Till The Day Of Spring

Hatodik fejezet

Jung HoSeok:

Másnap reggel Tae-vel az oldalamon kelek, aki úgy alszik, mint a bunda, és szuszogása megtölti a fülem, nem engedve, hogy mást is érzékeljek a külvilágból. Piros ajkai elnyílva egymástól engedik be a friss levegőt, ami az ablakból szivárog be, mit SungMin nyithatott ki az éjjel a sok nedves ruha miatt.

Megsimítva Tae arcát csókolok ajkaira, élvezve, hogy itt van, hogy nem halt meg, és bár az egész testem fáj és sajog, nem bántam meg, amit tettem, mert még mindig itt van mellettem. A szürkés napfény belopódzik a fehér falakhoz, hogy tovább haladva érje el az ágyunkat rávetülve Tae hófehér bőrére, arcának apró szegleteit felfedezve, megállapodva szemhéjainál, alattuk árnyékot vetve.

Beletúrok feketés tincseibe összeérintve orrunk, ha már megmozdulni nehézkesebb lenne, figyelembe véve, hogy a dagadás a bokámat süppeszti bele a matracba, nehezítve a mozgást.

Amber nem is mondott akkora baromságot tegnap és életemben nem örültem még annak, hogy megfogadtam egy ember tanácsát, aki baráti jobbot nyújtott. De Tae látta a csókot YoonGi-val, azért borult ki ennyire? Mert ha valóban emiatt akadt ki, akkor tényleg van értelme a kapcsolatunknak, vagyis ugyanúgy vannak érzelmei felém, és tudunk egymásba kapaszkodni.

Tudok támaszt nyújtani, elég erős várnak érzem magam, még ha saját magammal néhanapján hadilábon állok is, de ha van miért, képes vagyok mindenről lemondani, a legnagyobb imádatomról is. A füvet is elkezdtem letenni YoonGi kedvéért, csak teljesen feleslegesnek bizonyult az akcióm.

- Ma mész órákra?- hallom meg SungMin hangját és felé fordulva nézem, hogyan köti meg a nyakában a nyakkendőjét, miközben a fésűt fogja a kezeiben, néha beleszántva elálló tincseibe.

- Nem tudom feltűnt e, de nem vagyok éppen olyan állapotban-, morgom összehúzva a szemeim, mivel nincs kedvem a történtek után sem jópofizni akárkivel, főleg nem egy kis féreggel, amely beleássa magát a dolgaimba, minthogyha JeongGuk-kal beszélgetnék és valamit félreértene a mondandómból, amit aztán előszeretettel terjeszt el.

Elég kevés dolgot tudnak rólam, ezt pedig úgy úsztam meg, hogy nagyon csúnyán megfenyegettem azt a kis taknyost, így az konkrétan retteg tőlem, ami nekem sikert jelent.

- Csak kérdeztem- védekezik felemelve a kezeit, hogy ne akarjak máshol is belékötni, mit megtehetnék révén, hogy ebben az állapotban is erősebb vagyok nála, azonban nem óhajtom bemocskolni a kezem, mikor hozzám simul a kis angyalom.

Megforgatva a szemeim figyelek inkább a páromra, aki már félig felnyitott pillákkal nézelődik, feje fölé nyújtva a kezeit, meghosszabbítva a magasságát, min halványan elmosolyodom, mert sose volt ennyire törpe párom. Általában nálam dominánsabbak voltak, ennek fejében furcsa mindenkinek, hogy jobban szeretek felül lenni, mint alárendeltként vonaglani.

- Jó reggelt, angyalka!-, simítok kilógó hasára kicsit megcirógatva a bőrt, amitől kirázza a hideg és megjelennek a pírnyomok az arcán.

Szavak helyett a nyakamba karolva mászik közelebb, felemelve állát várva a reggeli adagját, amin felnevetek és ráhajolva ajkaira részesítem a kívánt örömében, hátha ettől új erőre kap és nem akar mindenáron eltűnni az életből.

Kim TaeHyung:

Az idősebb érintése kellemes bizsergést vált ki belőlem, miközben ajkai az enyémekre tapadnak, hajába futtatom ujjaimat, élvezve a selymes tincsek érintését, miközben leengedem az államat, hogy nyelve átcsúszhasson a számba, lágyan érintve az enyémet, kiváltva belőlem egy halk nyögést.