fuckin' bad guy

part 13

"your loss, babe"

Reggel az eső hangjára keltem. Odakint valószínűleg vihar volt, mert mintha az ég is dörgött volna.
- Nem mozogj már - morogta Ehan, aki igazából félig rajtam feküdt.
- Mivel rajtam fekszel, elég nehéz - forgattam a szemem.
- Aludni szeretnék.
- Jó, akkor engedj el, mert mosdóba kell mennem.
- Minek?
- Szerinted minek? Azért, hogy kilakozzam a körmöm.
- Jó, menj - morogta, majd legurult rólam.
Gyorsan elintéztem a dolgom, aztán visszamásztam az ágyba.
- Hány óra van? - motyogta Ethan a párnába.
- Fél hét.
- Cica, aludj vissza kérlek, nagyon korán van.
- De nem vagyok fáradt.
- Ajjmár - nyöszörgött, majd a mellkasára húzott és átölelt - így már képes leszel szunyálni?
- Tehetünk egy próbát - mosolyogtam.
- Remek.

Miután visszaaludtam, utána tízkor keltem fel. Kivételes arra, hogy valaki dörömböl az ajtón.
- Mi van már? - kiabált Eham, mire a kopogás abbamaradt.
- Hazaviszem a Keitht és Hannaht - kiabált Easton.
- És?
- Csak szólok. Bethany jön?
- Nem megy - mondta Ethan helyettem is.
- Biztos?
- Kopj le East - mondta Ethan és az ajtóhoz vágott egy párnát.
- Kérsz kávét? - kérdeztem a szememet dörzsölgetve.
- Kérsz reggelit?
- Jó, gyere, menjünk - mondtam, majd Ethant kirángattam az ágyból, le a konyhába.
- Ebben a házban aludni se lehet - morgott.
- Hogy tudsz te ennyit aludni?
- Te hogy nem?
- Jogos.

Csináltam kávét Ethan pedig rántottát reggelire.

- Mikorra kell hazamenned? - kérdezte Ethan, miközben mosogattam.
- A szüleim elutaztak és csak kedden este jönnek, úgyhogy mindegy, mikor megyek. Viszont az állatokat meg kell etetnem - magyaráztam.
- Kedden? Szerintem beköltözhetsz hozzánk addig - javasolta, mire rámosolyogtam.
- Jó, de kell egy pár ruha meg hát ugye az állatokat is meg kellene etetni.
- Jó, majd délután elmegyünk, most nincs kedvem - vont vállat, majd kisétált a konyhából - itt maradsz egyedül, amíg elugrok Patrickhoz?
- Minek mész te Patrickhoz?
- Át kell vinnem neki pár videójátékot - kiabált valahonnan a házból. Szemforgatva átmentem a nappaliba.
- Jelenleg a te pólódban és boxeredben vagyok, úgyhogy nem igazán terveztem menni - válaszoltam.
- Igaz is, abban innen sehová nem mész ki - jegyezte meg, mire felnevettem.
- Pedig jól áll rajtam. Lehetne ez az új divat - javasoltam, mire megjelent a nappaliban, és gyilkos tekintettel figyelt. Ezen megint nevetnem kellett.
- Nyugi már, csak Easton láthat ebben meg te - mondtam.
- Az kéne még, hogy Easton ebben lásson! Menten elélvezne baszki - akadt ki, mire felvontam a szemöldököm.
- Adok egy köntöst, vagy minek hívják azt, gyere - mondta, majd maga után rángatott.

- Oké, mostmár itt merlek hagyni - mondta, majd megcsókolt és kislisszolt az ajtón. Egy pillanattal később Easton jelent meg.
- Mit nézel? - kérdezte, végigmérve engem.
- Semmit Easton - forgattam a szemem majd visszamentem a nappaliba.
- Hova ment tesó? - kérdezte, majd lehuppant mellém.
- Patrickhoz valami videójátékkal.
- És itt mert hagyni egyedül? - mondta tettetett csodálkozással.
- Te nem létezel, vagy mi? - vigyorogtam rá.
- Nincs olyan mázlid - nevetett fel, majd csatornát váltott. Valami meccsre kapcsolt.
- Hé, ez mi? Nézzünk már valami értelmeset - fintorodtam el, mire bosszúsan nézett rám.
- Ez foci, és most ezt fogjuk nézni.
- Jó, de akkor magyarázd el a szabályokat, mert nem értem.
- Jajj, te lány - ingatta a fejét, majd belekezdett.

Egy órán át magyarázott, mire végre megértettem.

- Oké, asszem' értem - bólintottam, majd a képernyőre néztem. Már vagy negyed órája néztük a meccset, amikor bevágódott a bejárati ajtó, és Ethan szó szerint beesett rajta. Csupa víz és vér volt, a pulóvere elszakadt.

Azonnal odaszaladtam hozzá Eastonnel együtt. Felrángattuk a földről és becipeltük a nappaliba.

- Ethan! - kezdtem el rázogatni, mire résnyire nyitotta a szemét.
- Beth...a seb... - dadogta, majd megint becsukta a szemét. Felhúztam a pólóját. A hasán egy tíz centis vágás ékeskedett.
- East, mentőt, most! - kiáltottam hisztérikusan.
- Ethan, hé! Mindjárt jön a mentő, nyugi, csak egy kicsit bírd ki kérlek - mondtam, majd megtelt a szemem könnyel.

A folyosón ülve várakoztunk Eastonnel, amikor megjelent az orvos.
- Összevarrtuk a sebet, mostmár sokkal jobb állapotban van. Bemehetnek! - mondta, mire szélsebesen felpattantam és beszaladtam a szobába Eastonnel a nyomomban.

- Ethan! - odaszaladtam az ágy mellé és megpusziltam az arcát.
- Cica - nyöszörgött, majd kinyitotta a szemét.
- Itt vagyok - mosolyogtam, majd megszorítottam a kezét. Elmosolyodott és megölelt.
- Mi történt tesó? - kérdezte Easton.
- Gyalog indultam haza, mert a kocsiból kifogyott az üzemanyag, és amikor befordultam az egyik utcán szembejött egy pasi. Valami csukja szerű dolog volt rajta, ami alapból fura, aztán előrántott egy kést és leszúrt - foglalta össze.
- Láttad az arcát, vagy valami? - kérdezte East.
- Semmit.
- Mikor engednek ki? - kérdeztem.
- Holnap reggel.
- Én itt maradok - vágtam rá.
- Én este Lexivel találkozok - mondta East, mire rávigyorogtam.
- Mennem kell, vigyázz rá Beth - mondta East, majd mosolyogva kisétált.
- Mégis ki a fene akart téged leszúrni?
- Nem tudom, de mostanába engem itt folyton ki akarnak nyírni.
- Nem folyton, de elég sokszor - bólintottam mosolyogva, majd leültem az ágy melletti székbe.
- Nehogy már oda ülj. Gyere ide - veregette meg a matracot maga mellett. Engedelmesen odamásztam mellé, és a mellkasára döntöttem a fejem. Dezodor és cigi szaga volt, amit az utóbbi időben nagyon megszerettem.

Nem volt jobb ötletünk, úgyhogy Spongyabobot kezdtünk nézni a tévében. Közben Ethan folyton a hajamat simogatta és puszilgatott. A mellkasa kényelmesnek bizonyult, úgyhogy valamikor sikeresen be is aludtam. Szerintem megint összenyálaztam álmomban, de mindegy.