fuckin' bad guy

part 3

"have you ever really danced on the edge?"

Persze, hogy a csütörtököm is csodálatosan indult.

Mi sem jobb annál, mint mikor anyád azzal költ fel, hogy;

- Bethany, neked nincsen első órád, hogy háromnegyed nyolckor még szunyókálsz?

Persze azonnal kipattant a szemem. Az volt a szerencsém, hogy anya szabadnapos volt, ezért el tudott vinni suliba. Ez az én formám, természetesen.

7:58-ra beértem. Még jó, hogy biosz volt az első óra, a tanár úgy is mindig késik vagy öt percet.

Amint beléptem a terembe Hannah-tól kaptam egy nyakast.
- Áúú, ezt most mi a francért? - maszíroztam a sajgó nyakamat.
- Mi az, hogy már az első héten elalszol, ha?
- Bocsánat, na. De ezt azért mégsem kellett volna.
- Bocsi, de muszáj volt - vihogott. Én csak bemutattam neki, és leültem.

A csütörtök egyébként elég unalmas volt. A nap fénypontja az volt, amikor a tesitanár elesett az egyik tollasütőben.

Amint elindultam a kórház felé, a szívem szerintem kb. 180-nal vert. A végén még én is ottragadok.

A recepción megkérdeztem hol van Eathen szobája, majd felmentem lifttel a másodikra.

Ethan az ágyon feküdt és a hatalmas plazmatévén játszott valami hülyeséggel. Miféle kórház ez?

- Szia - köszöntem.
- Szoszi - intett, majd megállította a játékot.
- Mégis miféle kórház ez, hogy itt még tévé is van? - kérdeztem, majd leültem a székbe az ágy mellett.
- Nem tudom, luxus? - mosolygott.
- Az biztos. Egyébként hogy vagy?
- Egész jól, ahhoz képest, hogy majdnem halálig vertek - vont vállat, mire rosszallóan néztem rá.
- Kérlek, ne. Így is bűntudatom van. Egyébként, mibe keveredtél? - tettem fel a nagy kérdést.
- Hát, szerintem jobb, ha nem tudod, mint mondtam, nem tartozik rád - mondta halál nyugodtsággal.
- De ige...
- Nem, és kész - szakított félbe.

Szerintem lángolt a fejem a dühtől, mert elég melegem lett. Kikaptam a táskámból a képregényt és a krimit, majd odacsaptam az ágy szélére és kirohantam a szobából.

Hallottam, hogy még mond valamit, de hogy mit, azt nem tudom.

Annyira mérges voltam, hogy észre sem vettem, hogy nekimentem valakinek.

- Jól vagy? - kérdezte az illető, majd amint felnéztem, rájöttem, hogy ez Chris.
- Persze, semmi bajom - hazudtam, miközben megigazítottam a pólómat.
- Nem úgy tűnik, de ha nem akarod, hogy tudjam, akkor inkább hagyjuk - nyugtatott meg, mire hálásan néztem rá.
- Egyébként, már beszélni akartam veled. Mit szólnál egy mozihoz szombaton? - kérdezte.
- A szombat megfelel, szívesen megyek.
- Nos, ha akkor addig nem találkoznánk, további szép napot. Szombaton hatra megyek érted - köszönt el, majd elsietett.

Egyébként mit keres itt? Én mit keresek itt?

Hazafelé menet megálltam egy kisboltban, és vettem egy csokit.

Otthon ledobtam magam az ágyra, majd azonnal el is nyomott az álom.

Arra keltem, hogy a szüleim hazajöttek. Gyorsan befutottam a fürdőbe, és örömmel láttam, hogy nem kenődött el a sminkem.

Lementem a földszintre, ahol anyáék a boltból hozott szatyrokat pakolták ki.

Amint vacsoráztam magamra zártam a szobám ajtaját és bekapcsoltam a laptopomat. Két új üzenet. Hannah és Ethan. Na már megint! Délután még lebunkóz aztán most ír. Biztos csak megint el akarja mondani, hogy ne avatkozzak bele az életébe.