fuckin' bad guy

part 16

"i am a fighter"

Easton leparkolt a kocsival és elindultunk az egyik túraösvény felé.
- És mégis hová megyünk? - tártam szét a karom.
- Ha ezen az úton végigmegyünk, és a legvégén balra fordulunk, onnan kb. két kilométerre van egy tó egy vízeséssel - mondta Keith, mintha ez olyan egyértelmű lenne.
- Te már jártál itt? - fordultam felé.
- Szeretek túrázni - vont vállat.
- Aha - mormoltam, majd Ethan mellé sétáltam.
- Visszamenjünk? - kérdezte.
- Ne...csak induljunk már - sóhajtottam.
A fejemben minden össze-vissza kavargott; Chris halott, Logant lecsukták...mi jöhet még? Ó, akkor még nem is sejtettem, hogy az eddigi életem egy szempillantás alatt felfordulhat.
- Hé - fordított maga felé - minden oké?
- Aha, azt hiszem - bólintottam, és átöleltem a derekát.
- Már fél tíz van, haladjunk! - mondta East, majd köztem és Etham között átfurakodva elindult. Szemforgatva utána indultam, ügyelve, hogy nehogy elessek, és csupa sár legyek. Elvégre ez Virginia, azon belül is Petersburg, tehát majdnem 0-24-ben esik az eső.

- Elfáradtam! - szólalt meg Hannah kb. tíz perc gyaloglás után.
- Asszony, platformosba én is elfáradnék! - röhögött Keith.
Hannah úgy készült, hogy suliba megyünk, úgyhogy nem épp túracipőt vett fel. Viszont Keith honnan tudja, hogy mi az a platformos magassarkú?
- Ember, te meg honnan a búbánatból tudod, mi az a platformos cipő? - grimaszolt Easton a haverjára.
- Három nővérem van, meg egy anyám! - tárta szét a karját. Hannah kihasználta az alkalmat és Keith hátára ugrott, lábait szorosan a dereka köré fűzve.
- Hé, szállsz le de azonnal! - csapkodta nevetve Hannaht, aki talán még erősebben kapaszkodott Keithbe.

Amint megérkeztünk a vízeséshez, a fiúknak több se kellett, ruhástól beleugrottak a tóba.
- Na mi lesz? - kérdezte Ethan, miközbe folyamatosan lefröcskölt.
- Nincs fürdőruhám - vontam vállat. Keith mellőlem épp berántotta Hannaht, úgyhogy tetőtől talpig vizes lettem.
- Most te jössz - mondta, de mielőtt felfoghattam volna, Keith berántott a vízbe.
- Meghalsz - mondtam, amint felrúgtam magam a víz tetejére. Ráugrottam a hátára és lenyomtam a víz alá. Kár volt, mer engem is lehúzott maga mellé. A víz alatt is tisztán hallottam, hogy a többiek jót szórakoznak rajtunk. Aha, én is szeretem őket, meg ilyenek.

***

A szüleim nyolckor érkeztek, Hannah gépe fél nyolckor elindult Párizsba, Easton és Keith pedig...ah, fogalmam sincs, hol voltak. Nagyon unatkoztunk, ezért elvittük a kutyát sétálni Ethannel. Este tízkor...
- Hé, hát ti? - jött egy hang közvetlen mögülünk. Ijedtségemben ugrottam egyet, de amint megláttam, ki állt mögöttem, rávágtam egyet a vállára.
- Patrick, szörnyű vagy - forgattam a szemem, a mellettem álló Ethan csak nevetett.
- Bocsesz.
- Hova mész? - mérdezte Ethan.
- A grillbe. Találkozol Liammel - vont vállat - egyébként...ti hol voltatok ma? - hunyorgott ránk.
- Túrázni.
- Mind?
- Nem volt kedvünk suliba menni - mondtam vállvonogatva.
- Ennél azért jobb programot is találhattatok volna.
- Te suliba voltál ember, annál bármi jobb - veregette vállon Ethan Patrickot. A telefonom csörgése szakította félbe a beszélgetést. A képernyőn Easton neve villogott. Na, ez mit akar tőlem?
- Mondjad - kezdtem.
- Hol a faszban vagytok? - szólt bele kissé idegesen.
- A parkban. Miért?
- Ethan miért nem vitt telefont?
- Le volt merülve.
- Itt vagyok a házatok előtt, haladjatok haza - mondta, majd lecsapta. Értetlenkedve meredtem magam elé.
- Mi a baj? - zökkentett ki Ethan.
- East hívott, hogy menjünk haza, most - mondtam, majd elköszöntünk Patricktól és hazaindultunk.

Easton a verandán toporgott. Amint meglátott minket, kicsit sem tűnt jókedvűnek.
- Mi bajod van? - csapott a közepébe Ethan.
- Nekünk. Nekünk mi bajunk van - sóhajtott.
- Okééé...
- Jacket lecsukták - mondta ki.
- Öhm...és mit akarsz, mit csináljak? - kérdezte értetlenül Ethan. Nem úgy tűnt, mintha meglepné a dolog. Aztán rám pillantott, majd elfordította a fejét. Valami nem stimmel.
- Ki kellene szednünk onnan. 2000$ a váltságdíj. Nélküle nem mennek semmire a... - kezdte East, de a testvére vadul kalimpált, hogy meg se próbálja folytatni.
- Na jó, mit nem mondtok el nekem? - sandítottam a barátomra.
- Ez...hosszú történet - kezdte.
- Nem érdekel, tudni akarom - szögeztem le.
- Ahj, jó - bosszankodott - de ne itt, menjünk át hozzánk.
- Ami azt illeti, Keithez menjünk inkább - mondta East, és Ethanre sandított, aki hunyorogva nézett rá - most mivan? Muszáj volt beavatnom. Ki volt hangosítva, és hallotta, mit beszéltem Jackkel.
- Te akkora egy idióta vagy - ingatta a fejét Ethan. Beengedtem a kutyát a szobámba és írtam a szüleimnek egy üzenetet, hogy át kellett mennem az egyik barátomhoz, majd halkan becsuktam az ajtót, és beszálltam a Jeepbe.

***

- Hol is kezdjem? - gondolkozott hangosan East.
- Az elején mondjuk - sürgettem, mire sóhajtott, és belekezdett.
- A családunk különös bizniszt visz. A szüleink egy titkos szervezet vezetői, mi pedig alkalmazottak vagyunk a cégnél. A feladatunk az, hogy kiiktassunk bizonyos szervezeteket vagy személyeket - mondta East.
- Ez most komoly? - néztem a testvérekre felváltva.
- Halálosan. Néha szószerint - bólogatott Ethan.
- Most is csak azért vagytok Petersburgben, mert valami melótok van? - kérdeztem.
- Nem, azért vagyunk itt, mert most nincs melónk.
- Várjunk csak...tehát San Franciscoban is csak egy melótok volt?
- Ott van a cég központja. Jacknek melója volt, ezért ottmaradt. Miközben cserediákprogramban voltam, az is egy meló miatt volt - bólogatott East.
- Ti végig hazudtatok nekünk? - néztem rájuk felváltva.
- Nem, ami itt történt, és amit itt hallottál nagyrészt igaz volt. A szüleinkkel tényleg elköltöztünk innen régebben, mert túl sokat verekedtem. Azért voltam erőszakos, mert megtanították, hogy védjem meg magam. Miután elköltöztünk, megkezdődött a kiképzésünk, és megtanultunk harcolni. Azután magától jött minden - magyarázta Ethan.
- És az is meló volt, amikor úgy elvertek, hogy majdnem meghaltál?
- Ó, dehogy. Az tényleg úgy történt, ahogy mondtam. A szüleim meg is öltek volna, ha meg tudják mi a francot műveltem - nevetett Ethan.
- És mi van azzal, hogy Jack azért maradt San Franciscoban, hogy befejezze az utolsó évet? - kérdeztem.
- Ez is igaz. Csak mellette ott van munkája. Vagyis...volt, amíg be nem vitték a sittre - mondta East - a szüleink mindent úgy intéznek, hogy senki ne gyaníthasson semmit.
- De miért nem szedik ki a szüleitek a sittről? - értetlenkedtem.
- Á, az ilyet mindig mi intézzük. Ha nincs melónk, akkor is van - legyintett Ethan.
- Na jó, asszem ez kicsit sok - mondtam, és hátradőltem Keith ágyában. Egyébként ő mégegyszer végighallgatta a magyarázkodást, de nem úgy tűnt, mintha zavarná, hogy a barátai titkosügynökök, vagy mik. Menrém azt mondani, hogy szinte örül. Bár, ki ne örülne? Mint valami jól megrendezett film, amit egy képregény alapján terveztek. Márpedig mindenki szeretne szerepelni egy filmben, nem?
- Most leharapod a fejem? - kérdezte Ethan egy kis hallgatás után.
- Asszem' nem, bár jobb lett volna, ha az elején elmondjátok. De összevetve...ez tök király - mosolyogtam rá, mire megkönnyebbülten felsóhajtott - vannak kémkütyüitek, meg ilyenek?
- Fegyverre mindig szükség van - bólogatott East - az óráink azok - kocogtatta meg a kis fekete karórát.
- Menő - tátottam el a szám, és felemeltem a barátom csuklóját, hogy meglessem - mit tud?
- Megnyomok egy gombot, és kilő egy kis kábítónyilat, úgyhogy jobb, ha vigyázol - fejtette le a kezemet a csuklójáról Ethan, majd belepuszilt a tenyerembe.
- Figyu, ezt még az ősöknek is el kell mondanunk - nézett East a testvérére, aki gondterhelten megdörzsölte az állát.
- Oké kémkölykök, de most már befoghatnátok. A végén valaki meghallja miről pusmogtok, aztán kinyírnak minket - szólalt meg Keith, aki egész eddig a telefonján játszott.
- Ha továbbra is kémkölyköknek hívsz minket, én magam nyírlak ki, a két puszta kezemmel - sandított Ethan a haverjára, mire mind felnevettünk.