
- Ki a barátnőd? - biccentett felém, majd beleivott a tejbe, amit az imént szedett ki a hűtőből.
- Bethany - puszilt bele a nyakamba, mire különös borzongás járta át a testem.
- Örülök - nyújtotta a kezét, mire én megráztam azt.
- Visszatérve rád, tesó, mostantól a mi sulinkba fogsz járni? - kérdezte Ethan.
- Tegyük fel, ha felvesznek - biccentett. Látszik rajtuk, hogy ikrek. Teljesen egyformák a szokásaik, és ugyanolyan szexin néznek ki.
- És ti ketten hogy jöttetek össze? - nézett ránk oda-vissza.
- Hosszú - vigyorodtam el.
- Majd beavatlak - vont vállat Ethan.
- Büszke vagyok rád tesó. Remélem Bethany megnevel - kacsintott rám, mire felnevettem.
- Hé, nem vagyok olyan rossz - "sértődött" meg Ethan, mire szigorúan néztem rá.
- Emlékeztetnélek, hogy miattad ugrottunk el Las Vegasba a hétvégén...
- Mit kerestetek ott? - grimaszolt Easton.
- A drágalátos fivérednek kurva nagy adóssága volt, és segítettem neki rendbehozni - magyaráztam, mire melletten Ethan felsóhajtott.
- Mondtam már, hogy részegen ne fogadj senkire - szidta Easton a testvérét. Aha, szóval korábban is volt már ilyen...
- Hahó, részeg voltam, nem tudtam, mit csinálok! - vitatkozott Ethan.
- Tesó, kellek neked - vigyorgott pimaszult Easton.
- De te balfasz, egyedül hagytál - motyogta.
- De már itt vagyok, nem?
- És örülnék neki, ha nem a sitten kéne látogassalak - vágta hozzá Easton fejéhez Ethan.
- Az csak egyszer furdolt elő.
- Hát remélem is.

Na, nekik is izgalmas életük van. Sitt, adósságok, balhék... Hivatalosan is ők a balhés ikrek, és az egyik a pasim.