Szerelem első látásra

Tizenkettedik fejezet

Reggel mikor felkeltem nem volt mellettem senki. Lassan felkaptam magamra valamit és lefutottam a lépcsőn. Lent hét döbbent arc fogadott.
-Most mi van?-kérdeztem.
-Nézz be az alagsori stúdióba!-kiáltott rám Jin. Gyorsan lefutottam mert egy kicsit meg voltam ijedve. Lent Yoongit találtam összegömbölyödve.
-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem.-Jézusom! Te meg mit csináltál a kezeddel? A mellkasod is ilyen?-buktak ki belőlem a kérdések. Ugyanis Yoongi nem tudom hogy a fenébe az est kiszökött és megvágta magát. Körzővel. Hihetetlen.
-Miért csináltad ezt?-kérdeztem mire felnézett könny áztatta szemével. Belenéztem könnytől égő íriszeibe és meglágyult a szivem. Egy ilyen édes teremtést nem lehet találni sehol. Mert csak egy van belőle. Aki itt ül zokog.
-Yoongi szivem szólalj meg!-ripakodtam rá egy kicsit.
-Az hogy bem szeretsz!-mondta és megpofozott. Ilyet még életemben nem éltem át. Annak ellenére hogy ő bántott én a karjaimba zártam őt.
-Ezt most miért?-kérdezte szipogva. Látszódott hogy amit az előbb csinált meg bánta.
-Mert szeretlek teljes szivemből és semmi áron el bem hagynálak!-mondtam már én is szipogva. Kihasználva az alkalmat ajkaira tapadtam. Szenvedélyes volt. Benne némi megbánás némi szeretet. Közben levegőhiány miatt elváltunk. Keze a nyakamról lassan de magabiztosan a derekamra siklott onnan pedig a derekamra. Ekkor szóltam neki.
-Yoongi még ne. Ne hamarkodjuk el az elsőt!-mondtam neki majd azon kaptam magam hogy mennyasszony pózba visz fel a nappaliba. Ott leül a kedvenc fotelébe engem pedig az ölébe ültet.
-Na mi van kibékültetek?-kérdezt RM és Jin egyszerre.
-Kuss legyen NamJin! Vagy nagyon megbánjátok!-mondtam kiabálva mire Suga megdicsért.
-Ő az én csajom! Csak is az enyém!-kiáltozta úgy hogy az egész ház zengett.
Lassan kimászram öléből és elindultam a mosdóba. Mikor kijöttem beleütköztem J-Hopeba. Aki szokásához híven kiáltott.
-Gyerekek 2 díjat is kaptunk az MAMA-án!-ujjongott és emelte fel hátra a kezét hogy elkezdjen visítozni. Ekkor hasba vágott.
-Anyádat J-Hope! Egyszer még megöllek!-mondtam neki mire mindenki rám szegezte a szemét.
-Miért?-kérdezte tök ártatlanul.
-Mert hasbavágtál!-folytattam és a kezeimet kereszetbe fontam a hasam előtt.
-És?-kérdezgetett tovább.
-Érzem hogy kutymorog a tea a gyomromban!-mondtam majd az utolsó erőmmel pofon vágtam Hobit. Ezután a földre rogytam. Annyit udok hogy Yoongi futott oda hozzám hogy segítsen. És hallottam még Kira jaj veszékelését. Lassan ébredezni kezdtem egy meleg mellkason.
-Zafira jól vagy?-kérdezte egy ismerős hang.
-Igen. Asszem.-mondtam és elfeküdtem Yoongin. Kiderült hogy felvett az ölébe és lerakott a fotelbe később pedig magára fektetett. Hál istennek nem kellett elvinni a korházba.
-Köszönöm.-mondtam Szgának és egy hosszú csókba invitáltam.
-Nem tervezitek még?-kérdezte Nam és Jimin.
-Nem. Várjuk a megfeleleő pillanatot.-válszolt Suga mire én fejbe kólintottam.
-Ja amúgy J-Hope te meg dögölj meg!-mondtam neki is jól belefúrtam a fejem Yoongi mellkasába. Valszeg ott aludtam el mert már csak annyit éreztem hogy valaki a homlokom puszilgatja és a hajam birizgálja.