fuckin' bad guy

part 19

"stop worrying, we're all gonna die anyway"

December 23.-án reggel arra keltem, hogy nagyi éppen beront a szobámba egy proszívóval.
- Nagyi, a szívbajt hoztad rám - kaptam a hevesen dobogó szívemhez, és hitetlenkedve néztem nagyira, aki éppen felmérte a szobámat.
- Bocsánat, én csak porszívózok egy kicsit...sokat - vette szemügyre a szönyegemet, ami vagy egy hónapja nem volt kiporszívózva.
- Mindegy, megyek reggelizni - legyintettem, majd a köntösömet magamra kapva lefelé indultam.

Épphogy leültem az asztalhoz, papa elémrekott egy hatalmas palacsintatornyot, leöntve mindenféle öntettel.
- Én sütöttem, jó étvágyat - mosolygott rám, én pedig megköszöntem, és hozzáláttam a reggelihez.

Miután befejeztem, felöltöztem, és besegítettem nagyinak a takarításban. Két óra fel-alá rohangálást követően fáradtan rogytam le a kanapéra.
- Na, akkor jöhet a fa - lelkesedett fel nagyi, én pedig fáradtan feltápászkodtam, hogy segítsek díszíteni.

Mindezek után nagyi elkönyvelte, hogy rends és tisztaság van, és végre a fürdőszoba felé vehettem az irányt.
Indulás előtt magamra kaptam egy fekete farmert és egy szürke kötött pulcsit, majd a telefonomat és a pénztárcámat felkapva a földszint felé vettem az irányt.
- Vacsorára itthon leszek - kiáltottam, miközben a kabátom cipzárját egészen a nyakamig felhúztam.

A Royal ház előtt Hannahval pontosan egyszerre parkoltunk le.
- Pedig meg se beszéltük - nevetett fel, mikor már a ház irányába indultunk.
- Tuti a telepátia - vontam vállat, majd megnyomtam a csengőt.

Easton egy fekete farmerben, mezítláb, póló nélkül nyitott ajtót, aztán félreállt, hogy bemehessünk.
- Asszem' kissé hiányos az öltözeted - jegyeztem meg, miközben elsétáltam előtte.
- Na, már a saját házamban sem lehetek félmeztelen - tettetett sértődöttséget East, majd lekapott a fogasról egy pólót, és belebújt.
- Sziasztok - köszönt Ethan, aki szintén nem viselt pólót. De Eastonnel ellentétben ő még nadrágot sem, csupán egy törölközőt tekert a dereka köré.
- Jesszus, nálatok valami szokás a meztelenkedés, vagy mi? - nevetett fel Hannah.
- Csak valld be, hogy tetszett - húzta félmosolyra a száját East.
- Ha bevallanám se váltona semmi, maximum az egód nőne. Már ha az egyáltalán még lehetséges - veregette vállom Hannah Eastet.
Eathen nyonott a számra egy puszit, majd nevetve a fejét ingatva az emelet felé vette az irányt, feltételezem, hogy átöltözzön.

Nemsokkal utánunk befutott Keith, majd valamivel azt követően Lexi is, és kezdetét vette a evés.
Karácsony volt, így elmaradhatatlan volt a négyfogásos ebéd, és gondolom mondanom sem kell, majdnem ájulásig ettem magam.

- Asszem hányni fogok - mondta East, majd a mellkasára csapott, és böfögött egy hatalmasat. - Nem, mégsem. Máris megkönnyebbültem.
Mindannyian felnevettünk.
- Hogy nekem milyen kulturált pasim van - ingatta a fejét mosolyogva Lexi.
- Hidd el, én sem panaszkodhatok. Keith néha egy állat - mondta Hannah nevetve - már bocs - nézett a barátjára, akit nem úgy tűnt, mintha zavarna ez a kijelentés.
- Eathen meg egy kibaszott rosszfiú - néztem a barátomra, mire ő elismerően bólintott a becenév hallatán.
- Na most, ha már kitárgyaltatok minket, nem nézünk meg valami filmet? - javasolta East.
- Jó, de valami karácsonyit - csillant fel Lexi szeme.

Végül a Rossz anyák karácsonya című filmet sikerült megnéznünk, amit igaz, hogy a fiúk egyáltalán nem élveztek, de nekünk legalább tetszett.

Mielőtt hazaindultam volna, Ethan felhívott a szobájába.
- Nyugi, nem kinyírni akarlak - nevetett az arcomat látva.
Kotorászott egy sort az egyik szekrényben, majd előszedett egy kis dobozt.
- Oda akartam adni, mielőtt elutazok. Nyisd ki - nyomta a kezembe.
Egy ezüstnyaklánc volt, rajta egy kis szívalakú medállal, aminek a hátoldalára annyi volt gravírozva, hogy "mindennél jobban szeretlek".
- Köszönöm, mondtam boldogan,majd lábujjhegyre álltam, és hosszasan megcsókoltam.
Ethan segített becsatolni a nyakláncot, majd szorosan átölelt.
- Hiányozni fogsz - mondta egy kicsit távolabb tolva magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Te is nekem. Szeretlek - mondtam, és nyomtam egy puszit az arcára.
- Én is szeretlek. Mindennél jobban - kacsintott rám, mire felnevettem.
- Gyere, a kocsimban van az ajándékod - kezdtem el rángatni a Lamborghinim felé.
Kiszedtem az ajándéktasakot, majd a kezébe nyomtam.
- Csak akkor nyisd ki, ha már kihajtottam az utcából - mondtam titokzatosan.
- Csak nem valami bomba? Tuti azért mondod ezt, mert amint kinyitom az egész utca fel fog robbanni - tettetett ijedtséget.
- A francba, azt hittem sose jössz rá - ingattam a fejem "csalódottan", majd a kissé abszurd szitut látva mindketten felnevettünk.
- Na menj, mert nem érsz haza időre - ölelt magához.
- Oké. Vigyázz magadra, ja, és Eastre is. Olyan mint egy óvodás - forgattam a szemem mosolyogva.
- Ez nem igaz - hallottam meg Easton hangját a bejárati ajtó irányából.
- Jajj dehogynem. És te is tudod - fordultam felé, mire a fejét ingatva felnevetett.
- Rendben, Tate. Legyen - bólintott East.
Ethan még adott esetben egy utolsó, majd beszálltam az autómba és otthagytam őket.

Mosolyogva hallgattam a rádióból üvöltő Nickelback számot, és azon agyaltam, mi lett volna ha Ethan nem keveredik balhéba, és én nem segítek neki.
De ezt a gondolatot gyorsan el is hessegettem a fejemből, hiszen a Royal-ikrekről volt szó. A köztudatban csak balhés-ikrekként ismert Ethanről és Eastonről.