Vampire knight Jessica's Story HUN

Huszonkettedik fejezet: Egymásra találás

--Ichiru szemszöge--

Nagyon szép volt a koncert bár amiután Jessica csókolózott a báttyámmal azután elmentem.
Carolinát sehol nem láttam szóval eldöntöttem, hogy megkeresem.
A park másik oldalába volt, egy fának dőlve ült.

-Szia! Mi a baj?-szólítottam meg és leültem mellé.
-Szia! Hiányoztál. Amúgy semmi csak kicsit...
-Aha. Jessica és Zero mi?
Egymásnak születtek.
-Kicsit felzaklat, hogy ők is egymásra találtak, de én senkire.

Átkaroltam őt. Tudom, hogy akarja és én is akarom.

-Dehogynem.

Arcára tettem a kezemet, hogy kicsit nyugodjon le.
Végül ő volt az aki az ajkaimhoz értette az övét.

--Carolina szemszöge--

Talán ő is szeret?
Fogalmam sincs, hogy mi lesz aztán rájöttem, hogy visszacsókolt és, hogy ölel.
Elég hosszú ideig elnyúlott és amikor abbahagytuk ráeszméltem, hogy az ölébe ülök.

-Szeretlek!-mondta nekem.
-Én is nagyon!

Annyira jó mellette.

-Maradj örökre mellettem!
-mondtam neki.
-Úgy lesz.

--Ichiru szemszöge--

Visszamentünk a koncertre. Már az utsó dal ment.
Jessica énekelt. Neki szerintem mindíg is szép hangja volt.
Olyan dalokat énekeltek amiket nem ők írtak.
Most pont az ,,A Thousand Years" ment.

Előtte végig rock zene ment, de ezt Castiel halálára és Zeronak adta elő.
Sírva énekelte. Szörnyű lehet elveszteni akit szeretsz. Bár ez tudom milyen érzés...
Zero most nem tudom hogy mit fog szólni amiért úgy tettem mintha megcsókolnám Jessicát.
Tudtam, hogy érte fog jönni.
Segítenem kellett neki.
Ha egyszer maguktól ilyen bénák.
Amikor vége lett a dalnak akkor Jessica leszaladt Zerohoz és felhívta a színpadra.

--Jessica szemszöge--

-Gyere Zero!-fogtam meg a kezét.

Feljött és láttam egy csomó ember szemét.
Aztán teljes erőmből kiáltottam miközbe Zero kezét fogva felemeltem a kezemet:

-Őt már senki nem veheti el tőlem!

Zero olyan arccal nézett rám...
Egyből a karjaiba vett.
Mennyire örülök, hogy végre rájöttem kire van szükségem.