Vampire knight Jessica's Story HUN

Második fejezet: Szörnyű igazság

-Egy vámpír vagy?-rémülten kérdeztem.
-Igen...-mondta Castiel.
-Tudod, te sem tudod mi volt 11 éves koromig...Vámpír vadásznak neveltek, ahogy a két nem vérszerinti testvéremet is, akik meghaltak. A vámpírok végeztek velük...az "anyámmal", az "apámmal" és a "testvéreimmel". Én hagytam ott őket! Mert nekem annyira fontos volt megkeresni a vérszerinti apámat, hogy őket veszni hagytam! Ezek után megfogadtam, hogy minden vámpírral végzek akikkel szembe találom magamat!-ahogy visszagondoltam rá megint csak folytak a könnyeim...
-Jessica nyugodj le...Szóval akkor én vagyok a vámpír, te meg a vadász. Tedd meg! Végezz velem!
-Soha! Hogy kérhetsz tőlem ilyet? Téged még így sem hagylak el! Ők meghaltak, de te élsz! Rájöttem, hogy ettől ők nem fognak életrekelni.-mondtam majd átöleltem Castielt.
-Igyál belőlem bármikor csak legyél boldog!-mondtam és hátratürtem a hajamat.
-Biztosan ezt akarod? Nekem te vagy a fontos és nem akarlak bántani!-mondta nekem.
-Biztos, hiszen te sosem bántanál engem. Ez meg sem fog kottyanni nekem!

És ahogy ezt kimondtam elkezdett nagyon erősen szorítani, a szemei vörössé változtak és a fogait éreztem a nyakamban. Sosem gondoltam volna, hogy egy vámpír lesz a kedvesem. Éreztem minden egyes kortyot amit lenyelt és amikor elengedett láttam ahogy a véremet törli le az ajkairól aztán hirtelen elkezdett nagyon fájni a fejem és hangokat hallottam. Elájultam és jöttek a hangok: Jessica tudod mi vagy! Oda tartunk! Ne félj tőlünk! Olyanná fogsz válni mint ő!

-Ááááá-ordítottam fel az ájulás után.
-Minden rendben?-Castiel átölelt.
-Hangokat hallottam...-mondtam neki.
-Milyen hangokat?-kérdezte kicsit ijedten.

Elmeséltem neki, majd ekkor kopogtattak a ház ajtaján.