Hervadó virágok (befejezett)

17.

Az ő hajójuk is már a kikötőben lehorgonyzott és csak arra várt, hogy utasai a hosszú út után végre felszállhassanak rá. Olivia végigsétált a mólón, majd az ismerős kapitány felé lépett, akivel a családja már régóta tartotta a kapcsolatot. Kétség sem fért hozzá, hogy majd Rob lesz az, aki elviszi őket a majdnem hat napos tengeri útjukra. A férfi már nagyon régóta hajózott a vízen, ismerte azt, annak hullámait és áramlatait, a szél mozgását, az állatokat, halakat, mindent ami  kellett ahhoz, hogy biztonságban tudjon kormányozni egy hajót. Közel lakott a parthoz, így már egészen kiskorától kezdve érdekelte a víz, a hajózás, és minden ami ehhez kapcsolódott. Először csak csónakkal, majd később ahogy az évek teltek, a megtakarított pénze pedig nőtt, már a saját hajójával is kimerészkedett a kék végtelenségbe. Oliviáéknál előfordult, hogy a városi folyón hajókáztak néhanapján, akkor is Rob volt aki egyik kisebb hajójával vállalta a rábízott feladatot és teljesítette a család kérdését. Így hát a lány hozzá fordult, megbeszélték melyik hajóval lenne érdemes nekivágni az útnak, mikor és pontosan mennyiért. A lány tényleg mindent megszervezett, főleg a tervnek ezen részét. A fedélzetre futotta megtakarításából egy szakácsra is, így hát megvolt az a személy is aki minden egyes nap majd megfőzi nekik azt az ételt amit szeretnének, és fel is szolgálja. A kezdeti megpróbáltatások után úgy gondolta ezt ki is érdemelték. Olivia csalódottan tért vissza a többiekhez egy kulccsal a kezében.

- Vihar lesz.-sóhajtott.- Rob szerint nem célszerű ilyen időben nekivágni az éjszakának. Abban a faházban szállunk meg.- mutatott a parton lévő faházra, ami valamennyire hasonlított a Melanie-éhez, bár úgy tűnt az csak egy emeletes. Tehát kevesebb férőhelyes. Elég sok ilyen jellegű ház foglalt helyet vagy a part közvetlen közelében vagy épp méterekkel arrébb. Halászok, tengeri kereskedők, vagy épp turisták foglalták el ezeket a viskókat, a nyári évszakban biztos még többen, mint most tavasszal. Rob azon szerencsések közé tartozott, aki olyan munkát kapott amit szeret, Benson megengedte neki, hogy tengeri kereskedő lehessen a több mint tíz hajójával. A feleségét és a fiát is gyakran magával vitte ezekre az utakra, bár most úgy döntött ebből a lázadós kiruccanásból kihagyja a családtagjait. Tudta, hogy nem lehet probléma, de inkább nem akarta kísérteni a sorsot.

Így hát mindenki elindult a számukra kijelölt ház felé. Az eget, mintha csak sűrű köd lenne, borították be a sötét és vészjósló felhők. A kereskedő nem tévedett, valószínűleg hamarosan tényleg vihar lesz. Ilyen időben nem volt célszerű elindulniuk.

A szőke hajú lány elfordította a kulcsot a zárban, majd belépett a házba, őt pedig sorban követték a többiek. A bejárat után rögtön a nappaliban kötöttek ki, ami bár nem volt nagy eléggé ízlésesen volt berendezve.  A nappaliból nyílt egy kis konyha, ahova minden be volt sűrítve ami csak egy konyhába kellhet. Fekete hűtő és konyhaszekrények, fekete sütő és mikró, fehér falak és fehér kicsi kerek érkezőasztal székekkel. A bökkenőt az jelentette, hogy össz-vissz két hálószoba kapott helyett ebben a házban, mégpedig mindkettő két férőhelyes volt. Ők pedig heten voltak.

- Mi legyen?-kérdezte Olivia végignézve a társain.

- Kint láttam a terasz mellett két napozóágyat. Szerintem azok még pont elférnének itt, nem a legjobb de a semminél mégis több.- javasolta Alex, mire mindenki egyetértően bólogatott, ez pedig meglepte a fiút. Annyi rossz döntést hozott a mai napon, nem gondolta volna, hogy ezek után még figyelembe veszik az ő javaslatát.

- Végre valami értelmessel is elő tudtál állni az egy hét alatt.- jegyezte meg Chris, majd elindult ki az egyik napozóágyért, Adam pedig utánament, hogy hozza a másikat is. Alexnek igaza volt, épphogy, de a két tárgy még befért a nappali kicsi terébe.