Tizennegyedik fejezet: Ichiru?

26 5 0
                                    

Reggel volt
Castiel már nem feküdt mellettem.
Lementem a lépcsőn.
Carolinnal találkoztam.

-Szia! Azóta alig láttalak.
-Ja én is.-mondtam.
-Beszéltem Zeroval. Ma csináljuk.
-Mit?
-Ichiru.
-Ja. Most akkor itt vagyok hozzá én.
-Igen.

Jött Zero is.

-Akkor most nektek jó?
-Nekem igen.-mondta Carolin.
-Nekem is.-válaszoltam.
-Akkor gyertek.

Elindultunk. Egyenest a Cross Akadémiára mentünk.

-Gyertek.-mondta.

Átugrottunk a kerítésen.
Az akadémián bellül a fákhoz mentünk és jól a sűrűjébe.
Ott volt egy sír.
Zero hozott egy ásót.
Elkezdett ásni.

-Ne csináljam én?-kérdeztem.
-Nem kell.

Végül teljesen kiásta a sírt.

-Jess nyisd fel!
-Rendben.

Felnyitottam és ott feküdt Ichiru. A teste nem volt lebomolva. Nem tudom miért.

-Az öcsénk. A teste azért nincs lebomolva mert a lelke még a földön van.
-Mi?-kérdeztem.
-Carolin te maradj ott.
-Oké.-mondta.
-Jessica igyál belőlem sokat és a véremet nyomd bele az ajkaiba.
-Szóval csókoljam meg?
-Igen.

Azt tettem amit Zero mondott.
Háromszor kellett megcsókolnom mire kinyitotta a szemeit.

-Zero?-Kérdezte Ichiru.
-Én vagyok.-mondta Zero.
-És Jessica?
-Igen.

Ichiru kikelt és visszatemedtük a sírt.

-Mi történt? Zero megmondtam, hogy...

Zero átölelte Ichirut.

-Hagyd már. Örülök, hogy itt vagy.
-De ugye tudod, hogy most már nem vagy olyan erős?
-Kit érdekel.
-Zero...miért tetted?
-Carolina juttatta eszembe és Jessica nélkül sosem sikerül.

Ichiru átölelt engem is.

-Hiányoztál.
-Te is!

Aztán átölelte Carolint is.

-Nem ismerlek, de köszönöm.
-Szivesen.

Aztán Ichiru elém állt.

-Na és ti együtt vagytok még?
-Öhm...hát nem.-válaszoltam neki.
-Sajnos nem.-mondta Zero.
-Azért megkérdeztem.
-Semmi baj. Na és Ichiru...neked nincs barátnőd ugye?-kérdeztem.
-Nincs.
-Jó induljunk haza.-mondta Carolin.
-Ok, de előbb... Ichiru igyál belőlem, mert erősnek kell lenned.
-Nem kell.
-De tisztavérű vagyok...
-Mi?
-Csak igyál.

Megkarcoltam a kezemet és onnan itattam.

-Elég lesz már.-mondta Ichiru.
-Rendben.
-Inkább változtass át.
-Miért?
-Mert veletek szeretnék lenni ameddig lehet.
-Ezt megbeszéljük még. Carolina te is igyál mert külömben le fogsz süllyedni az E-szintre.

Carolina is ivott.
Nem tudom elhinni, hogy vámpírrá tettem a legjobb barátnőmet.

-Sajnálom Carolina.
-Semmi baj. De mostmár tényleg menjünk.
-Te nem vagy szomjas?-kérdezte Zero.
-Ne hülyéskedj már. Egy csomó véredet kiszívtam. Belőled nem iszok.

Rámtámaszkodott Zero és úgy mentünk vissza.
Zero elkezdett félúton inni belőlem. Nem csodálkozom. Amenyi vért vesztett.

-Semmi baj. Igyál csak.

Aztán abbahagyta. Mentünk tovább.

Vampire knight Jessica's Story HUNWhere stories live. Discover now