Szerelem első látásra

Hetedik fejezet

Reggel mikor felkeltem Yoong feküdt velem szembe a korházi àgyamon. Nagyon megijedtem ezért felsikoltottam. Erre Suga felébredt és megpuszilta a homlokom.
-Jó reggelt!-mondta izgatottan.-Csináltam neked reggelit. Az orvos azt mondta hogy még egy hétig itt kell maradn...-mondta Yoongi de én hirtelen megszokásból megcsókoltam.
-Ezt most miért?-kérdezte miután elszakadtam tőle.
-Mert te teretsz engem és ennyi rég kihárt neked.-mondtam mire Yoongi elpirult.
-Köszönöm.-mondta majd megpuszilta a homlokomat.
Egy héttel később:
Ez az egy hét hamar eltelt. Elindultunk haza ami kábé egy óra volt. Mikor megérkeztünk Yoongi ébresztett. Ugyanis elaludtam.
-Kicsim ébredj fel megérkeztünk!-mondta Suga és látszott az arcán a vidámság mert megint elpirult.Miután bementünk levetettem magam a kanapéra. Csak egy pillanatra fordultam Yoongi felé hogy megnézzem  elnoldogul-e a cuccaimmal. De mire visszanéztem már késő volt. Az egész BTS plusz Kira a nyakamba ugrott.
-Zafira végre hazajöttél!-mondták egyszerre.
-Köszönöm ezt a nagy újra fogadtatást de mindjárt megfulladok!-mondtam mikdenkinek mire lemásztak rólam. Ekkor Yoongi lépett felém egy nagy dobozzal.
-Ez az én szülinapi ajándékom!-mondta és azzal a lendülettel az ölembe rakta. Mikor kinyitottam leesett az állam. Egy még a kölyök korában lévő kiskutyus ugrott a nyakamba. Azonnal meg is nyalta az arcom.
-Úristen! Egy kiskutyus!-sikoltottam fel.-Ez a legjobb ajándék amit valaha kaptam!-mondtam és letettem a kanapéra. Ezután amikor Yoongi éppen oldalra nézett elkaptam a csuklóját. Ő felém fordult és én pedig megpusziltam a száját. Percekig nem engedtük el egymást. Csak akkor amikor valaki hirtelen ránkszólt.
-Ha nem fejezitek be a kiskutyus az árvaházban fog kikötni!-mondta Jin és RM egyszerre.
-Jaj NamJin! Ne legyetek már ünneprontók!-mondtam mire a shipelésre mindketten felkapták a fejüket.
-Ne nevezz minket mégegyszer így!-mondta Jin dühösen. Viszont én láttam hogy h a hátuk mögött a kezük kulcsba van zárva. Elválaszthatatlanok. Két hónapoal később a kutyussal együtt elindultunk az első orvosi kezelésére.
-Akkor minden rendben vele igaz?-kérdeztem az áplolónőt aki barátságosan bólintott.
-Köszönöm. További szép napot!-mondtam mire ő is eleresztette gy mosolyt. Ültünk a kutyussal a kocsiba és éppen hazafelé indultunk. Ő hátul ült én pedig elől vezettem. Ekkor megszólalta telefonom. Egy pillanatra néztem oda azért hogy megnézzem ki írt. És ekkor megtörtént a baj. Éppen előzni készültem mikor a telefon rezgett. Nem mentem vissza a sávomba ezérta velem szemben jövő autó nekemjött. Akocsi ripityára tört én pedig elájultam. Tudhatjátok mi következhetett ezután. A korház. Mikor elkezdtem ébredezni csak a helyiség led lámpái világítottak a szemembe. A szemhéjamat nehezemre esett kinyitni. Lassan felnyitottam és jobban megnéztem a szobát. Ott ült velem szembe Yoongi és Kira. Mikor felmyitottam a szemem barátnőm ugrálni kezdett örömében.
-Yoongi felket Zafira!-mondta izgatottan.
-Kincsem egyetlen szál virágszálam!-mondta boldogan mire én elnevettem magam.
-Mi történt a balesetet követően?-kérdeztem és a fiú arcáról nyomban leolvadt a mosoly.
-Kira szólt hogy ne veszed fel a telefont. Azután a hírekbe megláttuk hogy valaki ütközött és balesetet szenvedett. Akkor felismertelek téged. Azután kimentünk hozzád és együtt mentünk el a helyszínről. Az autóban végig fogtam a kezed.-fejezte be Yoongi.
-És mi történt a kutyámmal?-kérdeztem és láttam hogy Kira elsírja magát.
-A kutya az ütközést követően elpusztult.-mondta Yoongi. Nem tudtam mást tenni. Én is elsírtam magam. NemrégJonghyun most meg a kutyám amit nemolyan rég kaptam. Elsírtam magam. Én már nem bírom ezt. Ez képtelenség.