Hervadó virágok (befejezett)

18.

Alex aligha aludt pár órát az éjjel folyamán. Olivia koránkelő szokásához híven már fent volt, és a konyhában tevékenykedett. Azzal azonban nem számolt, hogy a fiúnak nincsen olyan jó alváskészsége, mint mondjuk Chrisnek vagy Adamnek így az első picit hangosabb zajra felkelt, onnantól pedig már nem tudott visszaaludni. Próbálkozott vele, de nem járt sikerrel, így hát a lány után ment a konyhába, akit eléggé meglepett, hogy a fiú már ébren van.

- Felkeltettelek?- kérdezte bocsánatkérő hangon mire Alex csak legyintett egyet. Nem akarta, hogy egy semmiség miatt a lány feleslegesen rosszul érezze magát.

- Segítsek valamit?- nyitotta ki a hűtőt valami iható dolog után kutatva, majd ásított egyet. Öntött pohárba a talált narancsléből magának és Oliviának is majd visszatette a dobozt oda ahonnan kivette. Gyorsan itta a hideg italt, hisz tegnap vacsora óta egy kortyot sem ivott.

Olivia felajánlotta, hogy ha szeretne akkor segítsen elkészíteni a reggelit, majd ébressze fel a többieket utána. Nekiláttak a pirítósnak és a rántottának, majd miután kész lettek vele és a tea főzésével a kerek és az üveg asztalnál megterítettek.

Alex nem szívesen akarta látni, hogy azok ketten hogyan alszanak egymáson, vagy rosszabb. De valahol mélyen mégis kíváncsi volt. Mivel a feladata az volt, hogy költse fel társait, így kopogott párszor, miután erre nem kapott választ kinyitotta az ajtót és belépett a szobába, ahol még a sötétítők által okozott félhomály uralkodott. A fiú elhúzta ezeket a függönyöket, majd az ágy felé nézett. Úgy volt, ahogy gondolta. A lány átölelte Adamet, aki a fal felé fordulva szuszogott. Talán ez kicsit megnyugtatta Alexet, de mégis legszívesebben ellökte volna Maddy kezét Adam derekáról.

A lány a hirtelen jött fény és a mozgás neszei okozta zajra felébredt, majd álmosan pislogva nézett rá az ébresztőjükre, aki csak ott állt az ágyuk felett.

- Mit keresel itt?- morgott a lány. Ugyanolyan morcos volt, mint Adam ha nem úgy kel fel, ahogyan ő azt elvárta.

- Neked is Jó reggelt.- felelte a fiú.- Vigyáznál kérlek? Gyorsabban megy, ha én csinálom.- hangja nyugodt volt, mégis majd kiugrott a bőréből, ahogy a lány ráncos homlokára nézett. Dühös volt. Már hogyne lett volna az. Alex utált kárörvendeni, de most egy kicsit mégis megengedte magának. Maddy felállt, majd átengedte a terepet a fiúnak. Rövid haja kócos volt és összevissza állt, a pizsamának egy pólót és egy rövidnadrágot használt. Tagadhatatlanul szép lány volt, remek alakkal, Alexet azonban mégis az alvó Adam látványa érintette jobban meg.

Kihagyva a finomkodást, rögtön rázogatni kezdte a fiút ide oda és közben azt mondogatta folyamatosan, hogy:

- Ébresztő!

Pár perc után Adam a szemét dörzsölgetve felült, majd úgy nézett ébresztőjére, mint egy mogorva vénember, ami mosolygásra késztette Alexet.

- Ember, hajnal van. Mondj egy jó okot amiért felkeltettél.- ásított a fiú.

- Reggel hét óra van. Szedd össze magad. Reggeli után indul a hajó.- felelte Alex, majd felállt az ágyból és elindult kifelé. Ha nem teszi meg Maddy kihajította volna, ebben biztos volt. Az ajtóhoz érve köhintett párat, mire egykori bajtársa hangját hallotta meg.

- Jól vagy?

Csupán két szó, ami mégis nagyon sokat tud bizonyos pillanatokban jelenteni. Így volt ez akkor is. Alex szíve dobogott, mint valami dob, folyamatosan, lélegzése lassult és legszívesebben visszafordult volna és elmondta volna a fiúnak, amit akkor gondolt.

Jobban érzem magam, most, hogy tudom, te is aggódsz azért néha értem Adam. Jobban vagyok, mert elkezdtél ismét törődni velem. Bárcsak tudnád, hogy mennyire fontos vagy nekem.