Szerelem első látásra

Huszonhetedik fejezet

Ma korábban keltem ugyanis nagyon izgatott vagyok. Mert ma jönnek Yoongi szülei és nem tudom hogy hogy fognak fogadni. Tehát kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőbe hogy letusoljak. Miközben mosakodtam és a hasamhoz értem hirtelen megálltam. Itt növekedik bennem Yoongival a közös gyermekeink. Hihetetlen hogy idáig el tudtam jutni. Valaki egyszer csak elindult gondolom a konyhába mire ijedtemben elzártam a vizet. Mikor hallottam hogy Yoongi az akkor gyorsan kiszálltam törölközőbe bugyoláltam magam és visszamentem a szobámkba. Sejtettem hogy Yoongi volt aki kiment hiszen nem az ágyban feküdt. Egyszer csak egy baba sírást hallottam majd azt láttam hogy Kira csak szalad. Eközben Taehyung odasétált hozzám.
-Jó reggelt!-mondtam neki.
-Neked is. Hogy vagy?-kérdezte mire én gúnyosan felhorkantottam.
-Nagyon szarul. Folyamatosan fáj a fejem és többször kap el a sírógörcs mint eddig.-mondtam majd lassan az ágyhoz ballaggtam.
-Kira is nagyon rosszul van. Nem alszik nem eszik nem tud normálisan pihenni.....-sorolja Tae de én a szavába vágok.
-Tae ez ilyen ez ellen nem tehetsz semmit! Max csak annyit hogy azt mondod Kirának hogy egy hétig te csinálsz mindent a babával. Neki már az az egy hét is mennyország lenne! Képzeld el majd mi mit fogunk csinálni?! Két gyerek ráadásul ikrek! Szerintem itt egy darabig biztos nem lesz nyugalom! És Yoongi ideiglenesen kijelentkezett a Big Hit-ből csak azért hogy velünk legyen! De nyugi vissza fog menni!-mondom mire Tae heves fejbólogatásba kezd. Ekkor betoppan Yoongi.
-Hello.-mondja és leül mellém majd egy cuppanós puszit nyom az arcomra majd letak valami reggelifét a kisszekrényemre.
-Akkor én megyek.-mondja Tae mivel jobbnak látja ha nem nézi végig a hogy mit csinálunk. Meg a többiek is a szobánkat jól elkerülik mivel azt mondják romantika-túltengős övezet.
-Csináltam reggelit meg ebédet azért mert ugye jönnek a szüleim.-mondta és árkarolt.
-Tudom hogy ma jönnek. De Yoongi én félek nem tudom hogy hogyan fognak fogadni!-mondom neki.
-Tetszeni fogsz nekik. Amúgy csak tudd így nagyon kívámtos vagy!-mondja miközben beharapott ajkakkal dönt az ágyra és felémmászik amennyire csak lehet a hasamtól majd hosszú csókba hív. Csókunkat egy csengő zavarja meg.
-Gyorsan öltözz fel!-mondja Yoongi és kisiet hogy szüleinek kinyissa az ajtót. Felvettem valami elfogadható ruhát és megettem a reggelim amit Yoongi hozott be nekem. Lentről Yoongi hangját hallom amint köszönti szüleit és hellyel kínálja őket. Lassan elindulok a szobámból. Azt is megbeszéltük hogy majd Yoongi ölében foglalok helyet. Előttem a JiKook páros halad le kézenfogva miközben elsuttognak egy hajrát. Megállok a lépcsőnél és várom hogy Yoongi kimondja a nevem.
-Anya,Apa be szeretném mutatni nektek a feleségemet és a leendő gyermekeim anyját! Zafira gyere le!-mondja és én eleget teszek kérésének. Beleülök Yoongi ölébe ahol nem kis dudort észlelek mire ő a derekam köré fonja karjait.
-Jó napot! Váradi Zafira vagyok Yoongi felesége.-mondtam és kezet nyújtottam mire mind a ketten kezet ráztak velem.
-Szia. Örülünk hogy megismerhetünk!-mondják Yoongi szülei kórusban.-És hogyan ismerkedtetek meg?-kérdezte az anyukája.
-Hosszú történet.-mondom mire Yoongi belekezd a mesélésbe.
-Tulajdonképpen úgy hogy amikor megtudtuk hogy két különleges személyért megyünk a reptérre a kíváncsiságunkat izgalom váltotta fel. Főleg hogy később megtudtuk két nőért kell elmennünk. Mikor a reptérre érkeztünk ők már ott voltak. Megérkeztünk majd Zafira meglátott minket a tekintetével. Később mikor már több ideje laktunk egy házban jött egy furcsa érzés amit azonnal tudtam hogy mi:Szerelem. Beleszerettem Zafirába. Majd miutàn ő is bevallotta egy pár lettünk. Volt egy kisebb veszekedésünk de kibékültünk. Utána megkértem a kezét majd megint összevesztünk. Végül elvettem Zafirát és hát eléggé eseménydús nászéjszakánk volt. De nem a nászéjszakán esett teherbe. Majd egy koncertünk volt amin rosszul lett és korházba került. Amikor felébredt elkezdtünk összepakolni és hát a kis Yoongi nem bírt magával. Egyszerűen megkívántam. Tehát hazamentünk és megint megpróbáltuk a baba ügyet. És hát amint látjátok összejött. De ez még nem minden. Még miután kiderült hogy terhes volt egy kis veszekedésünk majd miután megtudtuk hogy ikrekkel terhes Zafira kibékültünk. És most tartunk itt.-fejezi be Yoongi és nyakamra ad egy nyálas puszit.
-Hú tényleg nem olyna rövid!-szólal meg végre Yoongi apukája mire felkapom a fejem.
-Tehát nagyszülők leszünk! És fiam miért nem mondtad hamarabb?-kérdezte az anyukája.
-Mert attól féltünk hogy mind a ketten azt fogják mondani hogy vetettessük el a babákat. De mi nem tudtunk volna megölni egyszerre két életet!-mondtam a szüleinek és pólóm alját kezdtem el gyűrögetni.
-Nem mondtuk volna azt hogy vetettessétek el a babákat! Örülünk hogy Yoonginak sikerült nemzenie gyermeket!-mondja ki kerek perec az apja mire én elpirulok.
-Nincs semmi baj Kincsem. Ez egy természetes dolog. Hála az égnek összejött.-suttogja a fülembe Yoongi miközben hasamat simogatja és én akaratom ellenére is elvigyorodok.
-Ah-nyögoök egyet hirtelen mivel Yoongi kiszívja nyakam legérzékenyebb pontját.
-Mi történt?-kérdezik a szülei ijedten.
-Áh semmi. Csak bevertem a lábam.-mondom de látom hogy Yoongi anyja tudja mi történt az előbb ezért egy megvető pillantást intéz fia felé. Ekkor megcsörrent a telefon.
-Megyek felveszem.-mondom és már pattantam is.
-Hallo kivel beszélek?-kérdezem mire az a valaki beleszóla telefonba.
-Szia. Nem tudom emlékszel-e még rám. Kiss Mira vagyok.-mondja mire ijedten nézek.-Csak bocsánatot akarok kérni a múltkoriért.-mondja mire akaratlanul is agresszív leszek.
-Menj már! Méghogy te bocsánatot kérni? Azok után amit velem tettél! Szánalmas!-fejezem be.
-Ha így állsz hozzá akkor legyen. De tudd tönkreteszem a kapcsolatotokat!-mondja és lecsapja a kagylót. Könnyeim megerednek és csak az arcomat mardossák. Folyik a könnyem mint a patak. Felkiáltok.
-Yoongi!-kiáltom és csak a felfelé csörtető lépteket hallom.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Az a Kiss Mira a fanmeetingről most hívott fel. Azt mondta hogy tönkreteszi a kapcsolatunkat!-mondom és könnyeim újra utat törnek maguknak.
-Nyugodj meg Kincsem! Nem lesz semmi baj! Semmi áron el nem hagynálak! Itt leszek veled! És hamarosan ők is.-simít hasamra.-Jó éjt! Pihend ki magad! Majd elrendezem a szüleimet!-mondja és indulna ki deén elkapom a csuklóját.
-Köszi Szivem. Szeretlek!-mondom mire lehajol hozzám.
-Én is.-mondja és egy csókba hív amit én viszonzok. Lassan lecsukódnak szemeim és az álmok világa hirtelen elragad.

Hú! Kereken ezer szó! Bocs hogy elmaradtak a részek! Remélem ezzel a hosszú résszel kárpótolni tudlak titeket valameddig!