Szerelem első látásra

Hatodik fejezet

Reggel Yoongi keltett és elég korán. Mielőtt lementem felvettem egy melltartót mert azért mégiscsak fiúk között vagyok. Mikor lementem ott ült a kanapénkon az egész SHINee. Ledöbbentem. Mindegyikőjüknek le volt görbülve a szája. Már Kira is lent volt.
-Jó reggelt Zafira!-mondták a fiúk egyszerre.
-Viszont.-mondtam.-Miért van itt az egész SHINee?-kérdeztem Rap Monstert.
-Mert bejelenteni valójuk van.-mondta J-hope.
-Ó az csakis jó lehet!-mondtam és ugrottam bele Taemin nyakába.-Hol van Jonghyun a tesóm?-kérdeztem és láttam hogy Onew elsírja magát.
-Éppen erről van szó.-mondta Key.-Jonghyun 2018 december 18-án öngyilkos lett. Nem tudtuk megmenteni. Próbàltunk neki segíteni. De nem tudtunk. Szén monoxid mérgezésben halt meg. Tudom szörnyű. Őszinte részvétünk!-mondta a SHINee és a BTS egyszerre. Nem tudtam mit mondani. Csak egyszerűen én is meg akartam szűnni. Nem hiszem el hogy itthagyott. Felfutottam a szobámba és sírásba törtem ki. Ekkor Yoongi lépett be a helyiségbe.
-Zafira tudom hogy nagyon nehéz. Őszintén énnekem is hiányzik. Én is át..-mondta de én félbeszakítottam.
-Nem nem tudod átérezni. Nem ez felfoghatatlan. Erre nincs szó amivel a bánatomat le tudnám írni. Már csak ő maradt nekem. De hiába reménykedem. Ő már nem lehet itt velem. Nem ölelgethetem nem puszilgathatom nem csinálhatok neki semmilyen ételte vagy italt. A szüleinket fiatalaon elvesztettük. Autóbalesetet szenvedtek. A nagyszüleinkhez kerültünk. Két év múlva elvesztettük a nagypapánkat még két évre rá pedig a nagymamánkat. Ekkor találkoztam Kirával akivel több mint tíz éve ismerjük egymást. Csakis Jonghyun maradt nekem mint családtag. De már ő sincs. Ígyhát csak tőled és Kirától várhatok calami támogatást. Senki mástól. Se a szüleinktől se a nagyszüleinktől se Jonghyuntól. És most kérlek menj le. Mégvalami. Kérlek hívd fel Kirát. Most leginkább az ő támogatására van szükségem. Senki máséra.-mondtam Yoonginak.
-Oké.-válaszolt Suga. Két perccel később Kira állt az ajtómban.
-Zafira te meg mit csináltál magaddal?! Te nem vagy eszednél! Hogy képzelted?-akadt ki a legjobb barátnőm ugyanis a kezem végig volt karcolva és a másikba pedig egy körzőt és egy rotringit tartottam. Hol ezzel vágtam magam hol azzal. Amivel kedvem volt.
Két hónap múlva:
Szinte ez alatt a két hónap alatt semmit sem ettem. Volt amikor a fejem fájt de nem nagyon érdekelt. Mert a gyűlölet marta az oldalamat. És a harag meg a csalódottság csak fokozta ezt. Folyamatosan vágdostam magam. Egyszer még egy körzőt is belevéstem a lábamba. A fiúk aggódtak értem de konkrétan az se érdekelt. Yoongi már nem bírta tovább és egy hétre elutazott. A többi fiú is kikészült miattam de nem ennyire. Mondtam nekik hogy nyugodtan menjenek ők is de nem akartak menni. Pedig én jól ellettem volna. Vágdostam volna magam és tovább koplalatam volna. Egyik nap a fiúk eszméletlenül találtak a szobámba.
-Kira hívd a mentőket gyorsan!-mondta Suga ijedten.-Zafira a földön fekszik és nem mozdul!-mondta Yoongi. Kira már tárcsázta is a számot és ahogy a fiúk mesélték el nekem tíz perc alatt kint is voltak a házunk előtt.
Mikor elsőnek kinyitottam a szemem egy alvó Yoongival találtam szembe magam aki a kihűlt kezemet fogta. Gyengéden megszorítottan mire ő felébredt.
-Zafira! Végre felkeltél! Gyorsan hívom az egyik orvost!- mondta Suga.
-Várj! Meddig voltam kómában?- kérdeztem még mielőtt Yoongi elment volna.
-Kereken két hónapig.-mondta és már futott és öt perc múlva egy orvossal tért vissza.
-Á! Felébredt ami kis betegünk!-mondta az orvos nyugodtan.
-Uram mi volt a korházba kerülésem oka?-kérdeztem meg.
-Lássuk csak: Maga több mint két hónapig éheztette magát és itt ott néhány vágásnyom látható a bőrén. Ebből az következtethető hogy maga vágdosta magát. Párja szerint amikor magára találtak eszméletlenül feküdt a padlón.-fejezte be az orvos. Ezek után az orvos kiment. Annyit éreztem hogy valaki felémhajol és megcsókol.Suga volt az. Rájöttem hogy ez a kapcsolat számomra szinte lépett.