Hervadó virágok (befejezett)

15.

Minden ki csak tűrt és tűrt elég sok ideig. A vezető és annak csatlósai az első években mindent megígértek, rengeteg pontban szedték össze azt, hogy miért is éri meg a népnek elfogadnia ezt az új helyzetet, az új vezetőséget. 

A kezdetekben a nagy veszteségek és a friss háborús élmény után az emberek elfogadták azt, amibe az országuk belekeveredett.

Az ötödik Világháború rengeteg ember és területáldozatot követelt maga után az országban és az egész világon. A miniszterelnök egy merénylet miatt életét veszítette még pár politikussal együtt, így hát a hirtelen jött hatalomüresedés felkeltette jó pár ember figyelmét. A leggyorsabb és legravaszabb, név szerint Charles Benson volt , aki a keletkezett űrt híveivel együtt betöltötte. Aki a hatalomra jutásának útjába akart állni, azzal kegyetlenül végzett. Az embereknek fűt fát ígért, akik a kétségbeesés hatására nem tiltakoztak a férfi ellen. Abban bíztak, hogy ha hamarosan véget ér a már négy éve tartó háború, akkor majd ez a személy helyreteszi az ország helyzetét. Egy részben ez igaz is lett, de rengeteg ígéretük nem valósult meg, valamint nem kevés új törvényt fogalmaztak meg, és rendeltek el.

A háború a következő évben véget ért, az ország anyagai helyzetét pedig Charles feltornázta, valószínűleg kölcsönökből, így sejthető volt, hogy az egyébként nem magas adót majd emelni fogja, és ez így is lett. Azt nyilatkozta az Amerikai Egyesült Államok  névről, hogy elavult, ezért a saját vezetéknevéből kiindulva Bensonia lett az egykori USA új államneve.

A leghíresebb törvényei mind olyasmit hoztak el a világba, amit még ezelőtt senki sem.

Az emberek csak a számukra kijelölt személlyel köthették össze az életüket, amit a rendszer vezetői választottak ki képesség, szellemi szint és rang szerint. A fejesek  szerint mindenki "tökéletes" párt kapott, így elvárták, hogy azoknak ugyanolyan értelmiségi és képességű gyerekük szülessen, mint ők maguk. Eleinte még nem volt korlátozva, hány csecsemő lehet egy háztartásban, de aztán ,,megállapították,, hogy mindig az elsőszülött a legfejlettebb és értelmesebb, ezért rendeletbe hozták, hogy minden párnak egyetlenegy gyermeke lehet, ha pedig az valamilyen okból kifolyólag elhalálozik, akkor sem vállalhatnak egy második csecsemőt. Charles tökéletes társadalmat akart létrehozni, a legtökéletesebbet a világon, így minden tettét erre fogta. Hogy az azonos neműek szerelmét miért tiltotta? Talán mert saját testvére is egy vele azonos neműt szeretett, és emiatt sohasem jöttek ki igazán jól, hiszen tönkretette ezzel a család hírnevét.  Talán csak szimplán azért mert nagyon vallásos szülei erre nevelték gyerekkora óta.

Akármi is legyen az ellenszenv oka, elhatározta, hogy az ő hibátlan társadalmába nem fér bele a melegség. Bevezette a kötelező nyomkövetős karperecet, ami többek között arra is szolgált, hogy kiszűrte az azonos neműek közötti érintéseket. Aki ezt nem vette figyelembe, az börtönt kapott, hosszú évekre. Így a gyerekek tizenkét éves koroktól kezdve nem érhettek fiú vagy épp lány társaikhoz, az iskolában pedig azt is elkezdték tanítani miért fontos, hogy egy férfi és egy nő legyen a kapcsolatban, nem pedig férfi férfivel, nő meg a nővel. Már kis kortól kezdve az volt a tudatukba tuszkolva, hogy ez mennyire nem helyes. Egy gyereket pedig könnyű volt manipulálni és olyanra faragni amilyet Benson elképzelt magának.

Mindenkit a képességének megfelelő szakmára küldtek, szó sem lehetett arról, hogy olyan ágazatban dolgozzanak, amit esetleg szeretnek is csinálni. Aki nem volt a legügyesebb, az apróbb munkákat kapott csak és abból tengette el az életét, vagy próbálta fenntartani a családját.

Charles bevezette a rabszolgaságot, bár mivel tudta, hogy ezt a történelem során sosem fogadták igazán jól egyesek, így egyszerűen szolgálóságnak nevezte el. A szolgálóknak nem voltak jogaik. Fehér nyomkövető helyett feketét kaphattak csak, ezzel is megmutatva, hogy ők korántsem hibátlanok, mint a fehéret viselő társaik. Nem taníthatták őket, maximum csak írni, és a gazdájuk minden egyes kívánságait lesniük kellett. Az országban az emberek adták vették a gyerekeket, megjelentek a szolgálónevelő intézmények, ahol korántsem gyereknek való életkörülmények között élhettek a tanoncok. Aztán már csak a szerencsén múlt, hogy engedékenyebb vagy rettentő természetű ember veszi e meg őket. A szolgálóknak nem járt pár, nem tudhatták meg mi is az a szerelem, nem lehetett utódjuk, mert az a gyermek végképp nem lett volna tökéletes.

A gazdaság remekül működött, mert rengeteg szolgáló ingyenmunkája által fejlődött az export, így a bevétel nőtt, az átlagkereslet pedig korántsem volt rossz. Talán ennyi előnye volt az egész Benson rendszernek.

A gyógyszerészetben és víruskezelésben is jeleskedtek, bár eléggé kegyetlen módszerekkel érték el ezeket az eredményeket, embereken kísérletezve a vírusokkal, amit elhallgattak mindenki elől, csak a hivatali dolgozók és a legbelsőbb kör tudott róla.

Az iskolában rengeteget kellett tanulniuk az alaptantárgyakon kívül Bensonról, életéről és pályájáról, arról, hogy miért is fontos a tökéletes társadalom. Ki kell emelkedni a többi ország közül, és a legértelmesebb népet kell megteremteni. Hát nem nagyszerű?

A többi ország történelme háttérbe szorult, csakis a néhai USA-ról tanultak a gyerekek, főleg annak sikereiről.

Egyetlenegy felkelés volt a rendszer harmincnégy éves uralma alatt. Tizenegy évvel Benson hatalomátvétele után történt. Az emberek fellázadtak az ellen, hogy nyomkövetőt kell viselniük, nincsen szabad akaratuk, és csak a kísérleti alanyokat látják bennük.

Rengetegen voltak, mégis egyetlen egy nap leforgása alatt leverték a felkelést. Több hibát is elkövettek. Hirtelen felindulásból, megfontolás nélkül támadtak, és nem számítottak arra, hogy a legtöbb vezető országhatáron túl csücsül a második főépületben. A katonai erők hamar leverték a lázongó tömeget, majd volt akit még a helyszínen megöltek, volt akit nyilvánosan pár nappal később,a szerencsésebbek börtönnel megúszták. Ez volt az elkövetkezendő években a példa arra, hogy senki ne merjen lázongani, mert véres megtorlás lesz a vége. Jó pár évig az emberek nem mozdultak meg többé a rendszer ellen, aztán egyszer csak felbukkant egy lány, aki elhatározta, hogy elhozza a változást. Csalódott a rendszerben, az emberekben, az életben. Remélte, hogy magában nem fog majd.

Ahogy alvó társait figyelte arra gondolt, hogy már nem csak magáért felelős, hanem ezekért az emberekért is, akik kiállnak érte, és az igazságért. Remélte, hogy az útjuk kevés nehézséggel folytatódik, a céljukat pedig majd véghez tudják vinni. Ahogy lehunyta a szemeit Dylan arca jelent meg előtte. Emlékeiben fiatal volt, vidám és kissé gyerekes, de emiatt szerette őt a legjobban. Abban bízott, hogy a fiú ott lesz. Csakis abban a főépületben lehetett. Ki akarta hozni őt onnan, ahogy azt régen megfogadta, és ettől nem tántoríthatta el őt senki.