fuckin' bad guy

part 6

"ask the sky"

- Utálom a keddet - mondam Chrisnek.
- Mi a baj vele?
- Ajj, semmi. De utálom.
- Te tudod - vont vállat.

Épphogy beértem a folyosóra Hannah a nyakamba ugrott.

- Mi ez a nagy örömöd? - kérdeztem a vigyorgó barátnőmet.
- Keith. Tegnap elhívott randira - mesélte visítozva, mire minden szem ránk szegeződött.
- Mikor mentek?
- Péntek este. Annyira titokzatos. Azt sem mondta, hová megyünk. Na de, visszatérve rád, mizu Chrissel?
- Megvagyunk - bólintottam.
- Ez jó hír - mondta, majd kinyitotta a szekrényét és egyszórólap esett ki belőle.
- Mi az? - kérdeztem, de mindegy is volt, ugyanis az én szekrényemben is volt egy.
- Szombaton lesz egy házibuli az egyik diákházban, Mike-nál. Azt írja, hatkor kezd, és tart, ameddig tart - olvasta fel.
- Megyünk? - érdeztem Hannaht.
- Megyünk hát - mondta, majd becsapta a szekrénye ajtaját és elindult a terem felé.

Egész nap azt beszéltük Hannahval, hogy mit veszünk fel a bulira, merthát két pomponlány nem mehet akármiben. Megkérdeztem Christ, hogy ott lesz-e, de persze fölöslegesen, hiszen az összes focista ott lesz. Hannah megkérdezte Keith-t, de mint kiderült, ő is ott lakik, úgyhogy alap, hogy ott lesz.

- Mi lenne, ha nálam aludnál pénteken? - javasoltam Hannahnak.
- Csajos este? Rámfér már. De csak akkor, ha lesz fagyi. Jó sok fagyi - fenyegetett meg, mire felnevettem.
- Anélkül nincs buli.
- Remek. Majd Keith nálatok rak ki - vont vállat, én pedig rábólintottam.

Ethan írt, hogy ma megy a kórházba, mert leszedik a gipszet a lábáról, úgyhogy hazafelé menet beugrik.

Amint hazaértem kiült az arcomra a rémület. Ethan idejön! Az én házamba! Basszus, basszus, basszus...

Azonnal berohantam a szobámba, hogy kicsit kitakarítsak. Mindenhol szétdobált ruhák, könyvek és papírlapok. Nem tudtam, mennyi időm volt, míg megérkegik, ezért az egész kupac dolgot behajítottam az egyik szekrénybe, ahol a könyveimet és a papírlapokat tartom, majd rázártam az ajtót. Éppen időben, mert a következő percben csengettek.

Leszaladtam a lépcsőn és feltéptem az ajtót. Ethan tágra nyílt szemekkel lesett rám.

- Itt mi történt? Hurrikán? Tornádó? UFO támadás? - kérdezgetett, én pedig szemforgatva arrébb mentem, hogy be tudjon jönni.
- Neked is szia - köszöntem mellékesen.

Mintha itt laka, lerúgta a cipőjét, besétált a nappaliba és ledobta magát a kanapéra.

- Drágám, netán teát ne hozzak? - kérdeztem szarkasztikusan.
- Nem kell, főzök én magamnak. - Felállt és kisétált a konyhába. Követtem.
- Hol van a teafilter? - kérdezte, miközben a szekrényben kotorászott.
- A "Hagyd abba a kotorászást" felíratú dobozban lesz - mondtam.
- Érdekes neve van. Mégis milyen luxus teátok van nektek? - húzta tovább az agyamat. Nem bírtam tovább, felnevettem.
- Amúgy nem ott van - mondtam, mert láttam, hogy a lábasoknál kotorászik.

Odasétáltam mellé és kiszedtem a teás dobozt.

Eathen forralt vizet, majd két bögrébe töltötte, belerakta a filtert és az egyiket elém tolta. Időközben megkereste a cukrot és a citromlevet is, szóval még be is ízesítette nekem.

- Na mostmár, hogy van teád is, miszél hozott erre? - kérdeztem.
- Ha jól tudom, az északi. Amúgy meg, csak erre jártam. Ja, meg van egy kis gond. Hamarosan kellene a pénz valahonnan - mondta, mire meggyötörten sóhajtottam.

- Menjünk fel a szobámba, ott van a laptopom - mondtam, majd elindultam felfelé.

Benyitottam, és nyugodt szívvel láttam, hogy nem maradt semmi nyoma a pakolászásomnak.

- Hol a laptop? - kérdezte Eathen.
-A szekrény... - kezdtem bele, de beugrott valami. A laptop abban a szekrényben van, ahová az előbb bedobáltam a cuccokat.

Eathen odasétált a szekrényhez és elfordította a kulcsot. Éppen szólni akartam neki, hogy csukja vissza, amikor a szekrény tartalma mind kiborult. Eathen furán nézett rám, de annyira abszurd volt a helyzet, hogy kitört belőlem a nevetés. Annyira nevettem, hogy már a könnyem is folyt. Időközben Eathen is csatlakozott, úgyhogy együtt nevettünk.

- Na jó, kérem a laptopot - mondtam a szememet törölgetve.
Eathen kivette a szekrényből és a kezembe nyomta. Mindketten leültünk az ágyra, én meg rágugliztam, hogyan lehet gyorsan sok pénzt szerezni. Érdekes javaslatok voltak, de volt egy, ami nem is tűnt rossznak.

- Mikorra kell a pénz? Pontosan? - kérdeztem.
- Jövőhét vasárnap éjfélig - mondta.
- Oké. Most vasárnap elmegyünk Vegasba - mondtam.
- Vegasba? Hogy? - akadt ki.
- Apunak van egy magángépe. Majd este beszélek vele - mondtam.
- Na jó, de mit akarunk Vegasban? - kérdezte értetlenül.
- Vegas a kaszinóváros. Játszani fogunk - mondtam.
- És 17 évesen hogyan fogunk oda bejutni? - kérdezte.
- Jajj, Eathen. Te vagy a rosszfiú, nem én. Azt hittem ennél azért talpraesettebb vagy - néztem rá félmosollyal.
- Kamuszemélyi?
- Normálesetben az kellene,de a  nagyapám az egyik kaszinóépület tulaja, és vezetője - mondtam büszkén.
- Akkor vasárnap Vegas?
- Úgy bizony, rosszfiú. Meglesz a pénz - tartottam a kezem pacsira, mire Ethan belecsapott.

- Apa, vasárnapra kéne a magángép. Meglátogatom papit Vegasban - mondtam, mire apa félrenyelte a vacsorát.
- Egyedül nem mehetsz - ingatta a fejét.
- Az egyik barátommal mennék.
- Ismerem ezt a bizonyos barátot?
- Ő az új srác. Tudod, akiről beszéltem.
- Emett?
- Ethan, apa. Nem Emett - javítottam ki.
- Nekem mindegy. Beszéltél már a nagyapáddal?
- Persze.
- Ezesetben rendben van. Szólok Hugonak - mondta, majd felállt az asztaltól és elsétált telefonálni.

***

Pénteken suli után hazaszaladtam, hogy időben rendet tudjak rakni, mire Hannah megjön. Egész héten arról fecsegett, hogy milyen jó lesz a randi Keithel, én pedig már oda sem figyeltem rá, mert ugyanazt ismételgette.

Este hat körül járhatott, mikor a szüleim hazaértek. Apa egy hatalmas zacskó kutyatápot cipelt. Na jó, de nekünk nincs is kutyánk!

- Apa, ugye tudod, hogy nincs kutyánk? - kérdeztem apát, amikor letette a körülbelül harminc kilós kutyatápot.
- Hát, ami azt illeti, eddig nem volt - mondta.
- Mi?
- Anyáddal a plázában voltunk délután, és bementünk a kisállatkereskedésbe, hogy szétnézzünk, amikoris anyád meglátta a számára tökéletes kutyát - magyarázta, mire anya besétált egy dalmatával a házba.
- Szia kincsem - köszönt.
- Szia anya, és hello kutyus - mondtam, majd odaszalattam a kutyához.
- Mi a neve? - kérdeztem.
- Doris - mondta anya. Ezen jót nevettem. Mégis ki ad ilyen nevet egy kutyának?

Így történt, hogy lett egy kutyánk. És ez még semmi!

- Kislányom, segítesz bepakolni? - kérdezte apa, mire én azonnal kiszaladtam a kocsihoz. Felnyitottam a hátulját, és azonnal felsikítottam. Hogy miért? Hat macska csücsült ott külön ketrecekbe.

- Apa, miért van hat macskánk? - kiáltottam apának, aki mint kiderült, mellettem állt.
- Tudod anyád... - vakargatta meg a tarkóját, mire felnevettem.

Szóval igen. Hat macska, és egy kutya. Mi jön még? Ó, akkor még nem is sejtettem.