Harmincegyedik fejezet

63 4 0
                                    

Reggel egyedül keltem. Tudtam hogy egyedül fogok kelni mivelhogy a fiúk elmentek koncertezni és majd csak Pénteken jönnek vissza. Az az ma. Kikászálódtam az ágyból és a kicsik felé pillantottam akik békésen aludták az igazak álmát. Kimentem a konyhába kávét készíteni majd miután megvoltam a kávéval lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Éppen a tegnapi londoni koncertről volt szó. Suga bejelentette az új dalt majd elmondta hogy milyen boldog hogy végre van egy családja. Utánk egy szívet küldött az ég felé gondolom nekem szánta. Lassan Kira is kijött a babával a kezében és leült a kanapéra.
-A te babáid?-kérdezi meglepetten.
- Még a babaágyba alusszák az igazak álmát.-mondtam.-Kérsz egy kávét?-kérdeztem barátnőmet.
-Igen kérek. És egy kis tejet is tudnál hozzá önteni?-kérdezte Kira.
-Persze. Tudom hogy tejjel iszod!-mondom mire csak egy szemforgatást kapok válaszul. Miközben készítem a kávét hallom hogy baleset történt az este az autópályán. Istenem mond hogy ezek nem Yoongiék! És ekkor hallom meg azt a szót ami darabokra szakítja a lelkemet. A BTS-nek volt balesete. Rögtön a földre rogyok és keserves sírásba kezdek. Nem tudom hogy mi van most velem. Miután megszülettek a babák csak egyre idegesebb és agresszívabb lettem. Ma jönnének haza elvileg a fiúk mivel Csütörtök reggel mentek el és Pénteken már jönnek vissza. Egyátalán vissza jönnek? Ekkor meghallok egy iszonyatosan nagy dörömbölést az ajtón. Odafutok és erőből felrántom az ajtót. Szemeim duzzadtak a sírás miatt és még szerintem most is készül kitörni egy adag víz. A fiúk ott álnak az ajtóban a táskájukkal a kezükben. Mindenki szép lassan bejön utolsóként pedig az én férjem lép be. Elönt a megkönnyebbülés. Tehát mindannyian élnek. Azért van annyi tisztelet és jószivűség hogy most azonnal nem mászok rá Yoongira. Később elmentek a fiúk mondván hogy lepihennek. Ezt az időpontot választottam arra hogy a szobánkba "törjek" és Yoongi ajkaira tapadjak. Lassan elindultam majd benyitottam a szobánkba. Ez nagyon furcsa! Yoongi a babaágy felett támaszkodik és nézi a kicsiket. Pár pillanattal később megfordul és nekem rohan. Karjait hátamra helyezi és itt-ott fejbőrömre puszil.
-Azt hittem elveszítelek titeket! Nem tudtam volna belegondolni!-mondja kétségbeesetten.
-Hidd el hogy én is ahogy meghallottam a tévében sírva rogytam a földre!-mondtam majd hirtelen ajkaira tapadtam.
-Hiányzott volna az érintésed az illatod de legfőképpen a csókod!-mondja és újra ajkaimra hajol de ez már egy sokkal érzelmesebb csók.
-Eljössz velem lezuhanyozni?-kérdezte Yoongi mire csak bólintottam.
-De ne ijedj majd meg ha elkezdek valami olyat csinálni amit nem kéne! Mert már idegtépő az a dolog hogy még mindig nem feküdhetünk le!-mondja durcásan mire én csak átkarolom. Lassan elválok tőle és a szemeibe nézek.
-Yoongi most már lehet. De még most is óvatosan!-mondom mire arcán egyből perverz mosoly jelenik meg.
-Na végre már! Hetek óta olyan merevedésem van hogy nem tudok vele mit kezdeni!-mondja majd ajkaimra tapad és ölébe kap hogy kivigyen a zuhanyzóba. Ott a földre dobja ruhátit majd engem is levetkőztet és ketten együtt beállunk a zuhany alá. Nem is tudom mikor értem utoljára hozzá. Talán a babaprojektkor. Most bátorságot merítek és kezemmel lassan körbefogom álló tagját. Yoongi száját egy kiéhezett nyögés hagyja el majd rámnéz és ajkaimra tapad. Lassan,ütemesen kezdem el neki verni és nem sokkal később a markomba élvez.
-Ez csodás volt Kincsem!-hirtelen kiráz a hideg a becenevem hallatán.
-Most te jössz!-mondom neki mire ajkaimat veszi célba. Kezével lassan elindul nőiességem felé és egyből behatol. Először csak az első ujjával mivel olyan rég voltunk együtt hogy azóta már elég fájdalmas. Yoongi megvárja amíg megszokom és a fájdalmam egy csókkal feledteti el. Másodikat is lassan helyezi be és ollózni kezd bennem. Harmadikat is csatlakoztatja végül pedig pár perccel később ujjaira élvezek.
-Milyen volt?-kérdezi.
-Olyan hogy még sokkban vagyok az élvezetttől!-mondom és ajkait veszem célba.
-És mi lenne ha folytatnánk?-kérdezte Yoongi majd szájához emelte ujjait és lenyalta róluk az élvezetem.
-Az jó lenne de ott vannak a gyerekek! Miattuk nem tudunk semmit se csinálni!-mondom egy kicsit idegesen.
-Nyugi elintézem őket!-mondja majd kilép a fürdőből maga köré teker egy törcsit és kimegy. Ugyanígy teszek énis és mire a szobába érek a picik már nincsenek ott. Apropó a nevüket még nem is mondtam. A kislány Min KiMo a kisfiú pedig Min MinHo. Igen elég furcsa nevek de nekem ezek tetszettek a legjobban.
-Akkor folytatjuk?-kérdezte az én drágalátos férjem majd kulcsra zárta az ajtónkat.
-Persze hogy folytatjuk.-mondtam mire Yoongi az ágynak nyomott és egy hosszú csókban részesített. Mikor már kész voltunk mindennel Yoongi csak egy biztató mosolyt küldött felém.
-Nyugi vigyázok az én kis Kincsemre!-mondja majd kihúzza a fiókot amiből kivesz egy kotont majd lassan magára húzza. Nem sieti el a dolgot mivel tudja hogy régen voltunk együtt épp ezért óvatosan hatol be. Fokozatosan tolja belém méretét majd miután látja hogy megszoktam gyorsabban kezd el mozogni. Torkomból csak kéjes és fájdalommentes nyögések szakadnak fel. Egy idő múlva hátam ívbe feszül és ezzel együtt Yoonginak egy morgás hagyja el száját és egyszerre érjük el a csúcsot.
-Ez csoadálatos volt! Kincsem jól vagy?-kérdezi egyből mikor szeme a testemre téved.
-Persze. Ez volt életem legjobb együttléte veled!-mondom.
-Szerintem az jobb volt miután teherbe estél!-mondja majd tagjához nyúl lehúzza a gumit papírba csomagolja és a kukába dobja. Lassan mellkasára emel és ott meztelenül az ágyban alszunk el. Nagyon jó volt ez az este. Csak az a kérdés hogy mikor hozzák vissza MinHot és KiMot.
~Yoongi szemszög~
Ez hihetetlen! Végre újra megtörtént! Ez volt Zafirával a szülés utáni első szeretkezésünk!Mikor lefeküdtünk aludni már csak annyit éreztem hogy Zafira a mellkasomon szuszog. Tehát elaludt. Nem csodálom hiszen elég esemémydús esténk volt és szerintem kettőnk közül én vagyok az aki jobban bírja a szeretkezés után. Annyit hallottam még hogy valaki benyit berakja a babáinkat az ágyaikba majd megáll és minket néz. Gondolom én azt gondolja hogy miért fekszünk meztelenül a takaró alatt később pedig gondolom rájön mivel egy perverz mosoly után hagyja el az a bizonyos valaki a szobát. Pár perccel később már az álmok világában vagyok én is csakúgy mint Zafira.

Bocsi a sok kihagyásért csak nem volt ihlet! Mivel màr lassan nyári szünet lesz most már jönni fognak megállás nélkül a részek! Addig is puszi Yoongi fejér merthogy hála az égnek túlélte a balesetet!🤗

Szerelem első látásraDonde viven las historias. Descúbrelo ahora