Hervadó virágok (befejezett)

6.

A felnőtté válás változásokkal jár, ezzel tisztában volt Alex is. Azt azonban nem gondolta volna, hogy valaki képes lesz kedves, figyelmes emberből hidegszívű, hűvös egyénné formálódni. Vajon hogyan jutott el idáig? Sérelmek miatt? Az ostoba törvények miatt? Valami történt az életében, annak a hatására? Alex nem tudta, és nem értette. Hisz olyan jól megértették egymást ők ketten. Mintha a sorsuk az lett volna, hogy jó barátokká váljanak. Azonban a sors nem mindig kegyes, ezt a fiú is tudta. Mióta nagy részt magányos volt, egyre többet jutottak eszébe kisgyerekkori emlékei. Az apja arca, amikor három évesen eladta őt annak a gonosz tekintetű embernek, ott volt élesen az elméjében. Azelőtt sem mehetett ki a házuk pincéjéből, mert rejtegetett gyerek volt, elsőszülött, akit igazából nem terveztek a szülők, így csak egy felesleges nyűg volt ott. Nem sokkal később megszületett az öccse, akit viszont nagyon szerettek és remekül neveltek. Hogy ne derüljön fény a törvényszegésre Alex a pincében kapott szobát, ott töltötte a mindennapjait egészen addig amíg az apja úgy nem döntött, hogy az eladással megszabadulhat tőle. A kisfiú nem igazán tudta felfogni mi történik, nem fűzték érzelmek a szüleihez, sőt, olyan keveset foglalkoztak vele, hogy nem is nagyon zavarta, hogy a sötét lukban töltött napoknak vége. Aztán ahova került, ott még sötétebb volt a pince. Itt nevelték és képezték ki a szolgálókat, akiket mindenféle módon próbáltak megfélemlíteni, hisz kitudja, lehet a gazdájuk se bánik velük majd másképp. Alex nem igazán tudott járni tökéletesen és beszélni sem, ezért a nagyobbak tanították meg őt ezekre a készségekre. Értelmes és szófogadó fiú volt, de már nem bízott abban, hogy valaha is kijut innen. Akik vettek is szolgálókat tapasztaltabbakat és idősebbeket kerestek, mellette pedig mindenki csak szánakozva elsétált.

Egy látszólag ugyanolyan napon, mint a többi, besétált egy nő, és megbeszélte az eladóval, hogy vásárolna egy hat-nyolc év körüli gyereket, majd elindult szétnézni és választani. Eddig az összes vásárlótól különbözött ez a nő, a tekintete kedves volt, és csüggedve nézte a szolgasorsa ítélt gyerekeket, akiknek csak annyi volt a szórakozásuk, hogy krétával firkáltak a falra. Alex ráemelte a tekintetét a vevőre, aki szintén így tett, pár percig csak bámulták egymást.

- Őt megvenném.- mutatott a barna hajú fiúra, aki a sarokban kucorgott.

Páran mondták már ezt, aztán az utolsó nap mind másik gyereket választottak, azért Alex nem akarta beleélni magát abba, hogy végre elkerülhet innen. Még ha el is kerül, lehet ugyanilyen rossz lesz. Sőt, talán még rosszabb. Élete végéig szolgálnia kell majd, miközben egy rossz tettért megverik és megalázzák . Csak egy öleb lesz egy pénzes családnak semmi több. Vagy még annyi sem.

A kedves nő tényleg nem jött, helyette egy férfi volt aki két nap múlva visszatért, és óvatosan leguggolt a fiú elé.

- Emlékszel még a barna hajú hölgyre? Tudod, akin piros ruha volt. Vele vagyok, ne aggódj. Most hazamegyünk rendben?- mosolyodott el, Alex pedig csak bólintott egy aprót. Nem akart bedőlni a kedvesség trükkjének, igyekezett nem dédelgetnie magát csalfa ábrándokkal.

Az autó amibe beültek kényelmes volt, és tiszta. Tökéletesen tiszta, míg ő maga koszos volt és fürdetlen.

- Elnézést.- ült le a hátsó ülésre és lehajtotta a fejét.

- Nem haragszom.- nyugtatta meg a férfi,majd becsatolta őt és beült előre.

Alex számára olyan idegen volt minden. A szolgálótársai meséltek már arról neki, milyen egy busz, milyenek a fák, az ég, de ő ezt nem tudta elképzelni sem. Aztán most hirtelen minden előtte termett, és igyekezett felismerni a hallottak alapján, hogy mi lehet az. Az ég szürke volt és valami folydogált belőle, mint az emberek szeméből a könnyek mikor sír.