fuckin' bad guy

part 18

"is it easier to stay? is it easier to go?"

Csütörtök este Ethan átjött, és elmentünk vacsorázni anyáékkal. Egész végig kérdezgették, de meglehtősen jól tűrte.

December elején Petersburgban leesett az első hó. Sajnos errefelé igen hideg telek vannak, így ha ki akarsz menni az utcára, minimum, hogy eszkimónak öltözöl.

December másodikán, hétfőn reggel a suliban már javában elkezdődött a karácsonyi pörgés.
A diákok az egész iskolát kidekorálták, még egy hatméteres fenyőfát is bevonszoltak az aulába. A sulirádióban karácsonyi zenék ezrei szóltak és a tanárok a szokásosnál is fáradtabbak voltak. Bár, az utolsó nem mondanám, hogy rosszul jött, hiszen tanítani is túl fáradtak voltak.
Felkerültek a falakra a karácsonyi bál poszterei, és mindenki őrjöngeni kezdett.
A hét gyorsan lezajlott. Ethan elhívott a bálba, anyáék elutaztak valahová, és ami szörnyű, hogy a nagyszüleim kitalálták, hogy nálunk karácsonyoznak. Félreértés ne essen, szeretem őket, de nyugdíjas létükre iszonyatosan pörögnek, és nem a Red Bull-tól. Na meg persze nem is a drogoktól. Tehát ez a látogatás elég fárasztó lesz, máramennyiben ez is olyan lesz, mint a többi. Hajnali kelések, közös főzés, dekorálás egész nap, kiruccanások ide-oda, ja, és persze a hóember építés, és szánkózás sem maradhat el. Aha, 17 éves vagyok.
A téli szünet előtti utolsó hétben folyamatosan dolgozatot írtunk, feleltünk. A pénteki utolsó tesi után a Royal testvérek hazafurikáztak, és megígérték, hogy amikor tudnak, eljönnek hozzánk, és kimentenek engem a családi üdülésből.
Amint kiszálltam a kocsiból, megláttam a garázs előtt parkoló kocsit, ami arra utalt következtetni, hogy bizony a nagyszüleim megérkeztek.
Sóhajtva léptem be az ajtón, de persze a nagyiék azonnal lerohantak engem.
- Bethany, de nagyot nőttél! - mosolyodott el nagyi, mire értetlenül kezdtem pislogni.
- Nagyi, nyolcadik óta nem nőttem - nevettem fel, mire csak legyintett.
- Hoztam neked egy csomó ajándékot, felvittem a szobádba, nézd csak meg - terelt az emelet felé.
Nem túlzott, mikor azt mondta, hogy csomó ajándékot hozott. Konkrétan mindenhol dobozok hevertek. Ez megmagyarázza, hogy miért van utánfutó a kocsira kötve.
Kaptam ruhákat, könyveket, gördeszkát (?), festővásznat, és még egy csomó mást is. Mikor anya bejött a szobámba, majdnem elájult. Eathennek is küldtem egy képet, aki válaszul annyit reagált, hogy tuti van egy elveszett hugom, és a fele az övé. Hannah át is jött megnézni, hogy igazat mondok-e, és miután felpróbálta az összes ruhát, amit kaptam, úgy döntött, hogy nálam alszik.
- Amúgy basszus, ezt még tuti nem mondtam - kezdett bele hirtelen Hannah - Ugye voltam azon a divatbemutatón...
- Aha, kb. 30 mondatot hallottam eddig, ami így kezdődött, de mondd csak - legyintettem.
- Na szóval, egyik nap elmentünk hajókázni, és valami iszonyat nagy hajó volt, és úgy döntöttem körbenézek. Valami bár féleségben kötöttem ki, ahová valami csoda folytán beengedtek a kamu személyimmel, - itt felnevettem - és a pultán ült egy pali, aki nagyon ismerős volt, de nem jöttem rá, honnan. Aztán mikor mentem volna ki, ő jött utánam, én meg nem láttam, és véletlenül rácsuktam a kezére az ajtót. Odafordultam, hogy bocsánatot kérjek, és akkor rájöttem, hogy az ismerős pali bizony Donovan White - hadarta el Hannah úgy, hogy levegőt is alig vett.
A név hallatán elgondolkodtam, aztán leesett, hogy szerelmes voltam Donovanbe egészen hatodikos koromig.
- Úristen...és beszéltetek? Hogy néz ki? - kérdeztem izgatottan.
- Aha, ő is ott volt a divatbemutatón. Mit ne mondjak, elég helyes. Hatodikba sem volt rossz, de most... Ja, és említette, hogy karácsonyra hazajönnek a nagyszüleihez - vont vállat Hannah.
- Várj...a nagyszülei a SZOMSZÉDBAN LAKNAK - mondtam a végét már szinte ordibálva.
- Aha, ezt is említette. Meg azt, hogy lehet meglátogat téged - mondta Hannah lazán, majd leesett neki, hogy én sosem mondtam el Donovannek, hogy bele voltam esve.
- Ne, ne, csak azt ne - akadtam ki - Jesszus, Ethannek mit mondok?!
- Mit szólnál az igazsághoz?
- Csak képzeld el. A Royal testvérek között állva beszélgetek Donovannel. Remek lesz - sóhajtottam.
- Szerintem hívd fel Ethant - dobta a telefont Hannah. Vállat vontam, és benyomtam a FaceTime-ot.
- Szia cica, mizu? - mosolygott rám a telefonból Eathen.
- Szia, figyu, kérdezhetek valamit?
- Persze, mondd.
- Van egy barátom, aki meglátogatna a szünetben...és jah, fiú - na jó, ez iszonyú hülyén hangzott.
Ethan nevetett a bénázásomon egy sort, mire végre megszólalt.
- Komolyan, ez volt olyan fontos? Cica, én bízok benned. Ha csak egy barát, felőlem nyugodtan - kacsintott rám, mire megnyugodtam.
- Huh, izé, köszi - mosolyodtam el.
- Izé, nincsmit - utánzott aranyosan, mire felnevettem.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek - intett bele a kamerába, majd kinyomta a hívást.
Sóhajtva hátradőltem az ágyban, és a fejemre húztam a takarómat.
- Nézzünk filmet - javasolta Hannah. Természetesen a Reszkessetek betörőket néztük, elvégre is Karácsony van.
Egyébként időközben Hannah is be lett avatva a Royal-testvérek titkosügynök dolgaiba, úgyhogy egész este kérdezgetett mindenfélét.
Easton feldobta javaslatnak, hogy mi lenne ha 23-án tartanánk náluk egy ebédet, amibe mind beleegyeztünk. Royalék 24.-én reggel elmennek San Franciscoba, és majd csak 29.-én jönnek vissza, és mivel nekik van a legnagyobb házuk, kitaláltuk, hogy ott tartjuk a szilvesztert is. East már a fél iskolát meghívta, de ha így folytatja a másik felét is hamarosan beszervezi.

Szombaton 11 után keltünk, mivel nagyiék elmentek bevásárolni, és nem volt, aki felébresszen.
- A nagyszüleid már vagy négy órája elmentek. Mi az Istent művelnek eddig? - kérdezte Hannah ásítva.
- Nem akarod te azt tudni - legyintettem - Akarsz reggelizni?
- Te ezt komolyan megkérdezted? - nevetett fel.
Ja, Hannah imád enni. Bármit megeszik, bármikor. És persze bármennyit.
Jobbhíján csináltunk pirítóst, mivel konkrétan üres volt a konyhaszekrény.
Épp az élet nagy dolgairól beszéltünk, amikor nagyiék befutottak. Nyugdíjas létükre egyszerre két-két szatyrot cipeltek.
- Ó, jóreggelt - köszöntött papa mosolyogva.
- Jóreggelt - köszöntünk.
- Terens, már negyed tizenkettő van - ingatta a fejét mama.
Persze nagyiék rengeteg dolgot vettek. Azon is csodálkoztam, hogy elfért a konyhaszekrényben és a hűtőben az a rengeteg kaja.
Ethan üzent, hogy délután átugrik, viszont ha Ethan jön, akkor Easton is jön, és ha Easton jön, akkor Lexi és Keith is jön.
Mivel anyáék dolgoztak, nagyiéknak meg mindegy volt, mindenki átjött, és mozis estét tartottunk.
Éjfélre már csak én és Ethan maradtunk, és magunkhoz híven az ágyban szenvedtünk.
- Egyébként Szilveszter után pár napot itthon lesznek a szüleim, és Jack is hazajön. Gondoltam átjöhetnél - mondta Ethan, miközben a hajamat simogatta.
- Okés - mondtam, bár őszintén, kissé féltem találkozni a szüleivel. Tudod, kémek, meg minden. Ha kinyírnak is képesek úgy eltüntetni, hogy többé nyomom se maradjon.
- Ugye tudod, hogy nem fognak kinyírni, meg ilyenek? - nevetett.
- Te most a gondolataimban is olvasol?
- Jesszus, nem - mosolygott rám.
- Egyébként hány barátnőd volt, akit bemutattál a szüleidnek? - kérdeztem, de amint kimondtam, meg is bántam.
Eathen sóhajtva hátradőlt az ágyban, és rám nézett.
- Őszintén? - kérdezte komolyan.
- Igen.
- Olyan, akit tényleg szerettem, egy sem - vallotta be, mire eltátottam a szám.
- Most ezt hogy...
- Beth, mindennél jobban szeretlek. És kötelességem az igazat mondani, mindig. Ha azt mondom, te vagy a mindenem, akkor te vagy a mindenem - nézett őszintén a szemembe, nekem pedig elkezdtek folyni a könnyeim.

Én vagyok az első, akit tényleg szeret. És nekem ez többet jelent, mint eddig bármi.

- Szeretlek. Nagyon - szipogtam, ő pedig felült, és az ajkát az enyémre nyomta.

--------------
Hi Guys!
Tudom, rég nem volt rész, de hamarosan itt a szünet, és lesz időm írni.
Azért is bocsi, hogy ez ilyen Karácsonyos rész, de egyszer ezt is muszáj lenne beleírnom.
Legyen szép napotok! 😉