Szerelem első látásra

Nyolcadik fejezet

Másnap reggel még mindig a korház kortermében feküdtem. El akartam menni a mosdóba de nem tudtam. Tehát a lábam lebénult. Ezt nem hiszem el.
-Yoongi..-nyögtem a nevét mire ő felkapta a fejét.
-Igen Zafira?-mondta.
-Segítenél kimenni a mosdóba mert a lábam nem tudom megmozdítani.-mondtam Yoonginak aki látszólag gyorsan kipattant a fotelből és ugrott is értem. Felkapott az ölébe és elindult velem a mosdóba.
-Öhm..Akkor..Asszem én kimegyek..-mondta Suga és látszott rajta hogy egy kivsit zavarba esett. Miután végeztem szóltam neki hogy kivihet. Egy héttel később kiengedtek. Amikor hazaértünk futni akartam de rájöttem hogy ezt nem tehetem meg ezért Yoongi segíségét kértem.
-Köszi Kincsem.-mondtam neki majd megvártam hogy kimenjen a szobámból. Akkormost jöhet az aminek jönnie kell. A kiengedésem óta kábé hat hét telt el. Még mindig nem tudtam talpra állni ezért mindenben a fiúk segítettek. Főként Yoongi. Szerencsémre legalábba nem a fiúk fürdettek. Hála istennek hogy Kira velem tartott és segített nekem a mosakodásban. Ezek alatt a hetek alatt éheztettem magam mert úgy gondoltam ha már nyomorék lettem akkor legalább az alakom tetszen Sugának. Persze erről is Yoongi szoktatott le. Másképp megint a korházbam kötöttem volna ki.
-Miért éhezteted magad Zafira?-kérdezte Yoongi.
-Mert hamár nyomorék vagyok akkor legalább az alakom tettszen neked.-mondtam majd lehajtottam a fejem.
-Zafira nézz kérlek a szemembe.-mondta mire én meg is tettem amire kért.-Nekem úgy vagy jó ahogy vagy. Nem vagy nyomorék ne mondd ezt! Te vagy a legjobb barátnő akit elképzelhetek! Nálad jobb embert bem ismerek. És nem vagy dagadék! Szép alakod van és hogyha esetleg elhíznál nem érdekelne. Mert a belső számít nem a külső. Ezt az egyet értsdmeg Kincsem.-mondta majd lassan felémhajolt és megcsókolt. Csak levegőt venni váltunk el egymástól utánna újra egymás szájára tapadtunk. Nem tudom meddig lehettünk így de azt tudom hogy Tae és Jimin ránk nyitott. Yoongi gyorsan elszakadt tőlem.
-Ti meg mit csináltok?!-kiabált tánk Tae.
-Azt amit te is csinálsz Kirával.-mondtam visszavágóan mire Taehyung elvörösödött.
-Akkor is Yoongi te mit csinálsz itt? Nem úgy volt hogy vásárolni mentél?-kérdezte Jimin.
-De úgy volt csak RM elment helyettem és azt mondta hogy én Zafirával legyek. Mit is mondjak. Egy kicsit elszanadultak az érzések.-mondta Suga ezzel egy apró mosolyt kiváltva belőlem. A fiúk nagy sértődötten kiballagtak a szobámból és magunkra hagytak. Yoongi éppen menni készült de én megragadtam a csuklóját és vissza húztam.
-Ne ne menj el! Kérlek így annyira egyedül érzem magam.-mondtam és ezt követően Yoongi lelt az ágyam szélére.
-Oké. Itt maradok amíg el nem alszol.-mondta Suga.
-Yoongi...-kezde.
-Mondjad.-bíztatott.
-Yoongi én..-kezdtem újra fe Suga közbevágott.
-Ugye nem azt akrod mondani hogy terhes vagy?-kérdezte mire én válaszoltam egy halk nemmel.
-Oké. Már azt hittem.-fejezte be.
-Tehát Yoongi én nagyon szeretlek. És tudom hogy te is. De ez nem mehet így tovább. Én egy nyomorék lettem és többhónap mire felepülök. Te pedig csúnya szóval mondva a csicskám lettél. Énazt ajánlom keress magadnak egy olyan lányt akivel leélheted az életed. Akivel tudsz családot alapítani. Nem egy nyomorékkal.-fejeztem be mire Yoongi paprikapiros arccal nézett rám.
-Na ide figyelj Zafira! Most mondom el utoljára hogy nem vagy nyomorék és nekem te vagy a tökéletes barátnő! És ehhez nem akarok több dolgot kötni! Zárjuk le ezt a témát mert nem vagy nyomorék! És ha mégegyszer így hívod magad tényleg elhagylak!- mondta fenyegetően mire én bólintottam.
-Bocs ha egy kicsit megijesztettelek.-mondta majd nagyon lágyan és édesen megcsókolt.
-Köszönöm.-mondtam.
-Mit?-kérdezte Yoongi a hülyét tettetve.
-Hát mindent amit tettél értem. És azt hogy nem hagysz el mert....-mondtam de nem tudtam befejezni mert elsírtam magam.
-Mert?- kezdte Yoongi de amint meglátta az arcom ő is elérzékenyült.
-Istenem Zafira ne sírj! Én nagyon szeretlek hidd el! Sőt imádlak!-mondta Yoongi és ő is elkezdett sírni. Így egymásba ölelkezve aludtunk el.