Till The Day Of Spring

Tizennyolcadik fejezet

Jung HoSeok:

Meglepetten sóhajtok, amint a tálca a combomra esik, jelezve, hogy párom összekészült az ébresztésemre és nem üres kézzel tért vissza, hogy a kedvemre tehessen karácsony utolsó napján.

Fokozatosan dörzsölöm ki az álmot a szemeimből, hogy tudjak figyelni a körülöttem zajló világra, ne bújjak a takaró alá az álmaim világát választva a kedvesem helyett. A kávé illata lassan kúszik orrjárataimba felszállva a fejembe, mozgásra késztetve az izmaim, mik maguktól indulnak meg, óvatosan helyezve ülő helyzetbe, nem akarva kiborítani a finomnak ígérkező reggeli bevitelem.

Tenyereim közé fogom a mintás bögrét, amin egy amerikai rock banda tagjai sorakoznak fel, ezzel egyértelművé válik, hogy a két felnőtt közül valamelyik kedveli az efféle zenét, vagy anno tetszett nekik maga a kinézete, és külsőre vásárolták fel.

Belekóstolva morranok elégedetten, azonnal elkezdve leküldeni az energialöketet a torkomon, mi elindítja a napom, meglök a valóság felé, esélyt ad, hogy erősebb lehessek, mint tegnap, jobban tűrve az élettől kapott pofonokat.

- Köszönöm-, pillantok a fiúra, aki kényelmesen leül mellém a vállamra hajtva a fejét, mire a combjára simítva futtatom fel rajta az ujjaim, arra vágyva, hogy leszedhessem róla az anyagot és kényeztethessem akár egész nap. Minden bizonnyal a reggeli merevedésem tehet ezekről a gondolatokról, amik gyorsan lepörögnek a fejemben, azonban SungGyu házában nem tehetek semmit, továbbá a vágyaim nem irányíthatják a kapcsolatot, mert kellemetlen lenne számomra is. A szexuális éhségem rohamos tempóban nőtte ki magát az évek során, hiszen a drog hatása alatt élveztem minden érintést a testemen, amelyeket józanon is megtapasztaltam, ezért hasonlóan a többi korombelihez, rengeteg elfojtott érzelem lapul a testemben, bár már egészségtelen mennyiségben található meg.

- Ízlik?-, érdeklődik a kisebb, mi elegendő válasz a hormonjaimnak, és az ajkaira csókolva harapok rá finoman alsó ajkára, akaratlanul is a puha testrészébe markolva, kicsalva belőle a nekem kellő nyögést.

Megfogva a tálca végét rakom arrébb rámászva a fiúra, egyből lábai közé férkőzve, közel simulva kicsiny lényéhez, ami remegve kényszerül alám. A hajamba túrva nyitja el a száját, hova beférkőzik a nyelvem, táncra hívva ízlelőszervét, míg felsimítok a pólója alá, bőrét érintve, vékony derekát határozottan fogva meg, testét jobban magam alá húzva, eltakarva széles vállaimmal a kíváncsi szemek elől.

Elszakadva párnáitól csókolok hasfalára, hevesen kapkodva a levegőt, miközben belenyalva köldökébe fokozom a vágyait, mit apró sóhajaival és állandó mocorgásával mutat ki, nem bírva nyugton maradni a tevékenységeim alatt. Lehetséges kegyetlen vagyok vele, elvégre a saját akaratom teszem előtérbe, meg sem nézve, hogy rá milyen hatást gyakorol hevességem, mit nem szokhatott meg, viszont az első közösülésünk csodálatos érzése, még mindig irányítja a tetteim, késztet, hogy elvegyem, ami az enyém.

- Ho...Seok-, dobja meg magát az ágyban, mikor az alhasába mélyesztem a fogaim, automatikusan jelölve meg, megvédve a tulajdonom, amit nem óhajtok átadni illetéktelen kezek birtokába.

- Az enyém vagy-, csúsztatom kezem nadrágjába, csupaszon érintve formás fenekét, amibe kertelés nélkül markolok bele.

- Baszd meg, HoSeok-, ül fel hirtelen Mark, amire meglepetten egyenesedem ki, megfeledkezve a harmadik személyről a társaságban, megszokva, hogy a kollégiumba SungMin nem mer pofázni és kussban megy el, ha éppen rám jön az öt perc, ám a kincsem legjobb haverja közel sem rendelkezik nagy tűrőképességgel.