fuckin' bad guy

part 5

"promise me this is forever"

Hétfőn reggel Hannah jelent meg az ajtóban.

- Cija Bethany - köszönt. Ja igen. Hannah spanyol, és imád fura hangsúllyal és akcentussal beszélni. Én már megkszoktam, de elsőre úgy hangzik mintha őrült lenni, pedig nem. Vagyis, nem teljesen. Azt hiszem.

- Szia. - Megreggeliztem, majd elindultunk a suliba. Végigpletyiztük az egész utat és majdnem elmondtam neki az Ethanes dolgokat. Bravo Bethany.

Harmadik órában pom-pom edzésünk volt, úgyhogy Hannah-val és Alexissel elindultunk a tornaterem felé.

Amint befordultunk az egyik folyosón megpillantottam Jordynt, a suli kurváját és a két csicskását. Éppen valami kiscsajt piszkáltak, amikor megjelent Jordyn pasija, Liam. A srác épp olyan, mint Jordyn, csak fiúban. Szerintem a suliba járó lányok 80%-át megfektette, épp úgy, ahogy Jordynt a suliba járó srácok 80% százaléka. A csaj mindenkivel összefekszik.

Majdnem ökelndezni kezdtem. Jordynon olyan rövis sort volt, hogy szinte a tangája kilátszott hátul. Ehhez persze valami hülye fűzőt vett fel, amiből szó szerint a fél melle kivan, egy olyan cipővel, amit akkor sem vennék fel, ha az lenne az utolsó pár cipő a világon. Gusztustalan!

- Hogy nézhet ki úgy valaki, mint Jordyn? - kérdezte Alexis.
- Szerintem Jordyn az egyetlen ezen a kibaszott bolygón, aki képes ilyen ruhákat felvenni saját akaratából - válaszolt Hannah, mire mind felnevettünk.

A csapat nagyrésze már ott volt a teremben, úgyhogy amint átöltöztünk, el is kezdtük a szokásosat.

Óra végére teljesen kész voltam. Nem éreztem a lábaim, ráadásul a hajam is teljesen szétjött. Azt hiszem, kijöttem a gyakorlatból.

Az utolsó óra biológia, úgyhogy valaki felelni fog.
- Harry a táblához, a többiek olvassák a könyvet - szólt Mr. Cole.
- Mi volt az utolsó óra anyaga? - kérdezte a tanár, nyilván azért, hogy Harry majd abból felel.
- Nem tudom. Szex? - Persze mindenki szakadt a nevetéstől.
- Hát, fiam, ha elmondod nekem a megtermékenyítési folyamatot...
- Örömmel - vigyorgott.
- Az úgy van, hogy jobb esetben egy férfi és egy nő a főszereplők - Na, már itt mindenki röhögött. - Csókolóznak, aztán levetkőznek. A palinak feláll a farka, amit betesz a lányba. Aztán mindketten elélveznek és ha nincs koton, kilenc hónap és jön a poroty - fejezte be Harry, mi pedig a padon fetrengve röhögtünk. Még egy ilyen idiótát.
- Hát, ez igen...érdekes beszámoló volt - mondta Mr. Cole.
- Le is rajzoljam? - ajánlotta fel Harry.
- Ne, nem. Köszönöm. De mivel lényegében ez történik, ezért adok egy B-t. Megfelel?
- Még soha nem kaptam négyest semmiből. - Harry konkrétan ledermedt.
- Ó, elnézést, akkor adok egy ötöst. Nem akarom lerontani az átlagát. - Na, itt volt a holtpont, mert szinte a mi nevetésünktől zengett a suli.
- Ja, úgyértem, ez a legjobb jegy, amit valaha kaptam - válaszolt Harry. A tanár először értetlem fejet vágott, aztán leesett neki, és egy "Ááá" fejet vágva elmosolyodott.
- Nos, ha továbbra is így folytatja, még biológus lesz. - Ezen ismét tíz percet nevettünk. Pont abbahagytuk, mire kicsengettek.

Óra után sietnünk kellett, ugyanis negyed háromkor kezdődött a válogató. Kettőkor Hannah-val együtt már a leláton csücsültünk, és az éppen melegítő jelentkezőket néztük.

- Szeirnted mennyien jutnak be? - kérdezte Hannah.
- Nem tudom. Ahogy elnézem őket, nem túl sokan.

Negyed háromra megérkezett az összes pom-ponlány és pár focista is. Köztük Chris.

- Szia Bethany - köszönt, majd nyomott egy puszit a számra. Kissé meglepett, de nem ellenkeztem.
- Szia.

Időközben oda kellett mennünk a többiekhez pontozni a jelentkezőket. A lányok igencsak ügyesek voltak, kíváncsi leszek, kik jutnak be.

- Kérném Josephinet. - Az utolsó lány is letáncolta, majd összevetettük a pontokat. A 14 jelentkezőből 6-an jutottak be.

- Akik bejutottak: Kimberly, Diana, Clary, Mindy, Samantha és Josephine. A többieknek köszönjük. Ügyesek voltatok. - A válogató befejeződött negyed négykor, úgyhogy váltottam még pár szót Hannah-val és Chrissel, majd elindultam Ethanhez. Délelőtt átküldte a címet, úgyhogy egész gyorsan odataláltam. Húsz perc sétálgatás után megérkeztem. A ház, amihez megérkeztem, inkább palota volt, mintsem egy családi ház. Rá is írtam Ethanre.

Bethany: Hallod, tuti itt laksz?

Eathen: Hol? Ebben a palotában, ami előtt álsz éppen? Aha.

Odasétáltam a hatalmas ajtóhoz, és bekopogtam. Épphogy kopogtam, az ajtó kinyílt és egy melegítőnadrágos, törött lábú Ethan állt előttem. Most is tökéletesen festett, ráadásul a szeme különösen csillogott a rá vetülő fényben.

- Gyere már be. - Na, ezzel sikerült kizökkenteni az ábrándozásomból.
- Szép kastély - dícsértem meg a "házukat".
- Gondolom, erre nem számítottál - nevetett fel, nagy meglepetésemre.
- Hát, nem. Hányan laktok itt? - kérdeztem.
- Öten, vagyis jelenleg hárman.
- Öten? Vannak tesóid?
- Ja. Egy ikertesóm és egy bátyám - biccentett.

Meglepődtem? Nem is kicsit. Azt hittem, hogy a verekedős srácnak nincs tesója.

- Ha nem túl személyes, ők hol vannak?
- Easton, az ikertesóm három hónapos cserediákprogramban van, és éppen Franciaországban. December elején jön haza. Jack, a bátyám pedig a végzős évét San Franciscoban akarta befejezni, ezért ottmaradt a nagybátyámnál.
- Klassz.
- Na ja, de gyere, van mit megbeszélni. - Követtem a nappaliba, ami épp olyan szép volt, mint a ház többi része.
- Nem harap a kanapé, nyugodtan ülj le - intett, mire ledobtam magam a kanapéra. Ezen bezzeg jót nevetett.

- Szóóóvaaaal....
- Szóval, kurva nagy szarban vagyok! Vagyunk...- nézett rosszallóan, de álltam a pillantását.
- Ethan, ezt fejezd be! Mondtam, mi az alku - mondtam fenyegetően.
- Jó. Az van, hogy akkor ki kéne találni valamit.
- Mikorra kell a pénz? - kérdeztem.
- Két hét múlva, legkésőbb. Apámtól nem kérhetek, mert akkor megint költöznünk kéne.
- Zsebpénzed nincs?
- Apám nem ad külön zsebpénzt, inkább megvesz mindent, amit kérek.
- Nekem van vala...- kezdtem, de félbeszakított.
- Nem! Hagytam, hogy segíts, de pénzt nem adsz. Azt nem engedem! - tiltakozott.
- Garázsvásár? - Na, erre olyan világfájdalmas fejet vágott, hogy felnevettem.
- Hogyne. És mit adjak el? Nincsennek gyerekkori dolgaim. Mind San Franciscoban van.
- Akkor ezt kihúztuk...

Így ment egy darabig az ötletelgetés, de semmi normális dologra nem jutottunk. Az egyetlen jónak mondható javaslat az volt, hogy Ethan eladja a motorját, és azt mondja, hogy összetörte, az apja meg vesz neki másikat. Voltak olyan hülyeségek is, hogy mossunk kocsit fürdőruhában, vagy éppen áruljunk limonádét. Összességében az idő, amit Ethannel töltöttem, igazán gyorsan eltelt. És nagyon jól éreztem magam. Tudom, hogy Ethan nem a tipikus jófiú, de nem is teljesen reménytelen. Ráadásul megmutatta a könyveit, és hogy mennyi díjat nyert régebben, amiért nagyon büszkék rá a szülei. Első ránézésre talán rideg és szívtelen, de belül igenis kedves és helyén van a szíve. Ráadásul a tetoválásai sem azért vannak ott, ahol, mert szar az élete, és ezzel rejti el az érzéseit, csupán számára olyan szimbólumok, amelyek egy régi, kedves emléket jelképeznek.

Negyed nyolcra értem haza, és azon kaptam magam, hogy vigyorgok. Nem tudtam az okát, de mindegy is volt.

Este még beszéltem Hannahval és Chrissel, majd olyan negyed tizenkettő felé elaludtam.