Vampire knight Jessica's Story HUN

Huszonnegyedik fejezet: Ígéretek

Az esküvő gyönyörű volt.
Vajon valaha mi is összeházasodunk Zeroval?
Én várni fogom. Az ő döntése.
Ichiru mellett álltam a kezét fogva míg Zero vezette felénk Carolinát.
Zero...ő gyönyörű mint mindig.
Carolina is gyönyörű volt abban a fehér ruhában.
Zero nem tűnt valami boldognak míg Carolina és Ichiru mosolyogtak.
Ha nem mosolyognának nem is lenne értelme...
Amikor Carolina már Ichiru mellett állt én átadtam Ichiru kezét Carolinának és Zero kezéjért nyúltam.
Kihúzódtam vele oldarra.

-Miért nézel ilyen szomorúan?
-mondtam neki én is szomorú arccal.

Rámnézett, de nem válaszolt.
Átkaroltam.

-Kérlek soha ne nézz így. Lehet, hogy mellettem nem lehet a legboldogabbnak lenni, de akkor is.
-Csak melletted tudok boldog lenni.-válaszolt.

Abbahagytam az ölelését és ő pedig az arcomra rakta a kezét aztán rámmosolygott.
Most már teljesen nyugodtan visszamosolyogtam rá.
Aztán megragadta a kezemet.
Én kicsit hozzádőltem aztán elkezdődött az esküvői vallomás.
Rosa volt a kérdező.

-Elfogadjátok egymást jóban, rosszban egyaránt?
-Én mindenképp.-mondta Carolin.
-Én is.
-Akkor Ichiru csókold meg a menyasszonyt.

A csókuk, az esküvő...
Emlékszek amikor én házasodtam Castiellel.
Amikor mi is...
Amikor még élt...
Ezeken az emlékeken kihulltak a könnyeim.
Ilyenkor mindíg muszáj átölelnem Zerot, ő megvigasztal.
Fogalma sem volt már megint mi ütött belém, csak tartott engem.
Amikor felnéztem az arcára csak azt láttam, hogy ő is sír.
Aztán megkérdeztem magamtól:
Vajon miért sírhat?
De a sírás közepette egymásra mosolyogtunk.
Miért ne lehetnék egyszerre boldog és szomorú?

-Sírd csak ki magad...Minden rendben lesz. Melletted vagyok.
-Tudom.

Mindig itt lesz...
Mindig itt leszek...

(Esetleg, ha valaki készít bármilyen Fanartot akkor küldje el. Nagyon örülnék neki, ha csúnya, ha szép...mindennek örülök)