Vampire knight Jessica's Story HUN

Huszonharmadik fejezet: Mindenhol csak boldogság

--Zero szemszöge--

Fél év telt el a koncert óta. Minden rendben van.
Ichiru és Carolina esküvője lesz holnap.
Ez nagyon hülyén hangzik, de én elfelejtettem megkérni Jessica kezét bár ő tisztába van azzal, hogy mindenképpen mindíg mellette leszek, de azért jó lenne.
Tudom, hogy a lelke Castielt várja, de csak én vagyok neki.
Éppen este volt.
Itt már mindenki megszokta, hogy nem nappal alszik.
Jessica szobájába költöztem be.
Ichiru meg Carolina pedig az enyémbe.
Jessica most végzett a zuhanyzással és bejött hozzám.

-Szia életem!-mondta.
-Az lennék?
-Nélküled már mindenképp halott lennék úgyhogy igen.

Egyenest az ölembe ült.
A kezemet a hasára tette.

-Már nincs sok hátra.
Jó apa leszel.
-De nem is az enyém.
-Nem érdekel. Vedd úgy mintha a tied lenne.
-Castiel azt mondta 13 éves korába mondjuk el neki.
-Nekik...
-Mi?
-Ikreim lesznek.
-Ikreid? Rájuk nem érvényes az átok?
-Nem. Castiel nem volt vámpírvadász én pedig tisztavérűként vagyok az anyjuk.
-Én sosem tudnék úgy tekinteni rád.

Hátukról megcsókoltam a nyakát. Nem, egyáltalán nem volt szükségem a vérére.

-Ha szeretnél ihatsz.-kínáltam fel neki az enyémet.

Megfordult és belémharapott.
A karjaimmal szorítottam.

-Sajnálom...Sajnálom, hogy ez lett belőlünk.-mondta.
-Érted megérte minden.

Aztán adott egy csókot és lefeküdtünk aludni.
Mindíg úgy aludtunk, hogy én felé fordultam, de ő nem és átöleltem.

--Carolina szemszöge--

Már reggel volt.
Felkeltem. Ichiru még aludt.
Egyből átszaladtam Jessicáék szobájába.
Felébresztettem mindkettőjüket.
Zeronak kellett az esküvőn bevezetni engem és Ichirut pedig Jessica vezeti majd be,
de attól még nekem segít Jessica öltözködni.

-Akkor jössz segíteni?
-kérdeztem meg tőle.
-Persze. Miben?
-A hajamat kéne megcsinálni aztán mehetsz Ichiruhöz segíteni.
-Oké. Zero, te addig még pihenhetsz.

--Jessica szemszöge--

Megcsináltam a haját. Befontam fellül, allul meg ki volt engedve neki.
Amikor kész voltunk mindennel akkor mentem Zeroért.

-Szia! Gyere!
-Jó...

Bevezettem Carolinához aztán mentem Ichiruhöz.

-Szia! Miben segítsek?
-Hát még a felsőmet kellene felvenni.

Ráadtam az inget aztán pedig a zakót.

-Köszi.
-Szivesen. A hajadat ise kifésüljem?
-Igen, kérlek.

Fésültem a haját miközben ő csak némán nézett.
Akár a testvére...
Eléggé hasonlítanak.

-Jessica...
-Igen?
-Ugye tudod, hogy a testvérem vagy?
-Te is nekem.

Amikor teljesen kifésültem a haját, akkor kicsit átölelt, de aztán abba is hagyta.

-Vigyázz a barátnőmre!
-Vigyázok.